Naftali Kraus

 

Zsidó fogalomtár

 

Z

 

ZÁL, ZÁCÁL – (héber) emléke legyen áldott, vagy az igaz ember emléke legyen áldott. Halott ember neve mellé biggyesztik.

 

ZARÁNDOKÜNNEPEK – három zarándokünnepünk van – Peszách, Sávuot és Szukkot (l. o.) –, amikor a nép apraja-nagyja felzarándokolt Jeruzsálembe, és a Szentélyben áldozott és ünnepelt. (lásd a Függelékben)

 

ZCHUT ÁVOT – (héber) az ősök érdeme. A zsidóság fennmaradásának egyik záloga a Z. Á. Az imákban gyakran előfordul, mint amire hivatkozunk, és amire az Örökkévaló „emlékszik”.

 

ZÉCHER LÖCHURBÁN – (héber) a pusztulás emlékére. A zsidó hagyomány többféle megemlékezést ír elő Jeruzsálem és a Szentély(ek) pusztulására. Ez egyben azt a reményt is kifejezi, hogy rövidesen eljön a megváltás, és fölépül a harmadik Szentély. Ezért törnek el tányért az eljegyzésen, és poharat az esküvői baldachin (Chupá l. o.) alatt, és a Midrás (l. o.) szerint a most meszelt házban egy négyzetölnyi helyet vakolatlanul hagynak, vagy egy lakomán egy bizonyos fogást kihagynak, Z. L. Női szokás, valamelyik ékszert nem felvenni – ugyancsak Z. L.

 

ZMÁN – (héber) idő. A jesivákban a szemeszter elnevezése. A mindennapi imarendben az az időpont, amelyben valamelyik ima már (vagy még) elmondható.

 

ZMIROT – (héber) vallási tartalmú dalok, énekek, szöveggel vagy anélkül. Jiddisül: zmiresz. Rendszerint a péntek esti, szombat déli, délutáni és esti dalokat hívják így. A három legismertebbet Jichák Lurja, a neves kabbalista szerezte.

 

ZÓHÁR – (héber) a kabbala kézikönyve. Szerzőségét Rabbi Simon Bár Jochájnak tulajdonítja a hagyomány. A XIII. században bukkant fel, addig nem volt ismert. Jellege midrási, nyelve többnyire arameus.