II.
A Nechemjá ben Chácháljá-féle megszorítások
[A Gömárá elmondja, mikor léptették életbe a tárgyak mozgatására vonatkozó eredeti tilalmat:]
אָמַררַבִּיחֲנִינָאבִּימֵינְחֶמְיָהבֶּןחֲכַלְיָהנִשְׁנֵיתמִשְׁנָהזוֹ, דִּכְתִיב„בַּיָמִיםהָהֵמָּהרָאִיתִיבִיְהוּדָהדֹרְכִיםגִתּוֹתבַּשַּׁבָּתוּמְבִיאִיםהָעֲרֵימוֹת„.
Rabbi Chániná azt mondta: Ez a tanítás Nechemjá ben Chácháljá idejéből származik. Ahogyan írva van:1„Azokban a napokban láttam Jehudában olyanokat, kik borkádakat tapostak szombaton, és behordták az asztagokat a mezőkről”2. Nechemjá a továbbiakban azt írja3, hogy igyekezett elejét venni a szombat megszentségtelenítésének, és visszaállítani a nap szentségét. Rabbi Chaniná azt tanítja, hogy az egyik rendelkezése (nemzedéke más Bölcseivel együtt) az volt, amely megtiltotta az eszközök mozgatását.
[A Gömárá egy ezzel kapcsolatos vitát idéz:]
אָמַררַבִּיאֶלְעָזָר: קָנִיןוּמַקְלוֹתגְלוּסְטְרָאוּמְדוֹכָהכּוּלָןקוֹדֶםהַתָרַתכֵּלִיםנִשְׁנוּ.
Rabbi Elázár azt mondta: Az a négy a csövekre, rudakra, gombra és mozsárra vonatkozó misna és Brájtá, amelyeket hamarosan idézünk (a-d), mind az előtt született, hogy az eszközök mozgatását megengedték, vagyis még a harmadik szintű engedély előtt érvényben lévő törvényt tükrözik.
[A Gömárá kifejti:]
קָנִין – דִּתְנַן:
a) A csövekrevonatkozó tanítást egy misnából tanultuk,azoknak a színkenyereknek a kapcsán, melyeket a Szentélyben minden szombaton a Sulchán-ra (az Asztalra) helyeztek. Ezek egészen a következő szombatig ott is maradtak. Akkor friss cipókat hoztak, a régieket pedig szétosztották a kohének között, hogy egyék meg. A cipók két hatos oszlopban álltak az Asztalon, de nem közvetlenül egymáson nyugodtak, mivel akkor szellőzés híján megpenészedhettek volna, hanem az Asztal két oldalán két-két támasz állt, amelyeket aranycsövek tartottak össze. A csöveket hetente ki kellett venni, hogy kicserélhessék a cipókat.
A misna azt tanítja4:
לֹאסִידּוּרהַקָּנִיןוְלֹאנְטִילָתָןדּוֹחֶהאֶתהַשַּׁבָּת.
SEM A Szentély Színkenyér asztala CSÖVEINEK RENDEZÉSE, SEM AZ ELTÁVOLÍTÁSUK NEM AD FELMENTÉST A SZOMBAT törvényei ALÓL. Vagyis tilos volt szombaton átrendezni vagy eltávolítani a csöveket. Éppen ezért egy kohén minden héten még a szombat bejövetele előtt bement a Szentélybe és eltávolította a csöveket; a cipók másnapig egymáson álltak. Szombat napján eltávolította a régi cipókat és két oszlopban egymásra tornyozva frisseket tett a helyükre, majd a szombat kimenetele után visszatért, és közéjük illesztette a csöveket.
A csövek megengedett eszközök voltak (mivel a cipók tartására készültek), a misna mindazonáltal tiltja, hogy a használatuk érdekében szombaton mozgassák őket. Ebből szükségszerűen következik, hogy ezt a misnát még az előtt tanították, mielőtt a megengedett eszközök mozgatását engedélyezték5.
מַקְלוֹת – דִּתְנַן:
b) A rudakravonatkozó tanítást egy másik misnából tanultuk6:
מַקְלוֹתדַּקִּיןחֲלָקִיןהָיוּשָׁםוּמַנִּיחוֹעַלכְּתֵפוֹוְעַלכֶּתֶףחֲבֵירוֹוְתוֹלֶהוּמַפְשִׁיט.
