Niszán a zsidó időszámítás szerint számolt hónapok közül a hetedik, ám a tórai hónapok közül az első. Ez a hónap a tavasz kezdete, amikor a fák virágba borulnak, és ezért e hónap első napjától fogva mondjuk el a birkát háilánotot, a fák áldását. Niszán hónap ros chodese, vagyis első napja a breszlávi Náchmán rabbi (1772-1810) születésnapja is.

A fákkal kapcsolatban azt írta rebbe Náchmán, hogy a világban mindenféle fa nő, melyek között vannak sudárak és szép lombúak, de vannak köztük elhanyagoltak, olyanok, melyeket nem nekik való helyre ültetettek. A szépen növekvő fák, mint Náchmán rabbi mondja, a szentség magas szintjén álló lelkek, a satnya, rossz fák azonban olyan lelkek, akik, akárcsak a beteg fácska, a kertészre várnak, aki meggyógyítja, helyrehozza, sőt, ha szükséges, akkor akár a helyükről kiszakítva máshova át is ülteti őket, hogy virágba borulhassanak és termőre fordulhassanak. A cádikok, a különleges igaz emberek a legnagyobb kertészek a világunkban, de minden egyes emberben megvan a potenciál, hogy „kertésszé” váljon és segítse, gondozza az emberi lelkeket.

Az áldások áldást hoznak az ember életére. Ahogy gyakran idézzük: micvá goreret micvá, a parancsolatok betartása lehetőséget ad arra, hogy újabb parancsolatokat hajtsunk végre. Az évente mindössze egyszer elmondott birkát háilánot különleges jelentőséget hordoz. Nemcsak köszönetet mondunk benne az Örökkévaló Istennek azért a csodálatos világért, melyet nekünk adott, hanem mindannyian képessé válhatunk általa arra, hogy lelkeket emeljünk magasabb szintre.

A fák és lelkek egymásnak való megfeleltetésének koncepciója mélyen benne gyökerezik a zsidó misztikában, vagyis a kabalában. A szent Ári, a cfáti Lurja rabbi (1534-1572) azt tanította, hogy a virágzó fákra mondott áldás különleges jelentőséggel bír. Különösen abban az esetben, ha ez ember a megfelelő szándékkal és odafigyeléssel, héber szóval kávánával mondja el, ugyanis általa felszabadulhatnak olyan lelkek, melyek a létezés második legalacsonyabb szintjén, a növényvilágban ragadtak meg. A szabadulás által a lélek képes felemelkedni és beteljesedhet a megtisztulása. Ezért fontos, hogy az ember odafigyelve és figyelmét az áldásra koncentrálva mondja el a birkát háilánotot. Emellett vannak, akik három pénzérmét adnak cedákának a lélek három szintjének – nefes, ruách és nesámá – megfelelően.

Hogyan mondjuk el az áldást?

A Talmud Bráchot traktátusában (43b) olvassuk:

„Ha az ember kimegy niszán hónapjában és virágzó fákat lát, elmondja az áldást.”

Niszán hónap első napjától fogva egész hónapban elmondhatjuk, amikor először látunk két (lehetőleg különböző fajtájú, de azonos is megteszi) virágzó gyümölcsfát. Legalább néhány bimbónak nyitva kell lennie a fákon. Az áldást nappal mondjuk el. Vannak, akik megengedik, hogy szombaton elmondjuk, és vannak olyanok, akik szerint nem szabad. Általánosan elfogadott, hogy a nők is elmondják a fákra mondandó áldást, mivel nem időhöz, hanem időszakhoz kötött, pozitív parancsolatról van szó.

A szöveg:

בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱ-לֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם שֶׁלֹּא חִסַּר בְּעוֹלָמוֹ כְּלוּם וּבָרָא בוֹ בְּרִיּוֹת טוֹבוֹת וְאִילָנוֹת טוֹבוֹת לֵהָנוֹת בָּהֶם בְּנֵי אָדָם.

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki semmit nem hagyott ki a világából, és jó teremtményeket és jó fákat teremtett bele, hogy az emberek élvezhessék azokat.

A fák a zsidó hagyományban ezen kívül több helyen is szerepelnek, elég csak tu bisvátra, a fák újévére gondolnunk. Ezt olvassuk a Talmudban (Szánhedrin 98a): „Azt tanította rabbi Ábá: Nincs a megváltásnak nagyszerűbb kinyilatkoztatása, mint amit a  [prófétai] mondat mond (Jechezkél 36:8): És ti, Izrael hegyei, ágaitokat hozzátok és gyümölcsötöket termitek népem, Izrael számára, mert közeledik az eljövetelük.” Vagyis: Izrael kizöldülése, gyümölcsfáinak virágba borulása a geulá, a megváltás ígéretét hordozza magában.

A Tóra az embert fához hasonlítja, és megtiltja, hogy – bizonyos kivételes esetektől eltekintve – kivágjunk egy gyümölcsfát. Ehhez és a fák megáldásához kapcsolódik az alábbi két történet:

Egyszer egy vallásos zsidó vásárolt földet magának egy egyenes, ám a Tóra törvényeit nem tartó gazdálkodótól a Gálilban. Az eladó azt javasolta az új tulajdonosnak, hogy vágja ki a körtefákat, mert nem teremnek rendesen, és ültessen helyettük inkább valami mást, hogy nagyobb legyen a haszna. A Tóra azonban tiltja a gyümölcsfák indokolatlan kivágását, és ehelyett inkább alaposan megmetszette télire a satnya fákat, kihúzta a sorok közül a gazt és amikor elérkezett niszán hónap, akkor szándékosan a szegény körteligetben mondta el a birkát háilánotot, ahogy meglátta, hogy két fa virágot bontott. Abban az évben már nem volt gond a körtefák termésével, ízletes, szép, egészséges gyümölcsöt termettek.

Levi Yitzchak Horowitz (1921-2009) rabbi, a bostoni rebbe gyerekkorában esett meg, hogy elkísérte apját, hogy hászidjaival együtt elmondja a birkát háilánot áldást. Bebocsátást kértek és kaptak egy nem-zsidó család gyümölcsöskertjébe, és elmondták az áldást. Ezután köszönetet mondtak a ház asszonyának, aki azt mondta, hogy egy szívességet szeretne kérni a rabbitól, ha már megtisztelte őt a látogatásával: „Ott, a kert sarkában áll egy fa. Valamikor gyönyörű almákat hozott, de az utóbbi években semmit sem terem. Lehetséges lenne, hogy a rabbi azt a fát is megáldja?” A rabbi beleegyezett, és azt mondta héberül: „Hozzon ez a fa jó gyümölcsöket.” Néhány hónappal később az asszony egy hatalmas kosárnyi, gyönyörű, piros almát vitt a rabbinak ajándékba, köszönetképpen, amiért az almafa ismét termőre fordult.

zsido.com