A hetiszakasz legfőbb üzente így szól: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakozzam”. Az Örökkévaló azt kívánja, hogy lakóhelye legyen ebben a világban, Izrael feladata pedig az, hogy megteremtse ehhez a megfelelő körülményeket. A midrás a következő példázatot hozza ezzel a gondolattal kapcsolatban: Élt egy király, aki egy távoli herceghez adta egyetlen lányát. Az esküvő után így szólt a vejéhez: „Ő az egyetlen lányom, nem tudok elszakadni tőle. Azonban már a te feleséged is, tehát nem marasztalhatom itt. Annyit kérek, hogy bárhová is mész, legyen fenntartva a számomra egy hajlék, hogy a közeletekben élhessek”. Ehhez hasonlóan Isten azt mondta Izraelnek: „Nektek adtam a Tórát. Nem tudok megválni tőle, de mivel már a tiétek, így nem is tarthatom magamnál. Annyit kérek, hogy építsetek nekem egy hajlékot a ti világotokban, hogy közöttetek lakozhassam”. Ez a lakóhely volt a sivatagi hajlék, a Miskán, mely a pusztai vándorlás során kísérte Izrael népét, majd a honfoglalás után még évszázadokig működött, a leghosszabb ideig, 369 éven át az Efrájim hegyei között fekvő Silóban, Jeruzsálemtől mintegy negyven kilométerre észak felé. Helyszínét a szakemberek azonosították és sokan látogatják az azonos nevű zsidó település mellett kialakított régészeti parkban. A Miskánt a Slomó (Salamon) király által emelt kőszentély váltotta fel Jeruzsálemben, a Templom-hegyen, azon szikla felett, ahonnan a világ teremtése kiindult és ahol Ávráhám oltárra kötözte fiát, Jicchákot. Ezt az épületet a babilóniai hódítók rombolták le. Az újjáépült második Szentélyt a rómaiak pusztították el, helyén ma a muszlimok tartanak fenn aranyozott kupolájú zarándokhelyet. Mindennapi imáink egyik központi eleme, hogy mihamarabb felépüljön a harmadik Szentély, melyben immár örök időkre otthonra lelhet az isteni jelenlét.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 23. szám – 2024. február 15.
