Ezen a szombaton kezdjük olvasni Mózes harmadik könyvét, a Vájikrát, mely elsősorban a Szentélyben bemutatott áldozatokkal foglalkozik. Ősi szokás, hogy a héderben, az alapfokú zsidó iskolában a kisfiúk a Vájikrával kezdik a tóratanulást, nem pedig – ahogy talán logikusabbnak tűnne – Mózes első könyvével. Ráv Ászi, a midrás bölcse szerint ugyanis a bűntelen és ártatlan gyermekek éppen olyan tiszták, mint az Istennek felajánlott áldozatok. Héberül a korbán (ןברק) szó jelenti az áldozatot, mely a közel (ברק) szóból ered, hiszen az ember a tiszta szívből hozott áldozattal tud közelebb kerülni Istenhez. De mit tehetünk napjainkban, amikor már (és még) nem áll a jeruzsálemi Szentély, a nép nagy része száműzetésben él és közel kétezer éve szünetel az áldozatok bemutatása? Erre Hoseá, az Örökkévaló ellen vétkező Izraelt a pusztulásra felkészítő próféta adta meg a választ: „Vigyetek magatokkal szavakat és térjetek meg az Örökkévalóhoz; szóljatok hozzá: egészen bocsásd meg a bűnt és fogadd el a jót: hadd fizessünk tulkok helyett ajkainkkal”. Tehát az ima vette át az áldozatok szerepét. A reggeli és délutáni főima, illetve szombati és ünnepi muszáf elmondásával az áldozatokat helyettesítjük, továbbá ezért szokás imádkozás előtt elmondani az áldozatbemutatással foglalkozó fejezeteket a Tórából, a Misnából és a Talmudból. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne vágyakoznánk arra, hogy az újjáépülő Szentélyben áldozhassunk ismét, ahogy egykor őseink tették. Az áldozatokat helyettesítő imáinkban is éppen ezért könyörgünk.
Naftali Deutsch
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 26. szám – 2023. március 23.
