A Tóra annyira fontosnak tartja azt, hogy Ávráhám tölgyek (héberül: álon – אלון) közelében telepedett le, hogy ki is emeli számunkra ebben a hetiszakaszban, a Lech Lechában háromszor, illetve később is említi a három angyal látogatásánál a fákat.
|
A kabbala (zsidó misztika) szerint nem véletlen, hogy Ávráhám ennyire kedvelte a tölgyfát: fája ugyanis nem közönséges fa volt, hanem különleges tehetségű élőlény, melynek segítségével meg tudta állapítani, hogy jóindulatú látogatókkal, vagy ennek éppen ellenkezőjével van-e dolga. Ha jószándékú látogatói voltak, akkor a fa nem változott semmit, azonban ha gonoszok közeledtek az otthonához, akkor az ágak meghajoltak. A fa emellett hűs árnyékot is adott minden arrajárónak, ami a forró szentföldi nyárban igen szívesen fogadott ajándék volt.
Hevronban, az egyik legősibb zsidó városban áll egy ősrégi tölgyfa, melyet Ávráhám tölgyének – esel Ávráhám – neveznek. Sajnos ez a fa az 1997-es, a város nagyobb részét a Palesztin Hatóságnak juttató békeegyezmény következményeként ma nem látogatható zsidók számára, így nem is tudjuk pontosan, hogy a mintegy ezer éves, fémrudakkal és falécekkel alátámasztott növény él-e még, de hetiszakaszunk kapcsán érdemes felidézni a történetét. Attól függetlenül természetesen, hogy a fa, bár emberi léptékkel mérve valóban elképzelhetetlenül öreg, valójában nem lehet a valódi esel Ávráhám.
A fát már Josephus Flavius, a híres zsidó történetíró is említette. A neves középkori utazók is megemlékeznek róla, például az 1217-ben elhunyt ratisboni Ptáchjá, aki egyébként a helyszínen nemcsak az ősapa tölgyfáját, de azt az olajfát is megtalálta, amely alatt az Ávráhámot meglátogató három angyal pihent, valamint Szárá (Sára) ősanya tiszta, különlegesen édes vizet adó kútját. Sőt, ha ez nem lett volna elég, még azt a követ is megmutatták neki, ahol Ávráhám ősapa körülmetélte magát.
A fa kérdése nemcsak a Ptáchjához hasonló zsidó utazókat, például a nála korábban ott járt tudelai Binjámint és Smuel bár Simsont izgatta, de a keresztények és a muszlimok is érdeklődtek iránta. Előbbiek közül kiemelhetjük Arculf frank püspököt, aki már 680-ban írt arról, hogy a síroktól északra van Mamre „füves-virágos hegyoldala”, ahol egy kőtemplomot építettek az ősöreg fa körül. Mamré tölgyesei, héberül elonéj Mámre volt az a hely, ahol Ávráhám letelepedett Hevron környékén. Ez a terület ma, ahogy Ávráhám fája is, tiltott a zsidók számára a hevroni egyezmény értelmében, bár nagy ritkán, erős katonai biztosítás mellett beengednek turistacsoportokat.
1868-ban emeltek a helyszín közelében egy pravoszláv templomot kolostorral és vendégházzal, és a következő évtizedekben más vallások intézményei is megtelepedtek a fa körül. Ez utóbbiak közé tartozik a zsidó vendégház, melyet Chájim Schneurson vezetett, és mely a hevroni Chábádhoz tartozott.
Leírások szerint 1920-ban hatalmas hóvihar tombolt a környéken (Hevron városa hegyek között fekszik, 900 méter magasan), amely leszakította a fa egyik ágát. Mivel a néphit szerint e fa ágaiban csodálatos erő rejlik, sokan szakítottak maguknak legalább egy kis gallyat emlékbe, ezért végül kerítéssel vették körül a matuzsálemet, hogy megóvják a további pusztítástól. Szent emberek sírja mellett növő fáknál ma is láthatjuk azt a babonás szokást, hogy színes szalagokat aggatnak rájuk, abban a reményben, hogy a cádikok lelke közbenjár az érdekükben, hogy az Égben teljesítsék a kívánságukat.
Napjainkra a fa valószínűleg majdnem vagy teljesen kiszáradt. Közelében több fiatalabb fa áll, melyek a gyökeréből hajtottak ki.
A Talmud (Táánit 5b) ezt írja: Egyszer egy ember utazott át a sivatagon. Éhes volt, szomjas és fáradt. Hirtelen csak meglátott egy csodálatos gyümölcsöket termő, hűvös árnyékot adó fát, amely tövében hideg vizű forrás tört a felszínre. Az ember evett a fa gyümölcséből, nagyot kortyolt a hideg vízből és lepihent az árnyékban. Mielőtt újra útnak indult volna, így szólt: fa, ó, fa, mivel is áldhatnálak meg? Áldjalak meg azzal, hogy a gyümölcseid édesek legyenek? Hiszen már édesek a gyümölcseid. Áldjalak meg azzal, hogy bőségesen adj árnyékot? Hiszen óriási árnyékot adsz. Hogy forrásvíz fusson el alattad? Hiszen éppen itt csobog egy forrás. Csakis egyetlen áldást mondhatok: legyen Isten akarata, hogy mindazok a fák, melyek a te magodból keltek ki, legyenek éppen olyan csodálatosak, amilyen te vagy.
| A fák általában is fontos szerepet töltenek be a zsidó hagyományban, az emberiség két első ismert fája a Tóra szerint az élet, valamint a jó és rossz tudásának fája volt. A Tóra az embert a mező fájához hasonlítja, megtiltja a gyümölcsfák értelmetlen kivágását, a Zsoltárok pedig datolyapálmához és cédrusfához hasonlítják az igaz embert. Tu bisvátkor ünnepeljük a fák újévét, niszán hónapban pedig áldást mondunk a virágzó gyümölcsfákra. Ezen kívül számos parancsolat és tilalom vonatkozik a fákra, többek között az oltással, nemesítéssel, a fák termésének felhasználásával, smitával (hetedik év, szombatév), stb. kapcsolatban. |
Fotó: Pixabay
