„És hallottam is Izrael fiainak jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak szolgálatra szorítják őket, és megemlékeztem szövetségemről.” A rabszolgasorban sínylődő zsidók panasza nem maradt válasz nélkül: az Örökkévaló közölte Mózessel, hogy elérkezett Izrael megváltásának ideje: „Én, az Örökkévaló, kivezetlek benneteket Egyiptom rabmunkái alól, megmentelek benneteket az ő szolgálatukból, megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. És veszlek benneteket magamnak népemül, és pedig leszek nektek Istenetek”. Számos magyarázat született arról, hogy mit szimbolizál a fenti idézetben szereplő négy, látszólag hasonló jelentésű, ám mégis különböző ige: kivezetlek – megmentelek – megváltalak – veszlek magamnak. A szlonimi rebbe szerint e kifejezések jelzik azon folyamat négy állomását, melynek során a teljes asszimiláció szélére sodródott zsidók kiszakadtak az egyiptomi népből és kultúrából. Mindez nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy felszabaduljanak a szolgaságból, átvegyék a Tórát, majd bevonuljanak Izrael földjére. A „kivezetlek” ige a fizikai eltávolodásra utal. A zsidók olyan mélyen belesüppedtek az őket körülvevő idegen környezetbe, hogy először földrajzilag kellett távol kerülniük Egyiptomtól, hogy egyáltalán feleszmélhessenek és magukra találhassanak. Ezt követte a „megmentés”, melynek során a lelküket gúzsba kötő rabszolga-tudattól szabadultak meg, majd jöhetett a „megváltás”, azaz a korábbi, destruktív ideálokhoz való kötődésük felszámolása. Amikor mindez megtörtént, Izrael gyermekei készen álltak arra, hogy az Örökkévaló a saját népévé fogadja őket, Ő pedig Istenük legyen. Csak ekkor indulhatott el a nép a tóraadás és az ígéret földje felé.
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 17. szám – 2023. január 19.
