A Röé hetiszakasz foglalkozik többek között a kóser állatok témakörével. A négylábúak között a kóserságnak két látható kritériuma van: a kóser állatok párosujjú patások és kérődzők. A disznó esetében ugyan teljesül az első feltétel, ám a második nem, a nyúllal pedig éppen fordítva van: ugyan kérődző állat, ám nem párosujjú patás – mondja a Tóra. Ha azonban a nyúl rendszertani besorolását megnézzük, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem tartozik a kérődzők közé. A nyulak a már egyszer elfogyasztott táplálékot olyan formában ürítik, amit aztán újból elfogyasztanak, vagyis – bár biológiailag nem kérődzők – mégis kétszer emésztik meg a táplálékot, akárcsak a kérődző állatok. Ezért sorolja a Tóra a kérődzők közé.
A nyúl vallási szempontból az igen kevéssé jelentős állatok közé tartozik és a zsidó hagyományban csak ritkán bukkan fel. Nem szerepel egyetlen tórai történetben sem, egyetlen törzsnek sem a jelképe és nincsenek olyan tulajdonságai, melyek miatt bölcseink különös figyelmet fordítottak volna rá. Van azonban egy nagyon különleges illusztrációcsoport, a jákneház, ahol a nyúl főszerepet kap.
A pészahi hágádá a szédereste forgatókönyvét tartalmazza. Mivel ezeket a könyveket otthon, családi körben, a zsinagógai imádkozásnál jóval kötetlenebb körülmények között használták, elterjedtté vált a hágádák illusztrálása. A zsidó képzőművészet jelentős részét teszik ki a könyvek, azon belül is a hágádák illusztrációi. Ez utóbbiak egy sajátos csoportját képezi a nyúlvadászat. Ez azért is különös, gondolhatnánk, mert a nyúl nem kóser állat, a vadászat pedig nem tartozik a bölcseink által támogatott elfoglaltságok közé. Ráadásul az egésznek semmi köze sincs az egyiptomi kivonulás történetéhez vagy a kovásztalan kenyér ünnepéhez. Akkor hát hogyan került a nyúl a hágádába? Alábbi elemzésünk az anumuseum írása alapján készült:
A legelterjedtebb magyarázat szerint szójátékról van szó. A nyúlvadászat motívuma az askenáz hágádákban többnyire a könyvek legelején, a kidus leírásánál szerepel. Amennyiben pészah első estéje, a széder szombat estére (a szombat kimenetelére) esik, úgy különleges kidust mondunk, melyben szerepel a szombatot a hét többi napjától elválasztó hávdálá szövege is. A betoldások sorrendjét a héber nyelvben szokásos, akrosztichonos betűszó segítségével jegyezték meg. Ez a szó, a jájin-kidus-nér-hávdálá-zmán (bor, kidus, gyertya, hávdálá, az ünnep megszentelése) szavakból képzett jákneház kifejezés, mely a német, illetve a jiddis nyelvhez szokott fül számára „jag den Has”, vagyis „vadászd a nyulat” mondatnak hallatszott. Ezért találhatjuk meg számos, középkori askenáz hágádában a nyúlvadászat ábrázolását kürtöt fújó vadászokkal és kutyákkal kiegészítve (miközben zsidók számára sem a nyúlhús, sem a sportvadászat nem megengedett). Példa erre a délnémet területről származó, ún. Cincinnatti hágádá, melyet 1490 körül illusztrált Meir Jáfe, vagy egy másik, 1460 körül készült kötet, melyet Joel ben Simeon Feibusch látott el illusztrációkkal. Ez utóbbi érdekessége. hogy a szövegben már egyáltalán nem szerepel az emlékeztető akrosztichon: az illusztráció olyan elterjedt volt, hogy már az is elegendő volt az olvasók számára a megértéshez. Az 1534-es augsburgi hágádában két nyúlvadászat-ábrázolás is szerepel. Az elsőn a kutyák és egy vadász elől menekülő nyúl szemmel láthatóan esélytelenül menekül, mert egy háló állja az útját, a következő képen azonban már a háló túloldalán, viszonylagos biztonságban jelenik meg. A nyulat – akárcsak a rókát – ravasz állatnak tartják és a hasonló jellegű illusztrációkon (pl. a barcelonai hágádában, ahol a megmenekült nyúl diadalmasan néz vissza üldözőire) talán a zsidó nép szimbólumaként jelenik meg: a mindig üldözött, de teljesen soha le nem győzött nép jelképe.
A jákneház-elméletnek kissé ellentmond, hogy hasonló nyúlvadászat-ábrázolások szfárádi hágádákban is előfordulnak (Reynolds-hágádá, barcelonai hágádá), pedig nem német nyelvterületre szánták őket. Ezek már sokszor nem a kidusnál jelennek meg, vagy átalakulnak és nyúlvadászatból például szarvasvadászat lesz (pl. darmstadti hágádá, 1430 k.). Az Arany-hágádá és a szarajevói hágádá – ezekben az Egyiptomból való kivonulás és a szédereste mellett bibliai illusztrációk is szerepelnek – Észáv (Ézsau) vadászatát jeleníti meg a nyúl ábrázolásával mint zsákmánnyal a harmadik ősapa, Jicchák (Izsák) számára. Ezeken az illusztrációkon az ismert jelenetek láthatók, de talán már más jelentésben: a nyúl üldözöttként, akiből soha nem válik üldöző a többnyire éppen csak megtűrt és gyakran üldözött zsidók szimbóluma. A kivonulás után az egyiptomiak üldözték a zsidókat és azóta is, nemzedékről nemzedékre így történik. Így láthatjuk a nyulat a szarajevói hágádában, ahol az „és elnyomtak minket” szavak fölött. A barcelonai hágádában pedig egy nyugodtan üldögélő nyúl bukkan fel a hágádá záró mondata: „a következő évben Jeruzsálemben” fölött, jelezve azt a megnyugvást és biztonságot, melyben a messiási időkben része lesz a hazájukba visszatérő és ott békében élő zsidóknak.
Végül érdemes ebben a kontextusban megemlíteni a jelenleg ismert legkorábbi, teljes egészében fennmaradt nyomtatott hágádát, a prágai hágádát (1546), melynek egyik fametszetén – merőben szokatlan módon – a köztudomásúlag nem kóser nyulat egyenesen a széderasztal egyik tányérjába helyezte az illusztrátor.
Fotó: Waranya Mooldee on Unsplash