VOLTAK OTT a Szentélyben7 VÉKONY, SIMA RUDAK, ÉS AZ EGYIK EMBER A VÁLLÁRA VETTE, ÉS A TÁRSA IS A VÁLLÁRA VETTE, FELAKASZTOTTA rá levágott peszáchi áldozatát, ÉS MEGNYÚZTA.
אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: אַרְבָּעָה עָשָׂר שֶׁחָל לִהְיוֹת בַּשַּׁבָּת מַנִּיחַ יָדוֹ עַל כֶּתֶף חֲבֵירוֹ, וְיָד חֲבֵירוֹ עַל כְּתֵיפוֹ, וְתוֹלֶה וּמַפְשִׁיט.
RABBI ELÁZÁR AZT MONDJA: Szombaton tilos volt kivenni a rudakat, ezért AMIKOR Niszán TIZENNEGYEDIKE SZOMBATRA ESETT, AZ EGYIK EMBER A TÁRSA VÁLLÁRA TETTE A KEZÉT, A TÁRSA PEDIG AZ Ő VÁLLÁRA, a levágott peszáchi áldozatot pedig magukra függesztették, és MEGNYÚZTÁK.
A rudakra a használatuk miatt volt szükség, a Misna mégis azt mondja, hogy tilos volt használni őket. Rabbi Elázár tanítása tehát a rendelet módosítása előtti törvényt tükrözi.
(124/a lap kezdődik)
גְּלוֹסְטְרָא – דִּתְנַן:
c) A gombravonatkozó tanítást egy további misnából tanultuk8:
נֶגֶרשֶׁיֵּשׁבְּרֹאשׁוֹגְּלוֹסְטְרָא,
EGY RETESZ vagy pecek, amely a falba vagy a küszöbbe van illesztve azzal a rendeltetéssel, hogy bezárja az ajtót, AMELYNEK GÖMB alakú fogó (gomb) VAN A TETEJÉN, ezért a retesz más célra is használható, például mozsártörőként fokhagymát zúzzanak vele, ezért eszköznek számít.
רַבִּייְהוֹשֻעַאוֹמֵר: שׁוֹמְטָהּמִןפֶּתַחזֶהוְתוֹלֶהבַּחֲבֵירוֹבַּשַּׁבָּת.
RABBI JEHOSUÁ AZT MONDJA: ha valaki szombaton egy másik ajtóhoz szeretné átvinni a reteszt, akkor ezt nem szabad a szokásos módon tennie, hanem annál a zsinegnél fogva,mellyel az ajtóhoz kötötték, SZABAD ELHÚZNI AZ EGYIK AJTÓTÓL ÉS EGY MÁSIKHOZ ILLESZTENI SZOMBATON. A retesz húzása, vonszolása a közvetett mozgatás egyik formája, amire egy enyhébb szabály vonatkozik.
רַבִּיטַרְפוֹןאוֹמֵר: הֲרֵיהוּאכְּכָלהַכֵּלִיםוּמִיטַּלְטֵלבֶּחָצֵר.
RABBI TÁRFON AZT MONDJA: OLYAN, MINT BÁRMELY MÁS ESZKÖZ, ÉS EGY UDVARBAN SZABAD a szokásos módon MOZGATNI, azaz ugyanaz a státusza, mint az evőeszközé, amit még a rendeletek lazítása előtt is szabad volt tetszés szerint mozgatni.
Tehát látjuk, hogy bár a retesz megengedett eszköz, rabbi Jehosuá mégis tiltja, hogy akár a használata kedvéért is a szokásos módon mozgassuk. Ez a szabály tehát a Nechemjá ben Chácháljá-féle módosítás előtti törvényi állapotokat tükrözi.
מְדוֹכָה – הָאדַּאֲמַרַן.
d) A mozsárról szóló tanítás az, amit fentebb említettünk9.
Mivel mindezek a tanítások tiltják, hogy egy eszközt a használata kedvéért mozgassunk, arra kell következtetnünk, hogy ezeket akkor tanították, amikor ez a fajta mozgatás még nem volt engedélyezve.
