Ki beszél bennünk? – Az első bűn pszichoanalízise a haszid tanítások tükrében
Oberlander Báruch rabbi a Heti szakasz a kabbala tükrében sorozat legújabb előadásában a teremtéstörténet egyik legmélyebb, legdrámaibb pillanatát – Ádám és Éva bűnbeesését – elemzi pszichológiai, filozófiai és haszid nézőpontból. Hogyan vált a belső isteni hangból külső zaj? Mikor kezdődött az emberi lélek megosztottsága? És mit jelent valójában az a mondat: „ettem és enni fogok”?
A pillanat, ami mindent megváltoztatott
A világ még friss volt és tiszta. A Teremtő az embert a Gan Édenbe, a tökéletes kertbe helyezte, ahol minden a szolgálat, a harmónia és a rend jegyében működött. Egyetlen tiltás volt csupán: a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél. Ám az ember megszegte ezt a parancsot – és ezzel örökre megváltozott a világ arculata.
Oberlander rabbi előadásában a kulcsmomentumra hívja fel a figyelmet: amikor Ádám elismeri tettét, héberül így mondja: „va’oichél” – amit a kommentárok szerint nemcsak múlt időnek, hanem jövő időnek is lehet értelmezni: „ettem, és enni fogok”. Ez nem puszta nyelvtani játék.
„Ádám ezzel azt mondta: elbuktam – és tudom, hogy újra el fogok bukni. A tiltott vágy most már nem kívül van, hanem bennem. A hang, amely korábban kívülről kísértett, belülről kezd el beszélni.”
A belső hang elrablása
A haszid tanítások szerint a bűnbeesés lényege nem a gyümölcs elfogyasztása, hanem az, hogy az ember elvesztette kapcsolatát a belső, isteni hanggal. A rossz, amely addig kívülről szólt – a kígyó hangjaként –, belsővé vált. Most már nem tudjuk biztosan, hogy a fejünkben megszólaló hang kihez tartozik: a saját egónkhoz, vagy valóban a lelkünk szent részéhez.
„Innentől kezdve az ember már nem az Isten hangját hallja belül, hanem egy hamis ént, amely az ő nevében beszél.”
Az Alter Rebbe, a lubavicsi haszidizmus alapítója így ír: az emberben két hang szól – az egyik az isteni lélek hangja, amely a magasabb célokat keresi, a másik pedig az állati léleké, amely csak azt kérdezi: „nekem mi jó ebből?”
„A bűn óta a kérdés többé nem az, hogy ‘mi a helyes?’, hanem hogy ‘nekem mi tetszik?’, ‘mi a szép?’, ‘mi a hasznos?’ A valóságról alkotott kép nem igazság-alapú, hanem érzéki.” – magyarázza a rabbi a Májmóniidész-féle filozófiai olvasatot is.
A szégyen születése
A Tóra szavai szerint Ádám és Éva mezítelenek voltak – de nem szégyellték magukat. A bűn után azonban rögtön rejteni kezdték testüket. Mi változott?
„Előtte a test is az isteni szolgálat része volt. A nemi szervek ugyanolyan szent funkciót töltöttek be, mint a kéz, amely a tfilint tekeri. A bűn után azonban megjelent a vágy: az a lehetőség, hogy az ember saját önző céljaira használja a testét. Ez hozta a szégyent.”
Ez a váltás nemcsak a testhez, hanem mindenhez való viszonyunkat megváltoztatta: már nem az a fontos, hogy mi az isteni cél, hanem hogy mi az, amit én akarok. A belső én, a valódi lélek pedig háttérbe szorul.
Stockholm-szindróma a lélekben
Az előadás egyik legerősebb képe a rabbi által alkalmazott hasonlat: „A bűn fogságba ejtette az embert. A rossz ösztön – a yetzer hárá – átvette az irányítást. És mi még csak nem is tudjuk, hogy rabok vagyunk. Ez a lelki Stockholm-szindróma: amikor az ember azonosul az elrablójával, és azt hiszi, az ő akarata az igazi.”
A megoldás? Pszichoanalízis – a haszid értelemben. Állandó önvizsgálat.
„Amikor egy gondolat felmerül benned, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg: ki beszél most? Ki az, aki akar valamit? Az igazi énem – vagy egy betolakodó, aki az én nevemben beszél?”
A csernobili történet – és az isteni belső mérleg
A rabbi egy megrendítő chászid történettel zárta előadását a Csernobili rebéről, aki felismerte: amikor saját családjára akart költeni, belső csend volt. Amikor viszont másokon akart segíteni, hirtelen megszólalt egy „észérv”, hogy inkább ossza szét a pénzt tíz ember közt. „Rájöttem – ez nem az isteni hang. Mert az igazi, szent hang akkor is szól, amikor önző döntést készülök hozni. Ez most csak a rossz ösztön volt, aki átvette a nevemet.”
Visszatérés a valódi énünkhöz
A Bresit hetiszakasz minden évben új esély a belső visszafordulásra. Az első bűn története nem csak arról szól, hogy mit veszített el az ember – hanem arról is, hogy mihez kell visszatalálnunk.
„A mi feladatunk az, hogy ne higgyük el elsőre minden gondolatunkat. Hanem újra és újra feltegyük a kérdést: ki beszél? Ki akar enni? Ki fél? Ki haragszik? Ki örül? És csak akkor hallgassunk rá, ha biztosak vagyunk benne, hogy az az isteni énünk, aki megszólalt.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
