Hetiszakaszunkban hangzik el a hétévenként ismétlődő smita év parancsolata: „Hat éven át vesd be meződet és hat éven át mesd meg szőlődet és takarítsd be termését. A hetedik évben azonban szombati nyugalom legyen a föld számára, szombat az Örökkévalónak”. Izrael földjét csak hat éven keresztül lehet megművelni, a hetedik évben szünetel a munka. Maga a Tóra teszi fel a logikus kérdést, mely minden bizonnyal a Színáj-hegy tövében a törvényt halló zsidók fejében is megfordult: „Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk majd a hetedik évben, íme, nem vetünk és nem takarítjuk le termésünket? Én rendelem áldásomat számotokra a hatodik évben és meghozza a termést három évre”. Az Örökkévaló ígéretet tett, hogy ha Izrael felhagy a földműveléssel a smita évben, akkor a hatodik év háromszoros termést hoz majd annak ellenére, hogy elvileg – a tápanyagszint csökkenése miatt – éppen akkor kellene a leggyengébb termést adnia. Bölcseink szerint a smita hétéves ciklusa megfelel a világtörténelem hét évezredének. Hat évezreden át munkálkodik az ember az anyagi világban, hogy a hetedik évezredet, a messiási korszakot szombati nyugalomban és szentségben tölthesse. A Tóra által feltett kérdés, hogy „mit eszünk a hetedik évben” e hasonlatban is aktuális. Ha őseink, a bibliai hősök, a Misna és a Talmud bölcsei, az egymást követő rabbik nemzedékei nem tudták megteremteni a tökéletes világot, vajon mi várható tőlünk? Ha az első öt évezred nem volt elég az örök szombat megteremtéséhez, mire számíthatunk a kimerülőfélben lévő hatodik évezredtől? A szombatévhez hasonlóan mégis a hatodik évezred lesz az, mely elhozza az áhított messiási kort. Pontosan azért, mert az erőforrásaink már szűkösek, küzdelmeinket és törekvéseinket különösen sokra értékeli az Örökkévaló és olyan áldásban részesít minket, ami végül elhozza az örök szombat idejét.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 37. szám – 2024. május 23.
