„És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szamarát” (4Mózes 22:21)

Így indul a Tóra egyik legismertebb története (folytatása itt olvasható), amelyből a magyar „áll, mint Bálám szamara” mondás származik. A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban a történetet elmesélő Bálák hetiszakasz kapcsán mi mással is foglalkozhatnánk, mint a szamárral.

A szamár több helyen szerepel a zsidó hagyományban. A bölcsek azt mondják, hogy a másiách, a zsidó nép megváltója is szamárháton érkezik majd. Szamáron utaztak az ősök, Ávráhám vagy Mózes is. Külön micva az elsőszülött szamár kiváltása. Míg a Tóra általában hím állatot említ (héberül chámor) – például Ávráhám ősapa esetében vagy akkor, amikor az elsőszülött szamár kiváltásáról beszél – addig Bilám történetében áton, vagyis nőstény szamár szerepel. Ráadásul profetikus képességekkel megáldott, beszélő szamárról van szó, aki végeredményben arra tanít minket, hogy hallgassunk a belső hangra, testünk hangjára, amely folytonosan üzeneteket közvetít számunkra.

Hiába nem kóser a szamár, az elsőszülöttje mégis szent

Szamár – חמור – chámor A szamár, nem kérődző páratlan ujjú patás lévén, nem kóser állat, mégis számos helyen szerepel a Tórában különféle törvények vonatkozásában. A Ki tiszá hetiszakaszban egy, a szamárral kapcsolatos parancsolatot olvashatunk, ami nem más, mint a peter chámor, a szamár elsőszülöttjének kiváltása. A szamár első fajzását váltsd meg egy bárányon, ha … Olvass tovább

Bilám az átkok elmondására kiszemelt nap reggelén korán reggel felkelt és felnyergelte a szamarát. Nem várta meg, hogy a szolgái tegyék ezt meg. A bölcsek ezt annak ellenpontjaként állítják, hogy Ávráhám, az első ősapa is korán felkelt, felnyergelte a szamarát, hogy teljesítse Isten parancsát és feláldozza fiát, Jicchákot.

Isten nem hajt végre csodákat csak a csoda kedvéért. A csodáknak mindig célja és mondanivalója van és a szamár esetében sincs ez másként: nem véletlen, hogy előbb csak a szamár látta az angyalt, ahogy az sem, hogy beszélni kezdett. A Pirké Ávotban (Az atyák bölcs tanításai) olvassuk, hogy a szamár szája egyike volt annak a tíz dolognak, amelyet az Örökkévaló a teremtés hatodik napjának vége felé, a szürkület idején teremtett azért, hogy egy bizonyos dolgot elvégezzenek majd a történelem egy adott pontján (ezek közé tartozott például a kos, amellyel Ávráhám kiváltotta Jicchákot, a színes egyszarvú és Mirjám kútja is).

Mirjám kútja

Ezen a szombaton a diaszpórában két hetiszakaszt olvasnak fel, a Chukátot és a Bálákot, és így hozzák be azt a lemaradást, ami sávuotkor keletkezett, amikor Izraelen kívül kétnapos ünnep volt, és szombaton ünnepi szakaszt olvastak, Izraelben azonban a szombat már nem volt ünnepnap, ezért az éppen soron következő szombati párást olvasták. (Izraelben ennek megfelelően csak … Olvass tovább

A Zohár, a zsidó misztika alapműve elmondja, hogy Bilám ereje a szamártól származott. A szamárral elkövetett erkölcstelen cselekedetei következtében tisztátalan energiák töltötték el, és ezt arra használta, hogy másoknak ártson. Ezért aztán ahhoz, hogy Bilám ereje megtörjön, először is az egyik legfontosabb eszközét, a szamarat kellett ártalmatlanná tenni, sőt, azt is el kellett érni, hogy gazdája ellen forduljon.

Isten azért tette a csodát a szamárral, hogy megmutassa: a beszéd csakis Istentől jöhet és ha Ő úgy akarja, még egy olyan állat is képes megszólalni, amelynek nincsen értelme, csak testi ereje, mely nem más, mint csupán chomer – anyag. A Talmud a következőképpen magyarázza a történetet, feloldva és kiegészítve a szamár és Bilám párbeszédét: a moábi előkelőségek megkérdezték Bilámot, hogy miért szamáron utazik és nem lovon? Bilám azt felelte, hogy a lova éppen legel. A szamár erre visszavágott: hát nem a te szamarad vagyok-e. Azt mondta erre Bilám: „Csak teherhordásra használlak”. „Amin utazol” – érvelt a szamár. „Csupán alkalmanként” – jött a válasz. „Mindig is rajtam lovagoltál. Sőt, nap közben rajtam utazol, éjjel pedig intim kapcsolatba lépsz velem”. Bilám megszégyenülve állt a moábi tisztségviselők előtt… A szégyen pedig tovább fokozódott azzal, hogy a szamár látta az angyalt (mások szerint érzékelte a jelenlétét), míg Bilámnak fogalma sem volt arról, hogy áll ott valaki.

Pinchász ben Jáir a Misna egyik bölcse volt, híres volt csodás tetteiről. A Talmud a következő történetet meséli (Chulin 7a): Pinchász ben Jáir rabbi egy napon egy fogadóban szállt meg a szamarával. A fogadós árpát tett az állat elé, de a szamár nem evett. Átszitálták az árpát, de az állat így sem evett. Kiválogatták az árpa között maradt pelyvát, de így sem sikerült evésre bírni a szamarat. Azt kérdezte Pinchász rabbi: Lehetséges, hogy nem vettetek tizedet az árpából? Levették a tizedet és azonnal enni kezdett. Azt mondta a rabbi: „ez a szegény állat szeretné teljesíteni teremtője akaratát. És ti olyan gabonával etetnétek, amiből nem vettetek tizedet?”

Sófártól a sámirig: állatvilág a zsidóságban

Elul hónap ros hódese, az állatok újéve.

Hasonló történetet egy másik, különleges istenfélelméről és az általa végrehajtott csodákról híres rabbi Chanina ben Doszával kapcsolatban olvashatunk. Chanina ben Dosza rabbi a polgári időszámítás szerinti első században élt. Amellett, hogy nagy tudású talmudi bölcs volt, rendszeresen csodák történtek vele, viszont végtelenül szegényen élt. Az ő szamara sem evett olyan ételt, amelyből nem vettek tizedet. Egyszer tolvajok jöttek és ellopták a különleges szamarat. Kikötötték az udvarukon, de a szamár se nem evett, se nem ivott néhány napon át. Mivel úgy vélték, hogy ennek az állatnak így semmi hasznát nem vehetik, egyszerűen szabadon engedték, nehogy az ő udvarukon haljon éhen. A szamár egykettőre visszament rabbi Chanina ben Dosza házába.

Mi következik mindebből? Ne becsüljük le a szamarak képességeit. Nem mindig beszélnek szamárságokat.

Címlapkép: Erwan Hesry on Unsplash