Naftali Kraus

 

Zsidó fogalomtár

 

B

BÁÁL KORE – (héber) tóraolvasó, aki a heti Tóraszakaszt, a hagyományos dallammal és a Tóra hangjegyei (Táámim l. o.) alapján olvassa fel a zsinagógában, egyes imák keretében.

 

BÁÁL TOKÉÁ – (héber) a sófárfúvás művésze. Ez, Bölcseink szerint, szakértelmet igényel, és nem egyszerűen munka („Chochmá vöéná möláchá” – Sábbát 117b.). (lásd Sófár(fúvás))

 

BÁÁL TÖSUVÁ – (héber) a megtérő. Egy zsidó, aki magába száll és megtér, vagyis szánja-bánja az eddigi viselkedését és vállalja, hogy mostantól betartja a parancsolatokat, bármilyen nehezére esik is. A Talmud szerint a megtérők, akik igazából, tiszta szívből térnek meg – magasabb piedesztálon állnak, mint a cádikok. (Bráchot 34,2) A Tösúvá – megtérés – technikája: megbánni a múltat, és fogadalmat tenni a jövőre nézve. Aki megtér Ros Hásáná (l. o.) előtt, annak megbocsátanak és tiszta lappal indul az elkövetkező évben. A megtérés csak az Örökkévaló ellen elkövetett vétkekre vonatkozik; embertársaink ellen elkövetett vétkekért, őt magát kell megkövetni, és bocsánatát kérni. A mechanikus vagy látszat-megtérést a Talmud ellenzi és elutasítja: „Ha valaki azt mondja: Vétkezek és megtérek, vétkezek és megtérek – nem lesz módja megtérni. Ha valaki at mondja: Vétkezek és Jom Kippur (l. o.) engesztelést hoz – Jom Kippur nem hoz engesztelést neki.” (Jóma 85b.). (lásd: Tösuvá)

 

BÁL TÁSCHIT – (héber) az egyik tiltó parancsolat rövid elnevezése: semmit sem rongálni, tönkretenni. Ide tartozik a gyümölcsfák kivágásának tilalma is. Ugyancsak tilos az embernek saját testét „rongálni”, egészségét veszélyeztetni.

 

BÁL TOSZIF – (héber) ne tégy hozzá! Tórai tilalom: ne tegyünk hozzá az adott parancsolatokhoz, ne „teljesítsük túl a normát”. A Talmud példaként említi, hogy ne tegyünk a ruhára 5 cicitet (szemlélőszálat – l. o.) az előírt 4 helyett, vagy 5 növényt a szukkoti ünnepi csokorba az előírt 4 helyett. A kohanitának, aki megáldja a népet, szintén tilos az előírt áldások szövegéhez hozzátenni. Párhuzamos tilalom a Tórában a BÁL TIGRÁ, vagyis csökkentve teljesíteni a micvákat.

 

BÁR-KOCHBÁ – (héber) „A csillag fia”. Simon bár Kosziba, az i.sz. 135-ben a rómaiak ellen kirobbant zsidó felkelés vezetője. Az első két évben sikeres lázadás során sokan azt hitték, hogy B. K. lesz a megígért messiás. Rabbi Akiba, a neves tanaita is támogatói között volt. A felkelés leverése során, a bétári csatában, B. K. halálát lelte.

 

BÁR MICVA – zsidó fiú, 13 éves korában, amikortól a parancsolatok kötelezik. Innen az elnevezés: a „parancsolatok fia”. Ekkor kezd el a zsidó fiú naponta tfillinnel imádkozni, és apja, aki már nem felelős tetteiért, elmondja a Báruch septáráni áldást (l. o.).

 

BÁRUCH DÁJJÁN HÁEMET – (héber) áldásformula része. „Áldott vagy te Örökkévaló Istenünk, a világ ura, az igazságos bíró.” Akkor mondjuk, amikor egy halálesetről értesülünk. Eredete a Talmudban.

