Hetiszakaszunk első témája a zsidóság egyik legősibb és legfontosabb szimbóluma, a menóra, a Szentély aranyból vert, hétágú mécsestartója, melyben tiszta olívaolajat lobbantottak lángra a kohénok. A múlt héten arról olvashattunk, hogy a törzsek milyen adományokkal érkeztek a sivatagi szentély felavatására. A máskor meglehetősen szűkszavúan fogalmazó Tóra részletes beszámolót ad minden egyes törzs felajánlásáról, s ebből kiderül, hogy csupán a Szentélyt működtető Lévi törzsétől nem várt ajándékot az Örökkévaló. A midrás szerint ez mélyen elszomorította Áron főpapot, a Lévi törzs vezetőjét. „Talán miattam nem akar Isten semmit sem elfogadni a törzsemtől?” – gyötrődött magában. Az Örökkévaló ezt látva testvérével, Mózessel üzent neki: „Ne aggódj, még ennél is nagyobb tisztesség ér téged: te gyújthatod meg a menóra lángjait, melyek örökre fennmaradnak, ellentétben a törzsek felajánlásaival, melyek együtt pusztulnak el a Szentéllyel”. A középkor nagy tóramagyarázója, Mose ben Náchmán rabbi, a Rámbán, joggal jegyzi meg, hogy a Szentély lerombolásával a menórát is elvesztettük, a Szentély többi berendezési tárgyával együtt. Hozzáteszi azonban, hogy a menóra fényei a chanukai lángokban élnek tovább és chanuka csodáját éppen Áron kései leszármazottai, a szintén a Lévi törzsből származó hasmóneusok vezetésével valósították meg. A hódítók ellen folytatott győzedelmes háború során ők lobbantották fel elsőként a visszafoglalt és megtisztított Szentély menóráját és így általuk, illetve a chanuka ünnepét évről évre megtartó zsidókon keresztül teljesedik be az Áronnak tett isteni ígéret.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 41. szám – 2024. június 20.
