Hevronról, az ősatyák városáról készült mini-sorozatunk harmadik, befejező elemét olvashatják. Ebben a részben a hevroni Chábád-jelenlétet mutatjuk be.
A spanyolországi kiűzetés után számos szfárádi zsidó érkezett Izrael Földjére, akik közül néhányan – köztük jelentős bölcsek is – Hevront választották lakhelyül. 1540-ben egy híres kabalista, Málkiel Askenázi megvette a városban lakó kis karaita közösség egy épületét, és abban alapította meg a máig létező Ávráhám Ávinu zsinagógát. Ennek az épületnek a telkét vette meg 1823-ban a második lubavicsi rebbe, Dovber Schneerson rabbi, és alapította meg a város első Chábád zsinagógáját az épület alsó szintjén. Ezt a vásárlást még több más ingatlanvásárlás is követte a Chábád részéről, a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneerson (1880-1950) például a ma Bét Románóként ismert épületet vette meg, melyben a mai napig jesiva működik. Más, a lubavicsi rebbék által megvásárolt ingatlanok a város arab részében fekszenek, így ma megközelíthetetlenek zsidók számára.
A XIX. század elejének oroszországi bevándorlási hulláma hozta magával a hászidok első nagy csoportját. Közülük sokan Hevronban telepedtek le, és a városban volt a palesztinai chábád-főhadiszállás is. Az első lubavicsi rebbe, a ljádi Sneur Zálmán rabbi alapította meg a Kolel Chábádot a szentföldi zsidó lakosok megsegítésére. Az összegyűjtött pénzt Hevronba küldték, és onnan osztották szét az ország szegény zsidó lakosai között. A zsidók ellenségei úgy gondolták, hogy azért küldik a pénzt az Ottomán Birodalomhoz tartozó Palesztinába, hogy elősegítsék Oroszország török megszállását, és a rebbét 1798-ban hazaárulás vádjával bebörtönözték. Szabadulásának napján, kiszlév hó 19-én kapta a hírt, hogy unokája született, a leendő második rebbe lánya, aki a Menuchá Ráchel nevet kapta. Ő 1845-ben férjével, Jáákov Szlonim rabbival Hevronba költözött, hogy a helyi chábád hászidok élére álljanak. Házukat, melyet Bét Schneersonként ismernek, renoválták, és ma néhány hevroni zsidó családnak ad otthont.
Ráv Jáákov Szlonim és felesége több mint négy évtizeden át vezette a hevroni askenázi zsidó közösséget. Menucha Ráchel, a hevroni zsidóságot újjáélesztő Szlonim család matriarchája, igen bölcs és tanult asszony volt, zsidók és arabok egyaránt kikérték a véleményét és az áldását. Amikor 1888-ban, kilencven éves korában elhunyt – hosszú élete az elsőtől az ötödik lubavicsi rebbéig ívelt -, a régi hevroni zsidó temetőben helyezték nyugalomra. Sírja, melyet az 1929-es hevroni mészárlás során tönkretettek, mára ismét látogatható, és a Rebbe biztatására megalapították mellette a Kolel Menucha Rochelt is, ahol jesivatanulók tanulnak a szentéletű asszony emlékére. Leszármazottai Hevron zsidóságának kiemelkedő vezetői lettek, méltó örökösei Menucha Ráchel életének. A város zsidó és arab lakosságával egyaránt jó barátságot ápoltak, egészen az 1929-es, véres hevroni pogromig, melynek a család több tagja is áldozatául esett.
A városba a mészárlás után 1967-ben kezdtek hivatalosan visszatérni a zsidók, bár próbálkozás korábban is történt erre. A Chábád ma is működik a városban, a turistákkal való foglalkozás mellett elsődleges feladatuk az izraeli katonák ellátása: szombat és ünnepnapok előtt meglátogatják az őrhelyeket, zenével, tánccal örvendeztetik meg a katonákat, és finomságokat is visznek, valamint Tórát is tanítanak nekik. A férfi katonák tfilint rakhatnak, a női katonákat pedig bárcheszsütési lehetőség várja, és természetesen nyitva áll előttük a Chábád-központ ajtaja egész szombaton, bármelyik étkezésre. Dáni Kohen rabbi, a hevroni lubavicsi küldöttek vezetője még azt is elérte, hogy a környék egyik legmagasabb hegycsúcsán álló katonai ellenőrzőponthoz hatalmas chanukai menórát állítsanak, melynek fénye hamarosan, az egy hónap múlva beköszöntő chanuka ünnepén ismét messzire hirdetheti majd az olaj, és a zsidó nép túlélésének csodáját.
Végezetül meg kell említenünk két mai építési projektet: több mint másfél évtizede most először engedélyeztek új építkezéseket zsidók számára Hevronban. Az egyik projekt a Máchpéla-barlang közelében fekvő, egykori nagybani piac helyén kap helyet, a másik a Bét Románo épülethez kapcsolódva. A Bét Románót 1876-ban építtette Chájim Jiszráel Románo. 1912-ben az ötödik lubavicsi rebbe, Solom Dovber Schneerson vette meg az épületet és a hozzá tartozó telket, és itt alapította meg a Torát Emet jesivát. 1917-ben, amikor a britek legyőzték a törököket, és átvették az irányítást a város felett, a helyi rendőrség főhadiszállását rendezték be az épületben, és ide gyűltek össze az 1929-es mészárlás után a túlélők és a sérültek, valamint itt őrizték a holttesteket is, mielőtt elmenekültek a városból. 1948-67-ig, a jordán megszállás alatt iskolának használták, és amikor a hatnapos háború után ismét zsidó kézre került a Bét Románo, a Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi az épület feletti minden jogát átruházta az újjászülető hevroni zsidó közösségre, áldását adva a fiatal családokra, akiknek az volt a célja, hogy újra benépesítsék a zsidó negyedeket az ősi városban. A Rebbe áldása, mint annyiszor, most is beteljesedett: a hevroni zsidó közösség az ellenséges környezetben, és a világ ellenkező irányú igyekezete ellenére virágzik és fejlődik.
zsido.com