Kol hákélim…: A mukce törvénye

Bevezetés

A traktátus bevezetőjében elmagyaráztuk, hogy a Bölcsek tiltották az olyan dolgok szombati mozgatását – még az egyébként megengedett használatra szántakét is –, amelyeket a szombat bejövetele előtt nem készítettek elő szombati használatra. Ezeket „mukce tilalmaknak” nevezik.

Maimonidész ezzel kapcsolatban azt írja¹:

A Bölcsek tiltották, hogy bizonyos dolgokat úgy mozgassanak szombaton, ahogyan hétköznap szokás. Miért vezették be ezt a tilalmat? Azt mondották: Mivel a Próféták figyelmeztettek minket, és megparancsolták, hogy a járásunk szombaton ne olyan legyen, mint hétköznap, és a beszédünk szombaton ne olyan legyen, mint hétköznap, mert írva van², hogy „…nem is beszélsz róluk…”, akkor mennyivel inkább érvényes ez arra, hogy szombaton ne mozgassunk úgy tárgyakat, ahogyan hétköznap mozgatjuk őket.

Ennek az a célja, hogy a szombat ne is lássék hétköznapnak, amikor az ember fölemel tárgyakat és elrendezi őket szegletről szegletre, házról házra, köveket mozdít el és hasonló cselekedeteket végez. Mivel az ember [szombaton] csak nyugodtan üldögél a házában, keres magának valami tennivalót, s ennek folyományaként egyáltalán nem lesz pihenése, és a szombat oka – ahogy írva van³: „…hogy nyugodjék” – semmivé lesz.

Továbbá: ha olyan dolgokat nézegetne és mozgatna, amelyek célirányos használata szombaton tiltva van, lehetséges, hogy foglalatoskodna velük egy kicsit, és végül valamilyen tiltott munkát végezne.

Továbbá: mivel egyeseknek nincs foglalkozásuk vagy mesterségük, hanem álló nap csak tétlenkednek, például akik ráérnek és az utcasarkokon üldögélnek, akik állandóan tartózkodnak a munkától, akkor ezek, ha szombaton szabad volna ugyanúgy járni, beszélni és dolgokat mozgatni, mint más napokon, nem pihennének észrevehető módon. Ennek megfelelően az ilyen dolgokkal kapcsolatosan tanúsított magatartás megváltoztatása a pihenésnek egy olyan formája, amellyel mindenki élhet.

Ezért léptették életbe a „mozgatás” tilalmát, ezért nem szabad szombaton olyan tárgyakat mozgatnia az embernek, amelyekre nincs szüksége – amint ezt lentebb kifejtjük. – szól Maimonidész idézete.

Ez a fejezet a tárgyak mozgatásával kapcsolatos törvény forrása, és egyben a mukce más törvényeié is. Elsősorban arról szól, hogy a mukce törvénye szempontjából mi számít eszköznek, illetve arról, hogy milyen speciális megszorítások vonatkoznak egy bizonyos kategóriába tartozó eszköz szombati mozgatására.

Általánosságban véve minden olyan dolog, amely se nem szerszám, se nem valamire alkalmazható eszköz, se nem ehető étel, az מוקצה מחמת גופו, mukce máchmát gufo – természetétől fogva mukce. A Misna és aGömárá ebben a fejezetben arról tárgyal, hogy milyen elő­ké­szü­le­tek szükségesek ahhoz, hogy egy tárgy eszköznek, és így nem-mukcénakmi­nő­sül­jön. Elemezni fogjuk azokat a körülményeket is, amelyek között egy eltört eszköz darabjai megőrzik korábbi nem-mukce státuszukat.

A mukce további kategóriái:

* כלי שמלאכתו לאיסור – kli semöláchto löiszur – a munkavégzés tórai tilalmából következő, tehát annak eszközeire és anyagaira vonatkozó mukce;

* מוקצה מחמת חסרון כיס– mukce máchmát chiszáron kisz – különleges feladatokra szánt és féltett drága eszközökkel, például körülmetélésre vagy állatok levágására használatos késsel kapcsolatos mukce;

* מוקצה מחמת מיאוס– mukce máchmát miusz – undor miatti mukce, ami oly­as­mire vonatkozik, amitől az ember viszolyog és lehetőleg nem érinti meg;

* olyan tárgyakra vonatkozó mukce, mint a sófár, luláv és hasonlók. Az ezekkel végzett micvák megtartása szombaton tilos;

* נולד– nolád – szombaton „született” új tárgyra vonatkozó mukce, azaz például szombaton tojt tojásra vagy a fáról szombaton lehullott gyümölcsre.

Azt a tárgyat, ami mukce, általában sem használni sem mozgatni nem szabad. Ebből a fejezetből megtudjuk, hogy bizonyos esetekben olyan tárgyak mozgatása is korlátozott mértékben megengedett, amelyek a szó szoros értelmében nem mukcék (azaz habár szerszámok és eszközök, mégsem lettek teljesen „előkészítve” szombati használatra). Ezek a megszorítások azonban nem minden eszközre vonatkoznak, és nem olyan szigorúak, mint az igazán mukce tárgyakra vonatkozó előírások, így az ilyen kategóriába eső eszközök nem mozgathatók ugyan kedvünk szerint, de egy-egy konkrét céllal igen.

A Talmud ebben a szakaszban az eszközök két általános kategóriáját tár­gyalja. Ezek a következők:

(a) כלי שמלאכתו להיתר– [szombaton] megengedett munkára használatos eszközök,

(b) כלי שמלאכתו לאיסור–[elsődlegesen] tiltott munkára használatos eszközök.

[Az egyszerűség kedvéért az ezekbe a kategóriákba tartozó eszközöket mostantól „megengedett eszköz”-nek illetve „tiltott eszköz”-nek nevezzük.]

A Gömárá felsorolja azokat a célokat, melyek érdekében az ember egy tárgyat elmozdítana szombaton:

(1) מחמת גופו–a használata kedvéért, azaz olyan feladat elvégzésére használjuk az eszközt, ami szombaton megengedhető.

(2) מחמת מקומו–a helye kedvéért, azaz az eszköz által elfoglalt helyet felszabadítjuk valamilyen más célra.

(3) מחמה לצל–napról árnyékba, azaz elejét vesszük az eszköz károsodásának. A Talmud a továbbiakban tárgyalja, hogy mely fenti esetekben szabad a „megengedett” illetve a „tiltott eszköz”-öket elmozdítanunk.

Ezekről a kérdésekről szól ez a fejezet.