Átléptünk Mózes második könyvébe, mely elbeszéli a zsidók rabszolgaságba döntésének, majd diadalmas kivonulásának történetét, melyről azt mondta Akiva rabbi: „Azon nemzedék szent asszonyainak érdemében vonult ki Izrael népe Egyiptomból”. A midrás szerint ugyanis az egyiptomiak munkatáborban dolgoztatták a zsidó férfiakat, mert nem akarták, hogy otthonaikba hazatérve teherbe ejtsék feleségeiket. Az asszonyok azonban nem hagyták magukat. Halat fogtak a Nílusból, amit eladtak, a pénzből pedig bort vásároltak. Ezután felkeresték férjeiket, megmosdatták, megetették és borral itatták őket, önmagukat pedig réztükrök segítségével csinosították. Így leheltek erőt a munkától kifáradt férfiakba és így keltették fel vágyaikat. Az eredmény nem maradt el: a zsidó asszonyok rendre teherbe estek és hatos ikreknek adtak életet. A demográfiai robbanást így írja le a Tóra: „Izrael fiai pedig szaporodtak és nyüzsögtek, megsokasodtak és elhatalmasodtak igen nagyon, és megtelt az ország velük”. A nehéz körülmények ellenére Izrael népe egyre csak gyarapodott. A nők jutalma sem maradt el: ezekből a réztükrökből készítették el a kivonulás után a sivatagi szentély előtt álló vízmedencét, melyben a papok mosakodtak, mielőtt megkezdték volna szolgálatukat, ahogy néhány hét múlva olvassuk majd: „És elkészítette a medencét rézből és talapzatát rézből, az odasereglő nők tükreiből, akik odasereglettek a gyülekezés sátorának bejáratához”. A midrás szerint Mózes először felháborodott azon, hogy a nők ilyen profán eszközzel kívánnak hozzájárulni a szentély építéséhez, ám az Örökkévaló rendre utasította: „Fogadd el a tükröket, mert különleges értékkel bírnak! Ezek segítségével adtak életet több seregnyi gyermeknek a nők Egyiptomban! Ezekből készíted el a rézmedencét, melyben a papok megmosakszanak és megszentelődnek”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 17. szám – 2024. január 4.
