Elérkeztünk a Tóra utolsó hetiszakaszához, melyet nem szombaton, hanem a Tóra örömünnepén, Szimchát Torá napján olvasunk fel, majd rögtön bele is kezdünk a legelső hetiszakaszba, hogy a tóratanulás folytonossága ne szakadjon meg. A Tóra záró fejezetében Mózes utolsó erejével még megáldja a törzseket, melyek közül ketten egy mondatban szerepelnek: „Zvulunnak mondja: Örvendj Zvulun távoztadkor, Jiszáchár pedig sátraidban. Népeket hívnak a hegyre, ott áldoznak igazságos áldozatokat, mert a tengerek bőségét szívják és a fövény rejtette kincseket”.
A midrás szerint a közös áldás oka, hogy e két törzs szövetséget kötött egymással: a hajózással és kereskedelemmel foglalkozó Zvulun megosztja bevételét Jiszáchárral, mely törzs tagjai így szabadon a tóratanulásnak szentelhetik magukat. Cserébe a tanulásért kapott isteni jutalom feléről lemondanak támogatóik javára. A Misnából tudjuk, hogy a „tóratanulás felér az összes többi micvával”, tehát mindkét fél igen jól jár a megállapodással. Erre utal a Példabeszédek könyve, amikor így ír a Tóráról: „Élet fája az a hozzá ragaszkodóknak, és bárki tartja, boldognak mondható”. Tehát a Tóra nemcsak annak ad életet, aki tanulmányozza, hanem annak is, aki támogatásával lehetővé teszi valaki másnak, hogy a tóratanulásnak szentelje az idejét.
Más parancsolatot nem lehet kiváltani pénzzel: senki sem fizethet másnak azért, hogy helyette tegyen tfilint vagy böjtöljön, kizárólag a tóratanulás az, melyet „üzlettársként” is lehet gyakorolni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az adományozó fél teljes felmentést kap e micva alól, ám támogatásával olyan jutalmat remélhet, melyet csak elmélyült, intenzív tóratanulással lehet kiérdemelni. A legjobb természetesen az, ha lehetőségeinkhez képest mindkét jó cselekedetből kivesszük a részünket: rendszeresen foglalkozunk a Tórával és segítjük a tóratudósokat, illetve a Tórát oktató intézmények működését.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 3. szám – 2022. október 13.
