Naftali Kraus

 

Zsidó fogalomtár

 

G

 

GÁBBÁJ SEL CÖDÁKÁ – (héber) jótékonysági gondnok, egy olyan valaki, aki micvéből, fizetség nélkül gyűjt pénzt a szegények részére. Az előírt szabályok szerint egyedül tilos gyűjteni, csak kettesben mehetnek, és a pénzelosztáshoz három G. S. C. szükségeltetik.

 

GÁBE – (héber gábbáj) templomgondnok. Egyházfi, aki a zsinagóga anyagi ügyeiről gondoskodik, és felhívja a híveket, hogy a Tóra elé járuljanak.

 

GABELLA – (a latin gabellumból) adó, vám. Ezzel a török időkből fennmaradt kifejezéssel illették a múlt század közepéig Magyarországon a baromfivágás után a hitközségnek fizetett illetéket.

 

GALUT – száműzetés (héber), gólesz (jiddis); a zsidó nép státusa a második Szentély pusztulása óta. Ma, amikor Izrael állama már hatvan éves, a zsidó nép többsége még mindig a diaszpórában él.

 

GÁRTL – (jiddis) öv, amit a chaszidok öltenek magukra ima vagy vallási jellegű tevékenység előtt (mint esküvőn, Bar-micván való részvétel), annak idején a papi öltözethez tartozott (héberül: ávnét). Feltételezett oka: elválasztani a test felső régióit az alsóktól.

 

G’DOLIM – (héber) nagy, többes számban. Székelés (lásd K’tánim).

 

GEDÁLJÁ BÖJTJE – a zsidók kb. 2500 éve böjtölnek, Tisré hó harmadikán, mivel annak idején zsidó nacionalisták meggyilkolták Gedálját, Áchikám fiát, egy mérsékelt politikust, akit az összeomlás után Nebukodnecár megtett a legyőzött Júdea helytartójának. Az esetet Jeremiás könyve írja le röviden (lásd Naftali Kraus: JEREMIÁS – AZ ELSŐ HOLOKAUSZT PRÓFÉTÁJA (Budapest, 2008).

 

GEMÁRÁ – (arameus), gemóre (jiddis). A Misna (l. o.) utáni korszakokban, az amoriták (l. o.) által tartott szóbeli tóramagyarázatok összessége. A G. együtt a Misnával képezi a Talmudot (l. o.).

 

GÉR – (héber) a Bibliában az idegen, akit szeretni kell és tilos bántani. Ma egy betért nem zsidót jelez, aki szabályosan, a háláchá szerint betért. (lásd: gijur)

 

GÉR CEDEK – egy „igazi” prozelita, vagyis egy nem zsidó ember, aki meggyőződésből betért a zsidó hitbe. Majdnem mindenben egyenértékű a született zsidóval, és a Tóra tiltja diszkriminálását. A történelem több ilyen gér cedeket ismer; több neves Talmudbölcs is ilyen családból származott.

 

GÉR TOSÁV – Izraelben lakó idegen, aki nem fogadta el magára nézve kötelezőnek a zsidó hitet, hanem csak a noachiták hét micváját (lásd ott).

 

GESEM – ·(héber) eső. Az esőért télen mondott ima neve. Az Ámida elején eszközölt mindennapi betoldás szövege: „aki szelet füvat és esőt hullat”. Ezt Szimchát Tóra (l. o.) és Peszách között mondjuk. A G. ima bevezető szövege az imakönyvekben található. Az év másik felében a harmatért imádkozunk. (l. o.)

 

GET – (arameus, akkádi eredetű) héberül: Széfer kritut. Válólevél. A zsidóság ismeri és elismeri aválást, indokolt esetben. Egy férjes asszony szabadságát két esetben nyeri vissza: ha G.-et kap férjétől, vagy a férj meghal. Egy asszony, akinek férje eltűnik anélkül, hogy G.-et adott volna feleségének – águnává (lebéklyózott asszonnyá) válik (lásd ott). A két Talmudban egy-egy traktátus (Gittin) foglalkozik a válólevéllel.

 

GEZÉRÁ – (héber) rendelet, amit a Bölcsek hoznak (lásd Tákkánot), hogy elősegítsék a Tóra (l. o.) törvényeinek betartását. Bölcseink azt az előírást követték, hogy nem hoznak olyan G.-t, amit a nép többsége nem képes betartani.

 

GID HÁNÁSE – (héber) egy ín a kóser állat hátsó fertályán (a csípő forgócsontján lévő ín, vagy ülőideg), amit el kell távolítani, mert nem kóser. A parancsolat történelmi háttere: Jákov birkozása a titokzatos Lénnyel, aki kificamította csípőjét (lásd 1Mózes 32:32.). Mivel az itt lévő, szóban forgó ínt és a szomszédos vérereket nehéz eltávolítani (zsigerelni – reinigolni), ezért szokásos külföldön az egész hátsó részt nem zsidóknak eladni.

