Ezen a szombaton kezdjük olvasni Mózes harmadik könyvét, a Vájikrát, mely elsősorban a Szentélyben bemutatott áldozatokkal foglalkozik. Ősi szokás, hogy a héderben, az alapfokú zsidó iskolában a kisfiúk a Vájikrával kezdik a tóratanulást, nem pedig – ahogy talán logikusabbnak tűnne – Mózes első könyvével. Ráv Ászi, a midrás bölcse szerint ugyanis a bűntelen és ártatlan gyermekek éppen olyan tiszták, mint az Istennek felajánlott áldozatok. Héberül a korbán (ןברק) szó jelenti az áldozatot, mely a közel (ברק) szóból ered, hiszen az ember a tiszta szívből hozott áldozattal tud közelebb kerülni Istenhez. De mit tehetünk napjainkban, amikor már (és még) nem áll a jeruzsálemi Szentély, a nép nagy része száműzetésben él és közel kétezer éve szünetel az áldozatok bemutatása? Erre Hoseá, az Örökkévaló ellen vétkező Izraelt a pusztulásra felkészítő próféta adta meg a választ: „Vigyetek magatokkal szavakat és térjetek meg az Örökkévalóhoz; szóljatok hozzá: egészen bocsásd meg a bűnt és fogadd el a jót: hadd fizessünk tulkok helyett ajkainkkal”. Tehát az ima vette át az áldozatok szerepét. A reggeli és délutáni főima, illetve szombati és ünnepi muszáf elmondásával az áldozatokat helyettesítjük, továbbá ezért szokás imádkozás előtt elmondani az áldozatbemutatással foglalkozó fejezeteket a Tórából, a Misnából és a Talmudból. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne vágyakoznánk arra, hogy az újjáépülő Szentélyben áldozhassunk ismét, ahogy egykor őseink tették. Az áldozatokat helyettesítő imáinkban is éppen ezért könyörgünk.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 26. szám – 2023. március 23.