 

BÁRUCH SEPTÁRÁNI – (héber) „Áldott… aki felmentett ennek a büntetésétől.” Áldás, amit a fiú apja mond el a Bár Micvá szertartás során, amivel kifejezi örömét afelett, hogy fia immár felnőtt zsidónak számít, és ő maga felelős cselekedeteiért, vagyis a neki járó (esetleges) büntetést nem az apja kapja helyette.

 

BÁTÉL BÖSISIM – (héber) halachikus (l. o.) fogalom: egy a hatvanhoz válik semmissé. Értelme általában: ha egy tiltott, nem kóser dolog belekeveredik hatvanszor annyi kóser dologba – akkor a nem kóser semissé válik. Példa: ha egy darab nem kóser hús beleesik egy kóser fazékba (vagy akár kóser húsdarab egy tejes fazékba, ahol hatvanszor annyi tej vagy tejes étel van) – akkor el lehet tekinteni a hús jelenlététől, a tej(es) nem lett tréfli.

 

BÁT-KOL – (héber) égi hang. A prófécia egyik alacsony foka. A Talmud idejében, miután a prófécia rég megszűnt, még volt B”K.

 

BÁTLÁNIM – (héber) talmudi fogalom: szokás volt kinevezni minden városban tíz megbízható, derék embert, akik szabadon rendelkeznek idejükkel, nincs állandó elfoglaltságuk, és így ráérnek közügyekkel foglalkozni. Fizetésüket a közpénztárból kapják. (Jeruzsálemi Talmud, Megillá 1:3.). Napjainkban is vannak B.-nak nevezett emberek, akiket azért fizetnek, hogy bizonyos zsinagógákban meglegyen a Minján (l. o.).

 

BÁT MICVA – zsidó lány 12 éves korában, „a parancsolatok leánya”.

 

B’CHIRÁ CHOFSIT – (héber) szabad választás. A zsidó embernek szabad választása van jót vagy rosszat tenni, a Tóra csak tanácsolja: „És válaszd az életet” (5Mózes 30:19.). A Talmud ezt úgy fogalmazza meg, hogy „aki azért jön, hogy tisztaságot terjesszen – segítenek neki, (míg ha valaki) azért jön, hogy tisztátalanságot terjesszen – ajtót nyitnak neki” (Joma 39a.). Vagyis mindkét esetben – pozitív vagy negatív cselekvés esetében – a választás az ember kezében van. Az ember nem egy bábu, akit dróton rángatnak, ő és kizárólag ő felelős tetteiért. Innen a jutalom és büntetés fogalmai. (lásd: Száchár vöónes)

 

BCHOR – (héber) elsőszülött. A Tóra szerint duplán jussol az apai örökségből. Az ókorban vezető szerepe volt a családban; Reuvénnek, Jákob elsőszülöttjének szánták a kohaniták szerepét, de azután ezt a leviták kapták. Az elsőszülött (ember és állat) a kohanita „tulajdona” és ezért ki kell váltani őt (lásd Pidjon Hábén). Az elsőszülöttek böjtjét – lásd Böjtök.

 

B’DIKÁT CHÁMÉC – (héber) annak felülvizsgálása, rendben és alaposan kitakarították-e a kovászost (lásd cháméc) Peszách előtt. A Széder (l. o.) előtti estén végzik, gyertyafény mellett, de minden villanyt meggyújtanak, hogy jobban lássanak. Mivel ilyenkor a zsidó ház/lakás már alaposan ki van takarítva, és nem valószínű, hogy abban cháméc találtatik – szokás 10 kenyérdarabkát különböző helyen, papírba csomagolva elhelyezni, hogy a vizsgálatra elmondott áldás ne bizonyuljon feleslegesnek (Bráchá lövátálá – lásd ott). Másnap reggel elégetik a megmaradt kovászost, beleértve a „megtalált” 10 darabkát (Biur cháméc – lásd ott).

 

BÉCÁ – (héber) tojás, egy talmudi traktátus neve, valamint egy ókori űrmérték. Egy közepes nagyságú tyúktojás tartalma.