[Elutasítják rabbi Elázár állítását, miszerint mindezek a Misnák és Brájták a Nechemjá ben Chácháljá-féle módosítás előtt születtek:]
אָמַררַבָּהּ: מִמַּאי? דִּילְמָאלְעוֹלָםאֵימָאלָךְ – לְאַחַרהַתָּרַתכֵּלִיםנִשְׁנוּ.
Rábá azt mondta: Milyen alapon állítod, hogy ezek a tanítások megelőzték a minden eszköz mozgatására vonatkozó engedélyt?Talán inkább úgy kéne értelmeznünk, hogy az után tanították, miután minden eszköz mozgatását engedélyezték,és annak a magyarázata, hogy miért tiltották mégis Bölcseink ezeknek a mozgatását, a következő:
קָנִיםטַעְמָאמַאי–מִשּׁוּםאִיעַפּוֹשֵׁי, בְּהַאיפּוּרְתָּאלָאמִיעַפַּש.
a) Ami a csöveket illeti, miért illesztjük őket egész héten a színkenyerek közé?Azért, mert aggaszt minket, hogy esetleg megpenészedik a kenyér10. A régi cipókat csak péntek délutántól szombat reggelig tárolták a csövek nélkül, a frisseket pedig csak szombat reggeltől estig. Nem kellett tehát attól tartani, hogy a szellőzés hiánya miatt ilyen rövid idő alatt megromlanak. Tehát igazából nincs rá szükség, hogy szombaton átrendezzük vagy mozgassuk a csöveket, így a csövek szombati elmozdítását nem lehet azzal magyarázni, hogy a „használatuk miatt” van rá szükség.
מַקְלוֹת – אֶפְשָרכְּרַבִּיאֶלְעָזָר.
b) Ami a rudakat illeti, amelyekre a peszáchi áldozatot szokás függeszteni, ezt szombaton lehet úgy csinálni, ahogy rabbi Elázár ajánlja: az áldozatot az emberek karjára függeszteni. Így igazából nincs is szükség a rudak mozgatására.
גְּלוֹסְטְרָא – כִּדְרַבִּייַנַאי,
c) Az a misna pedig, amelyik az olyan retesszel foglalkozik, amelyiknek gomb van a végén, rabbi Jánáj magyarázatának megfelelően is magyarázható.
דְּאָמַררַבִּייַנַאי: בְּחָצֵרשֶׁאֵינָהּמְעוֹרֶבֶתעָסְקִינַן.
Rabbi Jánáj ugyanis azt mondta: Ebben az ajtóretesszel foglalkozó misnában egy olyan udvarról van szó, ahol több otthon ajtaja nyílik ugyanarra az udvarra, s amelynek házai nincsenek érúvéchácérot-tal egyesítve11. Ez esetben, egy rabbinikus rendelkezés folytán, még akkor sem szabad semmit sem az udvarra sem onnan a házba vinni, ha a szóban forgó udvar teljesen zárt. Magán a bekerített udvaron belül viszont, még ha nincs is rajta éruv, mindent szabad vinni, ami a szombat bejövetelekor ott volt, mivel az udvar törvényi státusza magánterület.
רַבִּייְהוֹשֻעַסָבַר: תּוֹךְהַפֶּתַחכְּלִפְנִיםדָּמֵי, וְקָמְטַלְטֵלמָנָאדְבָּתִיםבְּחָצֵר.
Ebben az esetben, amikor az egyik ház bejárati ajtajának reteszét egy másik ház bejárati ajtajához viszik, rabbi Jehosuá azt állítja, hogy az ajtómélyedés olyan, mintha a ház belső része lenne,ezért amikor az ember levesz egy reteszt egy ajtóról, és egy másikra teszi, akkor az udvaron keresztül egyik házból egy másikba visz eszközt. Ez amúgy tilos lenne, de mivel a reteszt az ajtómélyedésből vesszük el, ami mégis kissé olyan, mintha az udvarhoz tartozna, ezért közvetett vonszolással megengedett.
