Miként fékezte vágyait egy 17 éves fiú Egyiptomban? – József próbatétele a kabala tükrében
A legnagyobb ellenség nem kívülről támad, hanem belülről. A rossz ösztön – a jécer hárá – képes lerombolni még a legokosabb, legerősebb embert is. Nem érvel, nem tárgyal: elárasztja az embert, és megbénítja a gondolkodást. A kérdés ezért ősi és mindig aktuális: mit tehet az ember azokban a pillanatokban, amikor elönti az indulat, a vágy, a kísértés? Hogyan lehet megálljt parancsolni annak, ami belül tombol?
Talán soha nem volt ez a kérdés olyan élesen felvetve, mint azon a napon Egyiptomban, amikor egy 17 éves fiú – József – egyedül állt a történelem egyik legnehezebb erkölcsi próbatétele előtt.
Egyiptom a Tóra nyelvén „az ország meztelensége”. Nemcsak erkölcsi lazaságáról volt ismert, hanem arról is, hogy az ösztönök világa uralta. Már Ávrám és Sárá történetében látjuk, hogy Egyiptom nem biztonságos hely egy tiszta életű ember számára. Nem véletlen, hogy a fáraó végül azt mondta nekik: „Vedd a feleségedet, és menj el innen” – Rási szerint azért, mert az egyiptomiak erkölcstelenek voltak, és nem lehetett garantálni a biztonságot.
Ebben az országban jelenik meg József: fiatal, szép külsejű, egyedülálló, család nélkül. A Tóra ritka módon hangsúlyozza az ő szépségét – arca, termete, megjelenése kivételes volt. Potifár felesége mindent bevetett, hogy rábírja a házasságtörésre: csábítással, fenyegetéssel, zsarolással. A Talmud szerint nap mint nap ostromolta, és világossá tette: ha ellenáll, börtönbe kerül.
Józsefnek látszólag nem volt mit veszítenie. Anyját elvesztette, apja halottnak hitte, testvérei kitörölték az életükből. Nem volt tekintély, nem volt közösség, amelynek szégyenétől félnie kellett volna. Sőt, ha engedett volna, talán ez lett volna az egyetlen esélye a jobb sorsra. A Tóra mégis azt mondja: „Vájmaén” – és nem akart. A szó dallama azonban különleges: salshelet, elnyújtott, remegő hang. A hagyomány szerint ez azt jelzi, hogy József hezitált. Nem volt ez könnyű döntés. Majdnem engedett.
Mi tartotta vissza?
A Midrás szerint abban a pillanatban megjelent előtte apja, Jáákov arcképe. A szöveg finoman utal erre: „nem volt senki a ház emberei közül a házban” – az emberek közül nem, de valaki mégis ott volt. Jáákov képmása. Ez a látomás kizökkentette Józsefet a pillanat fogságából. Hirtelen nem egy magányos fiú volt Egyiptomban, hanem egy láncszem az ősatyák küldetésében.
A Talmud Józsefet mint példát állítja minden nemzedék elé. Amikor valaki az égi bíróság előtt azzal védekezik, hogy „szép voltam, ösztöneim elragadtak”, azt mondják neki: „Talán szebb voltál, mint József?” Őt naponta zaklatták, mégis ellenállt. Nem azért, mert nem érzett vágyat – hanem mert menekült.
Ez a kulcs. József nem vitatkozott a kísértéssel. Nem mérlegelt tovább. Menekült. Otthagyta a ruháját, és kifutott az utcára. Ugyanez jelenik meg a Talmud híres történetében Ráv Ámrámmal, aki inkább nyilvános szégyent vállalt, csak hogy megállítsa magát. A tanítás világos: nem szabad közel engedni a tüzet. Nem egy szöget verni a falba. Az ösztön mindig egy kis résen keresztül hatol be, és ha egyszer bejutott, mindent elfoglal.
A lubavicsi rebbe ezt egy levélben így fogalmazta meg: a kéretlen gondolatot nem vitával kell legyőzni, hanem azonnali cserével. Másik gondolat, másik irány. A rossz gondolat magától eltűnik, ha nem kap figyelmet.
Van azonban még egy mélyebb réteg. A kabbala szerint József döntése nemcsak személyes erkölcsi tett volt. Az egész világ mérlege azon a pillanaton állt. Maimonidész tanítása szerint az embernek mindig úgy kell látnia magát, mintha ő maga és az egész világ pontosan fele-fele arányban állna jó és rossz között. Egyetlen tett dönti el a mérleget.
Ez volt József ereje. Nem mondta: „kicsi vagyok, számít-e?” Tudta, hogy számít. Tudta, hogy a tét nemcsak az ő sorsa, hanem a jövő is. Ez a felismerés adta meg azt az erőt, hogy meneküljön – és ezzel megváltoztassa a történelmet.
A tanítás ma is érvényes. Nem kell szupercádiknak lenni. József sem volt az – majdnem elbukott. De végül nemet mondott. Ez azt jelenti, hogy minden ember képes erre. A kérdés nem az, hogy jön-e a kísértés, hanem az, hogy mit teszünk az első pillanatban. Megállunk vitatkozni vele – vagy futni kezdünk?
Ez a különbség élet és bukás között. És ez az a hanukai fény, amely József történetéből ma is világít.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
