Kiütni a rossz ösztönt
Az ünnepek után könnyű visszacsúszni a megszokott hétköznapokba. Oberlander Báruch Rabbi tanítása szerint ilyenkor éppen az a feladat, hogy valamit magunkkal hozzunk Ros hásáná, Jom kipur és Szukkot magaslatairól. A heti szakasz teremtéstörténetén keresztül azt vizsgálja, miért engedünk újra és újra a jécer hárának, a rossz ösztönnek, és hogyan lehet felismerni, hogy sokszor éppen az csap be bennünket, amit belső „józan hangnak” érzünk.
Az ember valóban rossznak teremtetett?
A Brésit hetiszakaszában szinte minden teremtett dolog után elhangzik: „látta Isten, hogy jó”. Az ember története viszont hamar egészen más fordulatot vesz. Ádám és Éva esznek a tiltott fáról, Káin megöli Ábelt, később az emberiség megtelik erőszakkal és romlottsággal.
Az özönvíz előtt a Tóra így ír: „szíve gondolatainak minden hajlama csak rossz egész nap”. Ez lesz az egyik indoka annak, hogy az Örökkévaló eltörli a romlott világot.
Az özönvíz után azonban szinte ugyanez a mondat jelenik meg, mégis ellenkező következtetéssel: „az ember szívének hajlama ifjúságától fogva rossz”, ezért az Örökkévaló többé nem pusztítja el a földet ugyanígy.
A kulcsszó Oberlander Rabbi szerint az „ifjúságától”.
A rossz ösztön a „gyerekes” oldalunk
Az ifjúság itt olyan állapotot jelöl, amikor az ember még nem mérlegel igazán. A rossz ösztön ereje gyakran ebből fakad: erős érzéseket kelt, sürget, vágyat, haragot vagy irigységet ébreszt, és közben háttérbe szorítja a megfontolást.
A Midrásban Antoninus megkérdezi Rabbi Jehudá háNászit, mikor költözik az emberbe a jécer hárá: már az anyaméhben vagy csak születése után? Rabbi Jehudá végül elfogadja Antoninus érvelését: a rossz ösztön csak akkor jelenik meg, amikor az ember kijön anyja méhéből.
A tanulság szerint a rossz nem az ember legbelsőbb lényege. A valódi emberben ott van az isteni lélek és az értelem képessége.
Miért látunk tisztán csak utólag?
Ádám és Éva története jól mutatja ezt. A tiltott gyümölcs elfogyasztása után „megnyílt a szemük”, és rájöttek, mit tettek.
Az Or háChájim magyarázata szerint a bűn pillanatában a kísértés elhomályosítja az ember látását. Amikor a vágy elmúlik, az értelem újra működni kezd, és hirtelen világossá válik, mennyire rossz döntés született.
Ez sok hétköznapi helyzetből is ismerős. Haragban mondunk valamit, amit később megbánunk. Vágyunk valamire, miközben pontosan tudjuk, milyen következménye lesz. A pillanatnyi érzés azonban hangosabbnak tűnik az észnél.
A szív és az agy küzdelme
Az Alter Rebbe a Tánjában az állati lélek lakhelyét a szívhez, az isteni lélekét pedig az agyhoz kapcsolja. A szív az érzelmek erejével támad, az agy képes távolabbról szemlélni a helyzetet.
Az ember valódi lehetősége abban áll, hogy ne az első indulat döntsön helyette.
Oberlander Rabbi ezt nagyon gyakorlatiasan fogalmazza meg: az ész folyamatokat lát. Képes végiggondolni, mi történik egy óra, egy hét vagy egy év múlva. A vágy viszont többnyire csak azt mondja: most akarom.
A spirituális érettség ezért azt jelenti, hogy az ember időt ad magának a gondolkodásra.
A legegyszerűbb fegyver: halasztani
A Rabbi egyik legpraktikusabb tanácsa a halasztás.
Ha valaki dühös, ne reagáljon azonnal. Ha valamit nagyon kíván, amit jobb lenne elkerülnie, mondja azt: rendben, de fél óra múlva. Ha nincs kedve zsinagógába vagy Tórát tanulni menni, ne döntsön azonnal úgy, hogy kihagyja.
A ruzsini Rebbéről mesélik, hogy amikor nagyon megharagudott, fél órára elhalasztotta a reakcióját. Mire eltelt az idő, többnyire arra jutott, hogy nem éri meg veszekedést kezdeni és kárt okozni.
A fél óra alatt az érzelem veszít az erejéből, az értelem pedig visszakapja a szót.
Nem bottal kell elűzni a sötétséget
A Tánjá egyik alapképe szerint kevés fény is sok sötétséget oszlat el. A sötétséget nem kell külön „megverni”; elég fényt gyújtani.
Ugyanez érvényes a jécer hárára. Ha az ember folyamatosan kizárólag küzd vele, könnyen kimerül. Ha azonban felismeri, hogy a rossz ösztön torzítja a valóságot, és tudatosan fényt visz a helyzetbe Tórával, gondolkodással és jó döntésekkel, a kísértés ereje is csökken.
Oberlander Báruch Rabbi végső üzenete ezért biztató: az ember alapvetően képes a jóra. A probléma akkor kezdődik, amikor átadja a döntést a pillanatnyi érzelemnek. Az ünnepek után az a feladat, hogy ezt a magasabb, gondolkodóbb ént vigyük tovább a hétköznapokba – és legközelebb már magasabbról induljunk.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
