A hetiszakasz legmegrázóbb fejezete, amikor az Egyiptomból csodákkal övezve kivonult nép, nem sokkal a kinyilatkoztatás után, még a Színáj-hegy tövében táborozva, szembefordul az Örökkévalóval és aranyborjút kezd el imádni. Még megdöbbentőbb, hogy mindez Áron főpap, Mózes bátyjának vezetésével történik. A midrás védelmébe veszi Áront és elmondja, hogy nem a saját meggyőződésétől vezérelve, hanem kényszer hatása alatt cselekedett, ráadásul megpróbálta elodázni a bálvány felállítását, abban bízva, hogy Mózes mihamarabb visszatér a hegyről és rendet tesz. A Tórában ez áll: „Midőn látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről, összegyülekezett a nép Áron körül és mondták neki: Kelj fel, készíts nekünk Istent, aki járjon előttünk … Midőn Áron látta, oltárt épített”. Vajon mit látott Áron, ami miatt belement, hogy oltárt emeljen az aranyborjúnak? Unokaöccse, Chur halálát, akit meggyilkolt a zúgolódó nép, amikor útjukat akarta állni a bálvány elkészítésénél. Tudta, hogy rá is ez a sors vár, ha ellenáll a népakaratnak, ezzel együtt megpróbálta húzni az időt. Először azt kérte a férfiaktól, hogy hozzák el feleségeik aranyékszereit, abban bízva, hogy a nők mély hitük miatt nem lesznek hajlandóak részt venni a borjú elkészítésében. Így is történt, végül a férfiak a saját ékszereiket vitték el neki. Amikor ezután a nép neki akart látni az oltár elkészítésének, ismét az útjukba állt és azt mondta, hogy erre kizárólag ő, a főpap jogosult. Mózes azonban még mindig nem ért vissza táborba. Ekkor Áron egy utolsó cselhez folyamodott és elhalasztotta az oltár felavatását: „Kikiáltotta Áron, mondván: Ünnep lesz az Örökkévalónak holnap”. Öccse azonban még mindig nem jelent meg, így nem volt, aki megakadályozza a szörnyű bűnt: „És korán felkeltek másnap és hoztak égőáldozatokat és odavittek békeáldozatokat; és leült a nép enni és inni, azután fölkerekedtek mulatozni”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 25. szám – 2024. február 29.
