Hetiszakaszunkban áll a jól ismert történet, melyben Jáákov fondorlattal megszerzi apja áldását, testvérének, a gonosz Észávnak (Ézsaunak) álcázva magát. Bár az elsőszülöttnek járó különleges áldást így a másodikként világra jött Jáákov kapta, a vadászatból visszatérő, csalódott és elkeseredett Észávot is megáldja Jicchák. A két áldásban elhangzik egy-egy igen hasonló mondat. Jáákové így szól: „Adjon neked az Isten az ég harmatából és föld kövérségéből”. Észávé pedig így: „Íme, a föld kövérségéből legyen lakóhelyed és az ég harmatából felülről”. Látszólag ugyanazt az áldást kapták, ám mégis jelentős a különbség. Jáákov áldása Istenre hivatkozik, míg testvére áldásából ez az elem kimarad. Emellett a sorrend is fordított: Jáákovnál az isteni áldást jelképező eső áll az első helyen és csak azután az esőtől termékennyé vált föld, Észávnál pedig éppen fordítva. A profetikus képességgel bíró Jicchák ugyanis tudta, hogy Jáákov, azaz Izrael leszármazottai lesznek azok, akik felismerik az Örökkévaló kezét életük minden történésében, akik mindig észben tartják, hogy sikereik mind Istentől fakadnak, saját törekvéseik csupán másodlagosak. Észáv és az általa alapított edomi-római-nyugati civilizáció ellenben a materiális szemléletet képviseli a világban. E meggyőződés, mely szerint az ember mindent magának, a saját erőfeszítéseinek köszönhet, figyelem kívül hagyja Isten létezését, szerepét és erkölcsi útmutatását. Ahogy a két testvér civakodott az anyaméhben, úgy szövi át az emberiség történelmét e két, egymással ellentétes koncepció viaskodása. Az isteni ígéret azonban optimizmusra ad okot, hiszen az Örökkévaló így vigasztalta a nehéz terhességtől kétségbe esett Rivkát (Rebekát): „Két nép van méhedben és két nemzet válik ki bensődből; az egyik nemzet erősebb lesz a másik nemzetnél és az idősebb szolgál majd az ifjabbnak”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 10. szám – 2023. november 16.