 

BEDECKEN – (német) befedés. Amikor a vőlegény, úton a Chupa (l. o.) felé befedi a menyasszony arcát egy fátyollal. Ezzel kinyilvánítja, hogy mostantól ő a felelős asszonya jólétéért. Feltételezhető alapja a bibliai elbeszélés, amelyben Rivka (Rebeka), a második ősanya, befedte arcát fátyollal, amikor a távolban meglátta vőlegényét, Izsákot, a második ősapát. (1Mózes 24:65.)

 

BEN-BRIT – (héber) a „Szövetség Tagja” , vagyis körülmetélt, ami a közte és az Örökkévaló közötti Szövetség jele. Vagyis – zsidó. (l. o.)

 

BENCSOLÁS – elmondani az asztali áldást egy olyan étkezés után, amelyben kenyeret is ettünk (lásd Birkát Hámázon).

 

BÉN KESZE LÖÁSZOR – (héber) Tisré hó elseje és tizedike közötti időszak, vagyis a Ros Hásáná és Jom Kippur közötti napok, amiket a bűnbánat tíz napjának is nevez a zsidó hagyomány.

 

BEN-NOÁCH – (héber) Noé fiai. (lásd noachiták) A noachiták a világ népei, a bibliai Noé ivadékai; mindenki, aki nem zsidó. Halachikus fogalom, amely szerint míg a zsidókat 613 parancsolat kötelezi, addig más népek fiai, ha betartják a hét alapvető parancsolatot, akkor igaz embereknek minősülnek. A hét parancsolat, ami a noachitákat kötelezi: bálványimádás, istenkáromlás, fajtalankodás, vérontás, rablás, élő állat húsának élvezete (ezek mind tiltó micvák), és tevőleges parancs civilizált közigazgatás (bíróságok) létesítésére.

 

BÉT DIN – (héber) zsidó bíróság, minimum három bírával. Az ókorban voltak 23 tagú járásbíróságok is, és felettük a 71 tagú felsőbíróság (Synhedrion vagy Szánhedrin – l. o.). Ma Izraelben az állam égisze alatt működő rabbinikus bíróságok neve.

 

BÉT HÁCHÁJIM – (héber) eufémizmus: az élők (vagy az élet) háza, ami nem más, mint a temető. (lásd: Szági N’hor)

 

BÉT HÁKNESZET – (héber) zsidó templom, görög szóval zsinagóga, egy kis Szentély (Mikdás meát), ami a jeruzsálemi Szentélyt helyettesíti. Naponta háromszor imádkoznak benne közösségi imát (Sáchrit, Minchá és Árvit).

 

BÉT HÁMIDRÁS – (héber) a Tanház, amelyben nemcsak imádkoznak, hanem tanulnak is. Több szempontból más elbírálás alá esik, mint a Bét Hákneszet (l. o.) vagyis a zsinagóga, ahol csak imádkoznak.

  1. H. egyúttal egy újkori Midrás gyűjtemény neve is, amelyben Adolf (Áron) Jellinek (1821-1893) összegyűjtött több száz kis, ismeretlen midrási legendát.

 

BÉT HÁMIKDÁS – (héber) a Szentély Jeruzsálemben, a Templomhegyen. Az elsőt Salamon építtette i.e. kb. 950-ben, és 586- ban rombolták le Nebukodnecár babilóniai király hadai. A második Szentélyt a galutból visszatérő zsidók építették fel, Cirus perzsa király engedélyével, kb. 70 évvel később, i.e. 516-ban.

Bölcseink, a Szentélyek pusztulásának szellemi okait keresvén, arra a konklúzióra jutottak, hogy míg „az első Szentély három okból érett meg a pusztulásra: bálványimádás, fajtalanság és vérontás, addig a második Szentélyt az oktalan gyűlölködés (Szin’át Chinám) rombolta le” (Joma 9b.). Ezzel kapcsolatban mesélik el Bölcseink a tragikus végű jeruzsálemi vendéglátás (Kámcá és Bár-Kámcá) tanmeséjét (Gittin 56–58.).

A harmadik Szentély tervrajzát, a prófécia alapján, Ezékiel rajzolta meg és – Maimonides szerint – azt majd a Messiás fogja felépíteni.

