VII.
Újszülött csecsemő tagjainak kiegyenesítése
[A Gömárá itt áttér egy nem ide tartozó vitára, amelynek egyik résztvevője a véleménye alátámasztására a szóban forgó misnát idézi.]
אַסּוֹבֵייְנוּקָא, רַבנַחְמָןאָסֵירוְרַבשֵׁשֶׁתשָׁרֵי.
Egy szülés közben kificamodotttagú csecsemő testrészeinek kiegyenesítését szombaton Ráv Náchmán tiltja1, mivel az emberi test „javítása” hasonló egy eszköz javításához, ami bibliai tilalom alá esik a végső ütés (máke böpátis) törvényének megsértése alapján. Ráv Séset azonban megengedi, mivel szerinte semmi sem tiltja az emberi test „javítását” olyan esetben, ha nem használnak hozzá gyógyszert2.
(123/b lap kezdődik)
[Ráv Náchmán egy forrást idéz a véleménye alátámasztására:]
אָמַררַבנַחְמָן: מְנָאאָמִינָאלָהּ – דִּתְנַן:
Ráv Náchmán mondta: Mi az a forrás, amire hivatkozom? Egy misna3:
„אֵיןעוֹשִׂיןאֲפִיקְטְוִיזִיןבַּשַּׁבָּת„.
TILOS HÁNYTATÓ SZERT4 BEVENNISZOMBATON. Ez a tilalom nem az egészségi okok miatt történő hánytatást tiltja, hanem arra az esetre vonatkozik, amikor valaki azért üríti ki az emésztőrendszerét, hogy folytatni tudja az evés-ivást. Mivel ez nem az egészség érdekében történik, a tilalom alapja nem lehet az orvosságok használatára vonatkozó tilalom, hanem amiatt tilos, mert a test „javításának” tekintik.
Ebből arra következtetek, hogy amiképpen nem szabad hányást előidéző szer bevétele által „javítani” a testet, ugyanúgy tilos a tagjai kiegyenesítése által egy csecsemőt „javítani”!
[A bizonyítást elutasítják:]
וְרַבשֵׁשֶׁת – הָתָםלָאואוֹרְחֵיהּ, הָכָא – אוֹרְחֵיהּ.
Ráv Séset azonban visszavág:Ott a hánytató szer nem tartozik hozzá az ember megszokott életviteléhez, itt viszont a csecsemőtagjainak kiegyenesítése hozzátartozik a megszokott életviteléhez,hiszen egy kisded tagjait kiegyenesíteni olyan, mint táplálni, és mivel ez a feladat normális és szükséges, ezért nem tekintetik „javításnak”, és nem hasonlítható ahhoz az esethez, amikor valaki azért vesz be hánytatót, hogy a hányás után megint teletömhesse magát.
[Ráv Séset a misnánkat idézi véleménye alátámasztására:]
אָמַררַבשֵׁשֶׁת: מְנָאאָמִינָאלָהּ – דִּתְנַן:
Ráv Séset mondta: Mi az a forrás, amire hivatkozom? Misnánk:
„מַחַטשֶׁליָדלִיטּוֹלבָּהּאֶתהַקּוֹץ„.
FOGHAT AZ EMBER… VARRÓTŰT, HOGY SZÁLKÁT TÁVOLÍTSON EL VELE…
Láthatjuk tehát, hogy semmi sem tiltja az emberi test „javítását”, ha nem alkalmaznak hozzá gyógyszert!
[A bizonyítékot elutasítják:]
– וְרַבנַחְמָן – הָתָםפְּקִיד, הָכָא – לָאפְּקִיד.
De Ráv Náchmán visszavág: Ott a szálka egy külső tárgy, amely csupán beágyazódott a bőrbe, tehát az eltávolítása nem tekintendő „javításnak”.Itt viszont a tagok nem csupán beágyazódtak,hanem ténylegesen kötődnek a testhez. Ha megfelelő módon visszaillesztjük az ízületeket a tokjaikba, az olyan, mintha egy eszközt javítanánk meg – következésképp tilos.
1Nyilvánvaló, hogy a vita tárgya egy olyan eset, amikor nem életbevágóan fontos a tag kiegyenesítése, mert különben mindenki megengedné.
2A gyógyszerek használatát nem kritikus esetekben rabbinikus rendelet tiltja, nehogy valaki füvek őrlésével állítsa elő.
3Lejjebb, 147a.
4Szószerint: ápiktövizin. Ennek orvosi megfelelője talán az: ipecac.