וְרַבִּיטַרְפוֹןסָבַר: תּוֹךְהַפֶּתַחכְּלַחוּץדָּמֵי, וּמָנָאדְּחָצֵרבְּחָצֵרקָאמְטַלְטֵל.
Rabbi Tárfon viszont azt állítja, hogy az ajtómélyedés olyan, mint a ház külső része, és az udvarhoz tartozik, ezért amikor valaki átviszi a reteszt, akkor udvarról udvaron keresztül visz egy eszközt,ami meg van engedve. Rabbi Tárfon így megengedi, hogy a szokásos módon vigyék egyik ajtótól a másikig.
מְדוֹכָה – רַבִּינְחֶמְיָההִיא.
d) Ami a mozsárral foglalkozó brájtát illeti, az rabbi Nechemjá véleményét tükrözi, aki csak a rendeltetésének megfelelően engedi meg az eszközök mozgatását, és mivel a mozsár rendeltetésszerű használata szombaton tilos, ezért rabbi Nechemjá szerint szombaton egyáltalán nem szabad mozgatni12.
Tehát lehetséges, hogy mind a négy tanítás az után született, hogy lazítottak a Nechemjá ben Chácháljá-féle megszorításokon.
1Nechemjá 13:15.
2Mikor a szombat megtartásának fegyelme javult, a Bölcsek fokozatosan oldották a rendelkezés szigorát. A könnyítések nem sokkal a rendelkezés életbe léptetése után kezdődtek, mivel ahogy a Gömárá utal rá, az eredeti tanítás csak Nechemjá ben Chácháljá idejében volt érvényben (Toszáfot).
3Uo. 17–22.
4Mönáchot 96a.
5Noha a rabbinikus tilalmak általában nem vonatkoznak a Szentélyre, néhány kivétel azért előfordul. A szombati vallási fegyelem megszigorításának szükségessége arra ösztönözte a Bölcseket, hogy az eszközök mozgatásának tilalmát még a Szentélyre is kiterjesszék. (Toszáfot).
6Pszáchim 64a.
7A peszáchi áldozatot csakúgy, mint a többit, meg kellett nyúzni, mielőtt az áldozati részeit az Oltárra helyezték (lásd fent, 116b.). A nyúzást megkönnyítendő, az állatot felfüggesztették. Erre a célra a Szentélyudvar falaiba és oszlopaiba számos kampót rögzítettek. Mivel azonban egyidejűleg rengeteg peszáchi áldozatot hoztak a Szentélybe, a kampók nem bizonyultak elegendőnek. Akiknek nem jutott kampó, azok az itt leírt módon függesztették fel áldozati állataikat (Misna uo.). Ehhez az eljáráshoz folyamodtak olyankor, amikor Niszán tizennegyedik napja (azaz a Peszách előestéje, az áldozat meghozatalának ideje) hétköznapra esett. (Rási)
8Kélim 11:4.
9Azaz a brájtá, amelyik azt állítja, hogy a mozsarat nem szabad mozgatni, ha nincs benne fokhagyma. Noha Rává úgy értelmezte, hogy a szóban forgó brájtá csak arról az esetről beszél, amikor a mozsarat a napsütésről árnyékba viszik, Ábájé pedig úgy, hogy csak arról, amikor a mozsarat csupán a helye felszabadítása érdekében mozgatják, és így a brájtá még ma is fontos, ezek erőltetett értelmezések. Logikusabb, ha szó szerint értelmezzük a brajtát, miszerint az megtiltja a mozsár mindennemű mozgatását – úgy, ahogy azt a rendelkezés Nechemjá ben Chácháljá-féle módosítása előtt tanították. (Rási)
10Mivel nem hagyatkozunk csodára, hogy az majd megóvja a cipókat a megpenészedéstől (Rási). Csoda egyébként rendszeresen történt: amikor a hétvégeken eltávolították a Asztalról a cipókat, gyakran még olyan melegek voltak, mintha akkor vették volna ki őket a kemencéből (Mönáchot 96b.).
11Lásd a Hiba: A hivatkozás forrása nem található. jegyzetet.
12Ez az értelmezése annak a Brájtának, amelyet feljebb, a 123a. oldalon Rábá maga javasolt.