 

BIBLIA – (latin) TáNáCh: Tóra, Neviim, Ktuvim, vagyis Mózes 5 könyve, a Próféták és a Szent Iratok – a zsidó Biblia, amelyet a keresztények Ótestamentumnak neveznek. 24 könyvből áll.

 

BIBLIAI HANGJEGYEK – héberül: Táámé Hámikrá. Egyfajta hangjegyek, amelyek bizonyos írásjeleket helyettesítenek a bibliai szövegben, és jelzik a hangsúlyt, a mondat közepét és végét, valamint a dallamot. A Talmud szerint a B. H. ősrégiek és alapjuk a mózesi háláchá (l. o.).

 

BIKUR CHOLIM – (héber) beteglátogatás, nagy micvének számít. A hagyomány szerint az Örökkévaló maga mutatott erre példát, amikor meglátogatta a lábadozó Ábrahámot, miután az, isteni parancsra, körülmetélte magát 99 éves korában. A Talmud szerint, aki beteget látogat, leveszi róla a betegség egy részét.

 

BIKURIM – (héber) a zsengék hozatalának parancsolata. Sávuot, a Tóraadás ünnepe (l. o.) egyik neve Chág Hábikurim, a Zsengék Ünnepe. Napjainkban, mivel nincs Szentély – nem aktuális.

 

BIRKÁT HÁBÁNIM – (héber) a gyermekek áldása. Az a szokás, hogy az apa, péntek este, valamint az ünnepek bejövetelekor, megáldja gyermekeit. A fiúknak azt mondja: „Tegyen téged az Örökkévaló, mint Efrájimot és Menássét” (1Mózes 48:20.) a lányoknak: „Tegyen téged az Örökkévaló, mint Sárát, Rivkát, Ráchelt és Leát”, majd ezután elmondja a kohanita áldás hagyományos szövegét (l. o.).

 

BIRKÁT HÁGOMÉL – (héber) áldás, amit akkor mondunk amikor valami veszélytől menekültünk meg. Ha valaki beteg volt és felépült; ha börtönből szabadult, ha tengerentúli útról jött meg, akár hajón, akár repülőgépen utazott, vagy sivatagot szelt át karavánnal. Az áldás szövege talmudi eredetű (Bráchot 54b.). Rendszerint a Tóra elé járulva mondjuk.

 

BIRKÁT HÁMÁZON – (héber) népies nevén – bencsolás, az étkezés utáni ima, illetve (szó szerint) áldás. Akkor kötelező, ha az étkezés során kenyeret is ettünk. Ha három vagy több férfi eszik együtt – akkor az áldást közösen mondják el (Mözumán), és ha tízen vannak, akkor Isten nevét is’ említik. Szombatonként, valamint Chanukakor és Purimkor egy speciális betétet toldunk be. A szöveg benne van minden imakönyvben.

 

BIUR CHÁMÉC – (héber) a kovászos megsemmisítése erev Peszáchkor, vagyis az ünnepet megelőző napon, a délelőtti órákban, amikor a fennmaradt kovászost elégetik, miközben egy arameus nyelvű szöveget mondunk.

 

BLI ÁJIN HÁRÁ – (héber) szemmelverés nélkül, vagy (jiddisül) „kájn ájin hore”. A szemmelverés hiedelmének kivédésére szolgáló szólásmondás, mint a bli néder (l. o.).

 

BLI NÉDER – (héber) „Ne számítson fogadalomnak.” Zsidó szólásmondás, melynek lényege: amit mondok, nem számít vagy ne számítson fogadalomnak. (lásd Hátárát Nedárim (a fogadalmak feloldása))

 

BNÉ NOÁCH – (héber) lásd noachiták.

 

BÖEZRÁT HÁSÉM – (héber) Isten segítségével, rövidítve, B”H vagy BöSZá”D (arameus), levelek és egyéb szövegek elejére írjuk.

