Ahogy a múlt héten, úgy ezen a szombaton is a szentély működése és az áldozatok rendje a hetiszakasz központi témája, ahogy Mózes harmadik könyve is javarészt erről szól. A különböző hétköznapi és ünnepi, közösségi és egyéni áldozatokat Áháron utódai, a kohénok mutatták be. Ezek a felemelő és tiszteletet kiváltó szertartások azonban feladataiknak csupán egy részt képezték, hiszen a következőt olvashatjuk a Tórában: „És öltse föl a pap lenruháját … és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és tegye azt az oltár mellé. Azután … vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre … Az oltáron levő tűz pedig égjen … gyújtson meg rajta a pap fát reggelenként”. Mint látjuk, a kohénok voltak azok is, akik a kevésbé elegáns feladatokat elvégezték: megtisztították az oltárt, kivitték a hamut, fát raktak rá. Nem alkalmaztak segédeket, maguk végezték el ezeket a teendőket is, melyek éppen úgy a szent szolgálathoz tartoztak, mint például a jó illatú füstölőszer ráhelyezése az aranyoltárra vagy a menóra lángjainak fellobbantása.
Mindez fontos üzenetet hordoz az egyéni istenszolgálattal kapcsolatban is: a micvák teljesítésének időnként van kevésbé spirituálisnak ható, mérsékelten lelkesítő oldala is, melyek ugyanúgy nélkülözhetetlenek az Örökkévaló akaratának teljesítéséhez, mint a felemelő, kellemes mozzanatok. Elég, ha csak a közelgő Peszách előtti izzasztó takarításra és az azt követő vidám széderestére gondolunk…
Egyik nélkül sem lehet teljes az ünnep, egyik sem alávalóbb a másiknál, ezért érdemes egyforma alázattal és lelkesedéssel megélni a parancsolatok minden aspektusát.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 27. szám – 2023. március 30.
