A Szentföld meghódításának kezdetén Izrael népe ismét elkötelezte magát a Tóra betartása mellett. A somroni Évál-, illetve Grizim-hegy tetején állva mondtak igent az isteni törvények szerint élőknek járó áldásokra és az azt megszegőket sújtó átkokra. A hetiszakasz ezt követően hosszan sorolja a Tóra útját követőknek ígért jutalmakat és még inkább a vétkezők számára kijelölt büntetéseket. Az egyik áldás így hangzik: „És lesz, ha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára, hogy megőrizd és megtedd mind a parancsolatait, melyeket én ma neked parancsolok … akkor áldott leszel a városban és áldott leszel a mezőn”. Vajon miért helyezi a jutalmat nyilvános térbe a Tóra, az áldást kiérdemlő egyén privát szférája helyett? A pesiszchai rebbe, Szimchá Bunim Bonhardt rabbi (1765–1827) erre a következő magyarázatot adta: Az ember ne legyen szőrmebundába bújt cádik! Hiszen kétféleképpen lehet a hideg ellen védekezni: felvehetünk egy meleg kabátot vagy megrakhatjuk a kályhát. Az előbbi megoldás csak egy embert melegít át, az utóbbi azonban mindenkit, aki a közelben tartózkodik. Aki igazán jó ember akar lenni, annak gondoskodnia kell arról, hogy a neki járó áldás ne csak az ő, hanem a környezete életét is jobbá tegye. Ne legyen hát olyan, mint a kizárólag a saját magával foglalkozó, meleg szőrmekabátba burkolódzó cádik, inkább rakjon nagy tüzet, mely amellett, hogy átmelegíti, a külvilág felé is sugározza az isteni áldást.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 54. szám – 2024. szeptember 19.