 

BÖJTÖK – A zsidó hagyomány hat egész napos böjtöt ismer, ebből csak egy tórai eredetű – a Jom Kippur –, míg Eszter böjtje a zsidó királynéról elnevezett bibliai tekercsben (Megillá) van említve. A másik négy böjtöt bölcseink rendelték el, három közülük a Szentély pusztulásával kapcsolatos: Támuz 17-e, Áv kilencedike (Tis’á Böáv) és Tévét tizedike, míg a negyedik Gedálja halálával függ össze (l. o.). A böjtök közül kettő súlyos – Jom Kippur és Tis’á Beáv – ezek az est beállta előtt kezdődnek és másnap estig tartanak, és a böjtön kívül több megkötést is tartalmaznak. A többi böjtön lehet éjjel enni pirkadatig, és így a böjt rövidebb.

A második Szentély idején jöttek emberek és kérdezték Zechárjá prófétát, aktuálisak-e még ezek a böjtök, hiszen már újjáépítették a Szentélyt és így kvázi, megszűnt a böjt oka, de ő azt válaszolta, hogy csak böjtöljenek, bár ezek a napok, az idők végén, örömünnepekké válnak. Erev Peszáchkor az elsőszülöttek szoktak böjtölni – amiért megmenekültek a tizedik csapástól –, de aki részt vesz egy Szijumon (l. o.), ami egy Talmudi traktátus befejezése, az felmentést nyer a böjt alól.

 

BRÁCHÁ LÖVÁTÁLÁ – (héber) hiábavaló áldás. A háláchá negatívan viszonyul a hiábavaló áldáshoz, amely fölöslegesen említi Isten nevét. Például: ha valaki elmondja az almára mondott áldást (Bore pri háéc), és utána nem eszik almát vagy más gyümölcsöt, amire azonos áldást mondanak. Átvitt értelemben a modem héberben jelentése: fölösleges erőfeszítés.

 

BRESZLAVI CHASZIDIZMUS – alapította Rabbi Náchmán, aki kb. 200 évvel ezelőtt hunyt el – utód nélkül. Azóta nincs B. rebbe és a közösségek élükön helyi vezetőkkel működnek. A B.CH. lényege: életigenlés, vidámság, szigorúan vallásos élet – és a zsidóság terjesztése brosúrák által. Szellemi központjuk az ukrajnai Umman (Kijev mellett), ahol rabbi Náchmán sírja van. A Szovjetunió összeomlása óta évente százezrek zarándokolnak el Ummanba, főleg az őszi nagy ünnepekre. A breszlavi legenda szerint rabbi Náchmán végrendeletében meghagyta, hogy „aki elzarándokol síromhoz, az nem hal meg bűnbocsánat nélkül”.

 

BRIT MILÁ – (héber) a körülmetélés szövetsége Isten és Ábrahám között, amit fiai magukra vállaltak, és teljesítik hűségesen a mai napig, nehéz körülmények között is. Az ággádá elmondja, hogy a 100 éves Ábrahám tanácskozott barátaival és szövetségeseivel, amikor az Örökkévaló felszólította: metélje körül magát. Ezek voltak a kánaánita Ánér, Eskol és Mámre. A két első figyelmeztette, ne tegye ki magát idős korában ilyen „öncsonkításnak” , és ne jelölje meg magát ellenségei előtt. Mámre volt az, aki tanácsolta: tegye azt, amit istene mond neki. Eddig bíztál benne, és Ö megsegített – mondta a jó barát, és Ábrahám hallgatott rá. Ennek jutalmául jelent meg neki az Örökkévaló „Mámre ligetében” (1Mózes 18:1.).

A B. M. nyolcnapos kortól kötelező, és ha a szülők nem tették meg, a felnőtt fiú köteles körülmetéltetni magát. A B. M. szeudát micvával – micva lakomával jár, és nem küldenek meghívókat, csak szóban közlik a helyet és az időpontot (mivel nem illik, hogy akit meghívtak, ne vegyen részt a micvában) A B. M. a betérésnek is egyik előfeltétele.

 

B’RÓGEZ – (héber) harag, haragban lenni valakivel. Jiddisül: brajgesz. Alapja a héber gyök R.G. Z.