Ezen a szombaton olvassuk fel a Tóra leghosszabb hetiszakaszát, mely 176 mondatból áll és számos fontos előírást tartalmaz. Két különleges fogalmat is megismerhetünk, melyek egymás után szerepelnek a szövegben. Az első a szotá, az a férjes asszony, aki gyanúba keveredik egy másik férfival: „Midőn valamely férfiúnak hűtlenné válik a felesége és elkövet ellene hűtlenséget hál vele valaki közösüléssel, de rejtve marad férje szemei előtt, elrejtőzött ugyanis és tisztátlanná vált, tanú azonban nincs ellene és rajta sem kapták”.
A második a názir, az az ember, aki önként magára vállalja, hogy egy bizonyos időn keresztül nem fogyaszt bort, nem vágatja le a haját és elkerüli a halotti tisztátalanságot: „Férfi vagy nő, ha kiválik fogadalmat téve, tartózkodási fogadalmat, hogy tartózkodjék az Örökkévalónak, bortól és részegítő italtól tartózkodjék”. Mivel e két, alapvetően egymástól eltérő téma egymás mellett szerepel a Tórában, majd a szóbeli tan alapművében, a Misnában is egymást követi a Názir és a Szotá traktátus, bölcseink úgy vélték, hogy valami módon mégis kapcsolódik egymáshoz a szotá és a názir. Jehuda Hánászi rabbi, a Misna szerkesztője az alkoholfogyasztás veszélyében találta meg a metszéspontot és úgy érvelt, hogy ha valaki tanúja volt a szotá asszonyt sújtó megalázó szertartásnak, azonnal rádöbben, hogy a kicsapongó, felelőtlen viselkedés mögött a leggyakrabban az alkohol áll, s ezért leteszi a názir fogadalmát és megvonja magától a bort. Bár a bor a legtöbbre tartott ital a zsidó hagyományban, a fogyasztásával járó veszély is ősidők óta ismert, ahogy Slomó (Salamon) király írja: „Kinek jaj; kinek baj, kinek viszálykodás, kinek panasz, kinek sebek ok nélkül, kinek szemek vörössége? Azoknak, kik későig ülnek a bor mellett”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 40. szám – 2024. június 14.
