Miközben Mózes negyven napon és negyven éjjelen át a Színáj-hegyen tanulta a Tórát az Örökkévalótól, bőre átvette az isteni sugárzást. Amikor a kőtáblákkal a kezében leért a táborba, és a nép megpillantotta különleges fényt sugárzó arcát, félelem uralkodott el rajtuk. Mózes emiatt fátyollal takarta el az arcát, amit csak akkor vett le magáról, amikor átadta Isten tanítását a zsidóknak.
„Azután pedig odaléptek Izrael minden fiai és ő megparancsolta nekik mindazt, amit beszélt vele az Örökkévaló a Színáj-hegyen. Midőn végzett Mózes azzal, hogy beszéljen velük, akkor fátyolt tett az arcára … Izrael fiai pedig látták Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának a bőre és Mózes visszatette a fátyolt az arcára”.
Mindezzel Mózes az élet dolgaihoz való alapvető hozzáállásról mutatott példát. Amikor Tórát tanulunk, micvákat teljesítünk, nem szabad, hogy bármi is gátoljon vagy korlátozzon bennünket. Az isteni bölcsességet a ma oly divatos filterek nélkül, közvetlenül, a maguk hamisítatlan valójában kell megismerni és befogadni. Ezzel szemben, amikor a materiális világ mindennapi ügyeit intézzük, amikor a külvilág zsidó értékektől gyakran messzire elrugaszkodott kultúrájával szembesülünk, érdemes egy szimbolikus fátylat borítanunk az arcunkra és csak megszűrve, a káros elemeket kizárva befogadni a környezet hatásait. Ez nem a világtól való teljes elzárkózást jelenti, hiszen Isten minden egyes alkotásában ott rejtőzik a kiaknázásra váró, pozitív tartalom, csupán elővigyázatosság, mely megóv attól, hogy túlzottan elmerüljünk az anyagi világ forgatagában.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 24. szám – 2023. március 9.
