Elértünk Mózes harmadik könyvének záró hetiszakaszához, mely jelentős részben a jutalom és büntetés témakörével foglalkozik. Ha Izrael népe a Tóra útján jár, Isten bőséggel, békével és biztonsággal jutalmazza meg, ha azonban megszegi a törvényeket, akkor pusztulás, száműzetés, félelem és megalázottság várja. A diaszpóra-lét megpróbáltatásait és veszélyeit senkinek sem kell ecsetelni, mégis vigaszra ad okot, hogy az Örökkévaló idegenben sem hagyja magára népét. „De még akkor is, mikor lesznek ellenségeik országában, nem vetem és nem utálom meg őket, hogy végképp megsemmisítsem őket, hogy megbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük” – áll a Tórában. Az Örökkévaló lement Egyiptomba Jáákov családjával, követte a Babilóniába hurcoltakat és így volt ez a második Szentély romba dőlése után is, amikor az egész világra kiterjedt a zsidó diaszpóra. Az Örökkévaló a világ minden tájára elkísérte a szétszóródó zsidókat, a megváltáskor pedig pedig együtt tér haza majd Izrael népével az ősi földre: „Akkor visszatér az Örökkévaló, a te Istened foglyaiddal és irgalmaz neked, újra összegyűjt téged mind a népek közül, ahova elszórt téged”. Ez a visszatérés, melynek kezdetének tanúi lehetünk, nem ismer földrajzi korlátokat. Nem merül feledésbe a száműzetés egyetlen távoli szeglete sem és benne egyetlen zsidó sem, legyen bármilyen messze is a nép többi tagjától, fizikai vagy lelki értelemben, ahogy a Tórában áll: „Ha lesznek a te kivetettjeid az ég végén onnan is összegyűjt téged az Örökkévaló, a te Istened és onnan is elvesz … és bevisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, melyet elfoglaltak őseid, hogy (ismét) elfoglaljad; jót tesz veled és megsokasít jobban, mint őseidet”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 38. szám – 2024. május 30.
