Hetiszakaszunkban Mózes folytatja a visszaemlékezést a negyvenéves vándorlás eseményeire, melyből nem maradhatott ki a mélypont felidézése, az aranyborjú imádása a Szináj-hegy lábánál. Látva az Örökkévaló haragját, így szólt Mózes: „És imádkoztam az Örökkévalóhoz és mondtam: Uram, Istenem, ne rontsd meg népedet és birtokodat, melyet megváltottál nagyságoddal, melyet kivezettél erős kézzel!”. Bölcseink felteszik a kérdést: Miért kellett éppen az egyiptomi kivonulást felemlegetni? Vajon miért éppen az egyiptomi szabadulásra hivatkozott Mózes, amikor mentséget keresett a vétkezők számára? A midrás a következő magyarázatot adja: Volt egy ifjú, aki illatszerboltot nyitott egy olyan utcában, melyben kétes erkölcsű hölgyek dolgoztak. Hamarosan ő is a bűn útjára lépett. Amikor az apja feldühödött ezen és fia életére akart törni, barátai azt mondták neki: Mit csodálkozol? Te tanítottad erre a mesterségre és te nyitottál neki üzletet éppen ezen a környéken! Mózes tehát arra utalt, hogy az Örökkévaló döntése volt a zsidókat éppen egy olyan országban szolgaságba taszítani, mely élen járt a bálványimádásban. „Világ Ura! Nézd, honnan hoztad ki őket! Egyiptomból, ahol még a bárányokat is istennek tekintik!” – védelmezte a népet Mózes. A negatív külső hatások mellett bölcseink azt is felhozták a zsidók mentségéül, hogy bűnüket nem sokkal a tóraadás után követték el, tehát még nem volt idejük arra, hogy magukévá tegyék annak törvényeit. Olyanok voltak, mint a kisgyermekek, akik éppen csak ismerkednek a világ szabályaival. Erre utalnak Hósea próféta szavai: „Midőn fiatal volt Izrael, megszerettem; és Egyiptomból elhívtam fiamat”. Mózes így könyörgött tehát: „Légy türelmes velük még egy ideig és kísérd őket tovább az úton. Hamarosan jó tetteket fognak végrehajtani előtted!”
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 50. szám – 2022. augusztus 18.
