V.
A mukce közvetett mozgatása
„וְאֶתהַכּוּשׁוְאֶתהַכַּרְכַּרכו‘”.
A misnában az áll: „…ORSÓT VAGY TAKÁCSNÁDAT, HOGY FELSZÚRJON RÁ egy gyümölcsöt…”.
[A Gömárá egy brajtát idéz, amely példát hoz a misnabeli szabályozásra:]
תָּנוּרַבָּנַן:
Egy brájtában azt tanultuk:
פַּגָּהשֶׁטְּמָנָהּבַּתֶּבֶן, וַחֲרָרָהשֶׁטְּמָנָהּבַּגֶּחָלִים, אִםמְגוּלָּהמִקְצָתָהּ – מוּתָּרלְטַלְטְלָהּ. וְאִםלָאו – אָסוּרלְטַלְטְלָהּ.
Egy éretlen füge, amelyet szombat előtt a mukcénak számító szalma1 közé temettek, hogy ott érjen, és a tészta, amelyet szombat előtt az ugyancsak mukcénak számító parázs2 közé temettek, hogy szombatra megsüljön, abban az esetben, ha elegendő füge vagy sütemény bukkant elő a szalma vagy a parázs közül, hogy megfoghassuk, akkor szabad mozgatni és kiemelni mukce környezetébőlannál a résznél fogva. Ebben az esetben nem érhet minket az a vád, hogy közvetett módon mozgatjuk a mukcét, mivel a mukcét egyáltalán nem emeljük fel, hanem csak lehull az eltemetett és kiemelt tárgyról. Ha azonban a füge vagy a sütemény nem bukkan elő a megfogáshoz elegendő mértékben,akkor nem szabad kiemelni mukce környezetéből.
רַבִּיאֶלְעָזָרבֶּןתַּדַּאיאוֹמֵר: תּוֹחֲבִיןבַּכּוּשׁאוֹבַּכַּרְכַּרוְהֵןמִנַּעֲרוֹתמֵאֵילֵיהֶם.
Rabbi Elázár ben Tádáj viszont azt állítja, hogy ha valaki nem mozdítja közvetlenül a mukcét, azaz a kezével vagy szerszámmal, akkor kiemelheti a betemetett tárgyat. Noha a tárgyat borító mukce ennek során kissé fölemelkedik majd visszahull, s így közvetett módon mozgatjuk, így tehátmég ha a füge vagy a sütemény nem is bukkan elő a megfogáshoz elegendő mértékben, akkor is egy orsóval vagy egy takácsnáddal föl szabad szúrni, és föl szabad emelni, és a szalma vagy a parázs magától hull vissza.
[A Gömárá hozzáfűzi:]
אָמַררַבנַחְמָן: הֲלָכָהכְּרַבִּיאֶלְעָזָרבֶּןתַּדַּאי.
Ráv Náchmán mondta: A háláchá rabbi Elázár ben Tádájt követi.
[A Gömárá megkérdezi:]
לְמֵימְרָאדְּסָבַררַבנַחְמָן„טִלְטוּלמִןהַצַּדלָאשְׁמֵיהּטִלְטוּל?
Ez a kijelentés arra utal, hogy rabbi Náchmán azon a véleményen van, hogy a mukcét illetően a közvetett mozgatás nem számít mozgatásnak,következésképp tehát meg van engedve?
וְהָאָמַררַבנַחְמָן: הַאיפּוּגְלָא, מִלְמַעְלָהלְמַטָּה – שָׁרֵי, מִמַּטָּהלְמַעְלָה – אֲסִיר!
Ellenben Ráv Náchmán azt mondta: Egy torma esetében, ha azt előzőleg már kihúzták a földből, de visszatemették, hogy érjen, de ezután részben feltárul, akkor ha a felső része áll fölfelé, akkor szabad megfogni és kiemelni a talajból, mivel ez esetben ezt a szélesebb részt megragadva minden földmozgatás nélkül kiemelhető a földből. De ha fejjel lefelé áll, akkor tilos,mivel a keskeny vége van fölül, akkor a kihúzásakor szükségszerűen némi föld is mozdul vele együtt.
Azt látjuk tehát, hogy Ráv Náchmán annak ellenére tiltja a mukce ilymódon való mozgatását, hogy az csupán közvetett mozgatás lenne. – ? –
[A Gömárá megállapítja:]
– הֲדַרבֵּיהּרַבנַחְמָןמֵהַהִיא.
Ráv Náchmán ezt a szabályozást, amelya betemetett tormára vonatkozik, visszavonta,mivel a háláchá ténylegesen megengedi, hogy egy nem-mukce tárgy miatt közvetetten mukcét mozgassunk.
1A szalma el van különítve habarcs készítéséhez, ezért mukce (Rási).
2Míg a parázs ég, egyáltalán nem mozdítható, mivel a mozgatás lángra lobbantja a felső réteget és eloltja az alsót, márpedig ez a gyújtás és az eloltás tilalmának megszegése lenne. Miután a parázs már kihunyt, státusza nem változik és mukce marad.
