Szent sátor és öröm az ideiglenességben – Szukot a kabbala szemüvegén át
Miért kér tőlünk a Tóra olyat, ami ellentmondani látszik mindannak, amit építeni próbálunk? Hagyjuk el az otthonunkat, és költözzünk ideiglenes sátorba – ráadásul ezt tekintsük az öröm forrásának? Oberlander Báruch rabbi előadása a szuká spirituális tanításait bontja ki a kabbala mélységeiből.
A sátor mint életmodell
Az ember egyik legmélyebb törekvése, hogy biztos otthont teremtsen. „Az én házam az én váram” – tartja a mondás. Mégis, a szukot ünnepe ennek látszólag ellentmond: arra szólít, hogy egy hétre költözzünk ki a lakásunkból, és éljünk egy sátorban, amelynek tetejét ágak, levelek fedik, falai gyengék, ideiglenesek.
A Tóra parancsa világos: „Sátrakban lakjatok hét napig… hogy megtudják nemzedékeitek, hogy sátrakban lakoztattam Izrael fiait, amikor kivezettem őket Egyiptomból” (3Mózes 23:42-43). A kérdés az: mit jelent ez a sátor? Valódi, fizikai sátorról van szó, vagy metaforikus felhőkről, Isten dicsőségének védelméről?
Felhők vagy valódi sátrak?
A Talmudban két nagy vélemény ütközik: Rabbi Eliezer szerint „dicsőség felhőiben” lakott a nép a sivatagban, míg Rabbi Akiva szerint szó szerint sátrakban. Oberlander rabbi kiemeli: mindkét értelmezés igaz, de más hangsúlyt ad az ünnep üzenetének. Rabbi Akiva tanítása szerint a hangsúly a bizonytalanságon, az ideiglenességen van.
„Nem volt állandó lakhelyünk, mégis ott volt velünk az isteni gondviselés” – hangzik el az előadásban. A szuka ennek szimbóluma: az ember életének törékenysége és Isten állandó jelenléte egyszerre jelenik meg.
Miért nem Nissanban ünnepeljük?
A sivatagi vándorlás Nissanban kezdődött, Peszách idején – logikus lenne akkor ünnepelni a sátrakban lakást. Mégis ősszel, Tisri hónapban parancsolja a Tóra. Miért?
A válasz – a Tur híres kommentárja szerint – éppen az, hogy nyáron természetes lenne sátorba költözni, de ősszel, amikor az idő hűvösebbé válik, sátorba menni már nem racionális – csak akkor tesszük, ha valóban a micva kedvéért.
„Aki ilyenkor elhagyja a házát, azt mutatja: nem a komfort, hanem a parancsolat vezérli” – fogalmaz Oberlander rabbi.
A boldogság ideje
A zsidó naptárban Szukot az egyetlen ünnep, amelyet a Tóra többször is kifejezetten az öröm idejének nevez. Ez annál is meglepőbb, mert éppen Szukot az, amikor elhagyjuk az állandóságot, és kilépünk a komfortzónából.
„Az életben sok az ideiglenesség: elveszhet az egészség, a munka, a kapcsolat. A kérdés: hogyan tekintünk minderre?” – teszi fel a kérdést a rabbi. A válasz: ha az ember tudja, hogy Isten kezében van, akkor az ideiglenesség nem félelemmel, hanem bizalommal tölt el.
A sátor mint spirituális erőforrás
A sátor nem a gyász, hanem az öröm helye. Ahogy a midrás mondja: Szukot az öröm ideje. Az öröm nem a körülményekből fakad, hanem abból a tudatból, hogy Isten velünk van.
A rabbi egy személyes történetet is megoszt: egy holland zsidó család, amely Púrimkor nyomorban, betegségben volt, mégis örömmel fogadta az ünnepet. A Lubavicsi Rebe szavai adtak nekik erőt: „Amikor a legnehezebb, akkor is lehet öröm. Mert Isten kezében vagyunk.”
Elakadtunk? Induljunk!
Az előadás záró tanítása egy talmudi mondásra is utal: nincs zsákutca. Ha az ember elakad, nem szabad feladnia. „Ha nem tudsz repülni, menj gyalog. De indulj el.” – mondja Oberlander rabbi.
Ez Szukot igazi tanítása: a bizonytalanságban is lehet öröm, ha van bizalom. Az ideiglenesség nem akadály, hanem lehetőség az előrelépésre.
Kívánunk minden olvasónak boldog Szukotot – tele fénnyel, hittel és előrehaladással, még a legegyszerűbb falak között is.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
