Mózes negyedik könyve és annak első hetiszakasza is a Bámidbár nevet viseli, ám utóbbit nevezik a „zászlók szakaszának is”. Ennek alapja a következő mondat: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván: Ki-ki zászlajánál, atyáik háza jelvényeivel táborozzanak Izrael fiai; távolról, a gyülekezés sátra körül táborozzanak”. Izrael törzsei közül mindnek saját zászlaja volt, melynek színe és a rajta lévő címer utalt az adott közösség jellemzőire. A törzsek e lobogók alatt állva vették körbe meghatározott rend szerint a sivatagi hajlékot. A midrás elmondja, hogy a fenti parancsolatot a zsidók kérésére adta az Örökkévaló, amikor a színáj-hegyi tóraadáskor Izrael népe különleges víziót látott: az Isteni Jelenlét 22 ezer angyal társaságában ereszkedett alá, s az angyalok zászlók szerinti csoportokba rendeződtek. Ekkor így kiáltottak fel a zsidók: „Mi is így, zászlók alá gyűlve szeretnénk állni, mint az angyalok!”. Az Örökkévaló válasza a következő volt: „Ahogy az angyalok zászlók szerint csoportosulnak, úgy fogtok ti is zászlók köré csoportosulni”. A lobogók mind pontosan illeszkedtek az adott törzs karakteréhez, Jáákov áldásának szellemében: Jehuda égszínkék zászlóján oroszlán volt, hiszen apja oroszlánkölyökhöz hasonlította őt, Simon törzsének zöld lobogóján S’chem város képe látszott, mert Simon részt vett a város elleni hadjáratban, Binjámin zászlója több színből állt, ahogy egykor köntöse is és egy farkas képe volt rajta, szintén Jáákov áldása szerint és így tovább, minden egyes törzsnél. Izrael népe egységes, hiszen ugyanazt az örökséget kapta Istentől és ugyanazért a célért küzd, de ezzel együtt minden egyes csoportjának megvan a saját maga feladata, jellegzetessége és identitása, melyek kiegészítik és erősítik egymást.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 39. szám – 2024. június 6.
