Hány évig voltak Izrael fiai Egyiptomban?
430, 400, 210, 116 és 86 év – egy látszólagos ellentmondás mély tanítása
Hány évig tartott az egyiptomi rabszolgaság? A Tórát tanulva zavarba ejtő számokkal találkozunk: 430, 400, 210, sőt 116 és 86 év is felbukkan a forrásokban. Oberlander Báruch rabbi csütörtök esti tanításában arra mutatott rá, hogy ezek nem egymásnak ellentmondó adatok, hanem ugyanannak a történetnek különböző rétegei – és mindegyik fontos üzenetet hordoz a mai ember számára is.
Az egyik legismertebb szám Ábrahámnak adott isteni ígéretből származik: „idegen lesz a te utódod egy országban, nem az övékben, és szolgálatra szorítják, és sanyargatják őket négyszáz évig.” Ez a 400 év azonban nem Egyiptomhoz kötődik, hanem az idegenség állapotához. A rabbi hangsúlyozta: az idegenség már Izsák születésével elkezdődött, amikor a választott család még a saját földjén is „idegenként” élt.
A 430 év ehhez képest még tágabb időkeretet jelöl. Ez a „részek közötti szövetségtől” – az Ábrahámmal kötött isteni szövetségtől – az egyiptomi kivonulásig eltelt teljes idő. A 30 éves különbség nem ellentmondás, hanem azt mutatja, hogy az isteni folyamat nem egyetlen ponton kezdődik, hanem fokozatosan bontakozik ki.
És akkor ott a harmadik szám: 210 év. A hagyomány szerint ennyi ideig tartózkodtak ténylegesen Egyiptomban Izrael fiai. Ezt a Tóra egy különös nyelvi utalással is megerősíti: amikor Jákob azt mondja fiainak, „menjetek le” Egyiptomba, a héber „rödú” szó számértéke éppen 210. Mintha már a kezdetkor bele lenne kódolva az időtartam.
De itt jön a fordulat. A 210 év nem jelentett végig rabszolgaságot. Az első szakasz – Jákob és fiai idejében – kifejezetten békés és áldott volt. Jákob 17 egyiptomi éve a Tóra tanúsága szerint élete legszebb időszakai közé tartozott. Amíg a törzsek éltek, és amíg Lévi – a legkésőbb elhunyt testvér – jelen volt, addig nem kezdődött el a valódi elnyomás. Lévi halála után már csak 116 év maradt hátra.
Van azonban egy még szűkebb szám is: 86 év. A hagyomány szerint Mirjám születésével kezdődött a keserűség korszaka, és ő 86 éves volt az egyiptomi kivonuláskor. Innen ered a neve is: Mirjám, a mar – keserűség – szóból. Ez már a tényleges, fizikai rabszolgaság ideje.
Miért „rövidült meg” a rabszolgaság? Oberlander Báruch rabbi tanításának egyik kulcsgondolata éppen ez volt. A válasz a nehézség természetében rejlik. Az Örökkévaló nem nehézség nélküli világot teremtett, hanem olyat, ahol az embernek küzdenie kell. A kérdés csak az, hol éli meg ezt a küzdelmet.
A Zohár döbbenetes módon az egyiptomi rabszolgamunka minden elemét a tóratanulás nehézségeivel azonosítja. A „nehéz munka” a tanulásban felmerülő kérdésekre, az érvelésre, a törvények tisztázására utal. Amíg Izrael fiai ezt a „szellemi rabszolgaságot” vállalták – vagyis teljes erejükkel a Tórára összpontosítottak –, addig nem volt szükség fizikai elnyomásra. Amikor ez meggyengült, akkor jelent meg a kényszermunka a maga kegyetlen formájában.
Ez ad magyarázatot arra is, miért nem vett részt Lévi törzse a fizikai rabszolgamunkában: ők a tanulás és az isteni szolgálat terhét hordozták. A nehézség nem tűnt el, csak más szinten valósult meg.
A tanítás üzenete ma is érvényes. „Az ember nehéz munkára született” – idézte a rabbi a bölcseket. A kérdés nem az, hogy lesznek-e nehézségek az életben, hanem az, hogy az ember tudatosan vállalt, szent célokért hozott áldozatokban éli meg őket, vagy kényszerű, fájdalmas formában.
Az egyiptomi évek számainak rejtélye így nem történelmi fejtörő csupán, hanem iránytű. Arra tanít, hogy a nehézség elkerülhetetlen – de az, hogy átokként vagy áldásként éljük meg, nagyrészt rajtunk múlik.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