 

GIJUR – (héber) betérítés, egy nem zsidó zsidóvá válása a háláchá szerint. Előfeltétele: őszinte szándék, alapos tanulás, a zsidóság törvényeinek felvállalása, mikvében (l. o.) való alámerülés akár férfi, akár nő a betérni vágyó, és körülmetélés a férfiaknál. A háláchá hangsúlyozza, hogy a zsidóság nem érdekelt a G.-ban, nem térítő vallás, sőt eleve elutasítja a betérni szándékozókat, akiket csak nehezen fogad be, de ha befogadja, akkor a betért (Gér) teljes értékű zsidónak számít. A G.-t az annullálja, ha a betért visszatér eredeti vallásához. (Gér sechozér löszuró). A kelet-európai betérítéseket általában nem fogadják el a zsidó világban (Izraelben sem), mivel nincsenek ott képzett rabbik.

 

GLATT KÓSER – (jiddis) olyan élelmiszer, főleg hús, amelynek kóserságához (l. o.) semmi kétség nem fér, semmi probléma nem merült fel, sem az állat vágása vagy a tüdő vizsgálata során. Ha felmerült probléma, de a rabbi azt mondta, hogy kóser, akkor az a hús kóser, de nem glatt.

 

GLILÁ – (héber) göngyölés, a Tóratekercs összegöngyölése a felolvasás (leinolás) után. Felemelik az asztalról, kinyitják úgy, hogy több oldal látható legyen, és megmutatják a közönségnek. Utána az, aki felemelte (hágbe) leül, és aki a göngyölés feladatát kapta, összegöngyöli, rátesz egy övet, majd a tekercs „ruháját”. (lásd: Hágbáhá)

 

GMILUT CHÁSZÁDIM – (héber) jótétemények gyakorlása. lásd: Cödáká. A G. nem alamizsna, hanem konstruktív segítség – főleg kamatmentes kölcsön formájában – az elesett talpra állítására. Nemegyszer egy jó szó, egy jó tanács is segíthet, és G.-nak számít.

 

GNIZÁ – (héber) elrejtés. Mivel tilos olyan papírfoszlányt, könyvet, brosúrát stb. eldobni, amelyen héber nyelvű szent szövegek vannak, ősi szokás ezeket összegyűjteni és elraktározni valahol. Gyakran eltemetik őket. A leghíresebb G. ez idáig a Kairóban, egy ottani zsinagóga padlásán megtalált gyűjtemény, amelyet tudósok dolgoztak fel és értelmeztek.

 

GOJ – (héber) nép, nemzetség (magyarosan – gaj). A Tóra Izrael népét is G.-nak nevezi (2Mózes 19:6.), így teljesen nyilvánvaló, hogy a kifejezés nem pejoratív, akkor sem, ha azt nem zsidókra alkalmazzák. Mindamellett, ha a népek (gojim) nem korrektül viselkednek Izrael népével szemben – és ez egy nagyon enyhe kifejezés –, akkor több mint érthető, ha fennakadnak a goj kifejezésen, mintha csak a tükörbe néznének.

 

GRÁMOLNI – (jiddis) régi zsidó szokás esküvőkön és egyéb ünnepségeken tréfás strófákat hallatni; ez a mókamester feladata, aki szavaiba bizonyos bírálatot fűz az aktuális eseményekről, személyekről. Ma már csak bizonyos chaszid „udvarokban” szokásos.

 

GUT SÁBESZ, GUT JONTEV – (jiddis) jó szombatot, jó ünnepeket.

 

GYÁSZBESZÉD – (héberül heszpéd). A temetőben elmondott beszéd, amelyben az elhunyt érdemeit méltatják. Igyekezni kell nem túlozni – nem mondani sem többet, sem kevesebbet a kelleténél. Ezért vannak, akik egyáltalán nem heszpedolnak, hanem megelégszenek az Él Málé Ráchárnin (l. o.) és a Káddis (l. o.) elmondásával. Kántor jelenléte a temetésen ajánlatos, rabbié – szükségtelen.

 

GYÁSZOLÓK VIGASZTALÁSA – (héber: nichum ávélim). Ez egy nagy micva (l. o.) kondoleálni a gyászolónak, és ezzel enyhíteni fájdalmát. Szokás minjánt (l. o.) szervezni a gyászházban, ahol a család „Sivá”-t ül (l. o.) , imádkozni és tanulni a halott lelki üdvéért. Távoztakor, a kondoleáló ezt mondja: Az Örökkévaló vigasztaljon meg téged, Cion és Jeruzsálem gyászolói között.

 

GYERTYAGYÚJTÁS – a péntek esti (és ünnepi) gyertyagyújtás a zsidó nők alapvető három micvájának egyike, a Chálá-vétel (l. o.) és a Nidda (a havi megmártózás a mikvében (l. o.) mellett. A GY szimbolikus, a fény a zsidó ház és család békéjét szimbolizálja. Ezzel az aktussal – melynek pontos ideje a mindenkori zsidó naptárban van feltüntetve – a zsidó nő elfogadja magára nézve a Sábbát beálltát. Általában a zsidó világban elfogadott, hogy férjes asszonyoknak kötelező a Gy. A néhai lubavicsi rebbe újítása, hogy 3 éven felüli kislányok is gyújtanak gyertyát, és édesanyjukkal együtt mondják el az áldást.