Hogyan lehet szeretni azt, aki fájdalmat okozott?
Az ómerszámlálás napjai nemcsak a Peszách és Sávuot közötti időszakot jelölik ki, hanem lelki munkára is hívnak. Oberlander Báruch rabbi előadásában a Kdosim hetiszakasz egyik legismertebb micváját járta körül: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” De hogyan lehet ezt teljesíteni akkor, ha a másik ember megbántott, fájdalmat okozott, vagy éppen nehéz szeretni?
Az ómer napjai mint lelki felkészülés
A rabbi szerint a Peszách és Sávuot közötti 49 nap olyan, mint egy hosszú félünnep: a szabadulás után a zsidó nép a Tóraadásra készül. Ez nem puszta várakozás, hanem belső építkezés.
Ebben az időszakban különösen fontos az emberi kapcsolatok javítása, hiszen Rabbi Akiva tanítványai éppen azért haltak meg járványban, mert „nem viseltek tisztelettel egymás iránt”. Az ómer tehát nemcsak gyászidőszak, hanem lehetőség is: megtanulni jobban látni, tisztelni és szeretni a másikat.
Lehet-e parancsra szeretni?
A Tóra parancsa egyszerre magasztos és nehéz: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Oberlander rabbi rámutatott: a szeretet érzelem, az érzelem pedig nem engedelmeskedik egyszerű parancsszóra. Ahogy mondta: „Anyukám képes mondani nekem, a lencselevest muszáj megenni. […] De az anyukám nem tudja mondani nekem, szeretnem kell.”
A klasszikus kommentárok ezért több irányból közelítik meg a micvát. Maimonidész a cselekedetekre helyezi a hangsúlyt: látogasd meg a beteget, vigasztald a gyászolót, segíts a házasulandóknak, kísérd el a vendéget. Nachmanidész szerint a parancs azt kívánja, hogy ne versenytársat lássunk a másikban, hanem őszintén kívánjunk neki jót.
A másik nem idegen
A hászid tanítás ennél mélyebbre megy. Az Álter Rebbe szerint a micva akkor válik érthetővé, ha nem a testből, hanem a lélekből indulunk ki. A testek különböznek, a lelkek közös forrásból erednek.
„Ezért nevezik egész Izraelt valóban testvéreknek” – idézte Oberlander rabbi. Ha a másik emberre idegenként tekintek, nehéz szeretni. Ha felismerem, hogy a lelke ugyanabból az isteni forrásból származik, a szeretet már nem pazarlás, hanem természetes kötődés.
Szeretni a tökéletlent
A legnehezebb kérdés az marad: mi van azzal, aki fájdalmat okozott? A Cemách Cedek tanítása szerint úgy kell szeretni a másikat, ahogy az ember önmagát szereti. Az ember ismeri saját hibáit, mégsem vonja meg magától a szeretetet. Tudja, hogy nem tökéletes, mégis ragaszkodik önmagához.
Ugyanezt kell megtanulni a másikkal kapcsolatban is. Nem kell letagadni a fájdalmat, nem kell úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. De a hiba nem törli el a másik ember isteni lényegét.
A jó oldalról ítélni
Az előadás végén a rabbi egy talmudi történetet idézett egy munkásról, aki három év után sem kapott fizetést gazdájától, mégsem gyanúsította rosszal. Később kiderült, hogy valóban alapos oka volt a késedelemnek. A történet tanítása: a másik embert lehet és kell a jó oldalról megközelíteni.
Oberlander rabbi hangsúlyozta, hogy a Talmud nem nevezi meg rögtön a szereplőt, hogy senki ne mondhassa: ez csak nagy embereknek való. „Mindenki képes a másik embert a jó oldalra megközelíteni.”
Az ómer napjai erre adnak különleges lehetőséget: lassan, lépésről lépésre megtanulni, hogy a szeretet nem vakság, hanem lelki munka.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
