A Tázria (és a jövő héten következő Mecorá) hetiszakasz elsősorban a rituális tisztaság és tisztátalanság megjelenési formáival és szabályaival foglalkozik. Így áll a Tórában: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: Ha lesz valamely ember testének bőrén daganat, vagy var, vagy világos folt és lehet testének bőrén poklos sérelemmé, akkor vitessék Áronhoz, a paphoz vagy fiai egyikéhez a papok közül”. A szövegben az ádám szó jelöli az embert, miközben általában az azonos jelentésű is kifejezést használja a Tóra. Vajon mi lehet a szokatlan nyelvhasználat oka? Slomó Ganzfried rabbi erre a következő magyarázatot adja: az emberre számos kifejezés létezik a héber nyelvben, ám a Talmud szerint az ádám szó a zsidókra vonatkozik. Ennek oka, hogy az ádám szónak nincs többesszáma. (Más módon kifejezhetjük, ha több emberről beszélünk, például bné ádám, ám a logikusan következő többesszámú alak, az ádámim nem létezik). Izrael népe is egy és oszthatatlan, a Tóra szavaival élve: „egyedül lakó nemzet”, ezért illik rá annyira az ádám kifejezés. A fent idézett, tisztátalanságot okozó bőrbetegségek kiváló oka az embertársainkról mondott pletyka. Mások rosszindulatú megrágalmazása széthúzást, gyűlölködést és elidegenedést okoz a közösségen belül, szétforgácsolja a társadalmat, s így teljességgel összeférhetetlen az egységet megtestesítő ádám szóval. Ezért használja éppen ezt a kifejezést a Tóra, hogy figyelmeztessen a pletykálás betegségen és tisztátalanságon túlmutató következményére. Addig vagyunk méltóak az ádám címre, ameddig őrizzük Izrael népének egységét és nem romboljuk azt egyes emberek vagy csoportok kibeszélésével, megkülönböztetésével.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 31. szám – 2024. április 11.
