Élvezni az életet – az Örökkévaló szolgálatában
Szabad-e egy vallásos embernek örömét lelnie a jó ételben, a szép otthonban, a nyaralásban vagy az anyagi jólétben? Oberlander Báruch Rabbi a Matot hetiszakasz fogadalmakról szóló törvényeiből indul ki, és a zsidó élet egyik alapvető kérdését vizsgálja: hogyan lehet a fizikai világot úgy élvezni, hogy az közelebb vigyen az Örökkévalóhoz? A válasz az egyensúlyban rejlik. Van idő a távolságtartásra, és van idő arra, hogy az ember a mindennapi élet örömeit is szentséggel töltse meg.
A fogadalom súlya
A Matot hetiszakasz elején a Tóra a nedárim, a fogadalmak törvényeit tárgyalja. A fogadalom lényege, hogy az ember saját szavaival kötelezettséget teremt. Amit kimondott, annak súlya van, ezért teljesítenie kell.
Innen ered a gyakran használt „bli neder” kifejezés is: fogadalom nélkül. Az ember jelzi vele, hogy komoly szándéka van, mégsem kíván tórai értelemben kötelező fogadalmat tenni.
A fogadalom klasszikus formája, amikor valaki egy megengedett dolgot tilt meg magának. Lemond például a borról, egy bizonyos ételről vagy más élvezetről, hogy fegyelmezze önmagát, és erősítse lelki életét.
A názír egyszerre szent és engesztelésre szorul
A Tóra a názír embert szentnek nevezi, ugyanakkor a názirság végén vétekáldozatot is előír számára. A bölcsek ezért kétféle szempontot emelnek ki.
Aki tudatos önkorlátozással javítja jellemét, dicséretes úton jár. A lemondás segíthet neki megszabadulni egy káros vágytól, megszilárdítani jó szokásait, és közelebb kerülni az Örökkévalóhoz.
Ugyanakkor az ember felelősséggel tartozik azért is, hogy fölöslegesen sanyargatta magát. A Jeruzsálemi Talmud szerint az embernek számot kell adnia azokért a megengedett örömökért is, amelyeket láthatott volna és élvezhetett volna, mégis indokolatlanul megvont magától.
Maimonidész mindkét gondolatot idézi. Dicséri azt, aki átmeneti fogadalommal helyes irányba tereli önmagát, és bűnösnek nevezi azt, aki állandó életformává teszi az önsanyargatást.
„Ami megengedett, arra sincs szükség”
Az előző lubavicsi Rebbe felidézte az Alter Rebbe egyik tanítását: „Ami tilos, az tilos; ami megengedett, arra sincs szükség.” A mondat szigorúan hangzik, mégsem a világ teljes elutasítására buzdít.
Arra tanít, hogy az ember vizsgálja meg vágyait. Valóban szüksége van valamire, vagy pusztán a luxust keresi? A megengedett dolgok könnyen magukkal ragadhatják az embert, ezért időnként szükség van önfegyelemre.
Ez azonban előkészítő munka. A végső cél az, hogy az ember megtanulja a fizikai világot is az Örökkévaló szolgálatába állítani.
„Minden utadon ismerd meg Őt”
A Példabeszédek könyve így fogalmaz: „Minden utadon ismerd meg Őt.” A zsidó élet ezért nem oszlik szent és értéktelen részekre. Az étkezés, a pihenés, a munka, a házasság, a családi élet és a nyaralás is az istenszolgálat részévé válhat.
A mezricsi Mágid azt tanította, hogy az ember testi szükségleteinek kielégítésében is az Örökkévalót kell keresnie. Amikor jó ételt eszik azért, hogy legyen ereje tanulni, micvákat teljesíteni és családjáról gondoskodni, akkor a test öröme és a lélek célja összekapcsolódik.
Oberlander Rabbi szerint egy boldog házasság, egy jól megválasztott szabadság vagy az anyagi biztonság jelentős lelki energiát adhat. A test ilyenkor együttműködő társsá válik az istenszolgálatban.
A fizikai világban rejlő szikrák
A Báál Sém Tov tanítása szerint az ember azért vonzódik bizonyos fizikai dolgokhoz, mert azokban isteni szikra rejtőzik, amelyet fel kell emelnie. A jó étel, a szép tárgy vagy a kellemes élmény így spirituális feladatot is hordozhat.
Ehhez azonban tiszta szándék kell. A fizikai élvezet erős vonzóerővel rendelkezik, és könnyen elfeledteti az emberrel eredeti célját. Ha az élvezet kerül a középpontba, a szikra felemelése elmarad, az ember pedig maga süllyed lejjebb.
A Rabbi egy történettel érzékelteti ezt. Egy család drága villát épített a tengerparton. Egy idegen végül csak egyetlen szöget vásárolt meg a bejáratnál, majd újra és újra visszatért, hogy különféle tárgyakat akasszon rá. Az apró engedmény lassan az egész ház nyugalmát megzavarta. Így működhet egy kontrollálatlan vágy is: eleinte kis helyet kér, majd egyre nagyobb teret foglal el.
A fogadalom mint átmeneti gyógyszer
A fogadalom akkor válik hasznossá, amikor az ember érzi, hogy egy bizonyos élvezet eltávolítja a szentségtől. Ilyenkor ideiglenes kerítést épít önmaga köré. Lemond valamiről, hogy visszanyerje belső szabadságát.
Oberlander Rabbi az antibiotikumhoz hasonlítja ezt. Szükség esetén gyógyít, állandó használata azonban káros. A zsidó élet célja nem a világból való menekülés, hanem annak felemelése.
Az embernek ezért önmagát kell figyelnie. Ha valamire valóban szüksége van, és képes mértékkel, jó cél érdekében használni, az élvezet az istenszolgálat részévé válhat. Ha pusztán felesleges luxust hajszol, különös óvatosságra van szüksége.
Öröm, mérték és szentség
A zsidóság szerint az élet örömei ajándékok. A testnek pihenésre, jó ételre, szépségre, családi időre és feltöltődésre is szüksége van. Ezek akkor találják meg helyüket, amikor az ember tudja, miért él velük.
A fogadalmak tanítása ezért az egyensúlyra nevel. Időnként távolságot kell tartani, hogy az ember ne váljon vágyai szolgájává. Máskor éppen az a feladat, hogy örömmel használja a világ javait, és feltárja bennük az isteni szentséget.
Szabad tehát élvezni az életet. Az öröm akkor emel fel, amikor mértéket kap, hálával párosul, és az Örökkévaló szolgálatához ad erőt.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
