Naftali Kraus
Zsidó fogalomtár
SZ
SZABAD VÁLASZTÁS – (lásd B’chirá chofsit)
SZÁCHÁR VÖÓNES – (héber) jutalom és büntetés. A zsidó ember, rendeltetésénél fogva, a szabad választás (l. o.) birtokában azt teszi, amit jónak lát, és felelős tetteiért. Ha a jót választja – jutalmat kap, ha az ellenkezőjét – büntetést. A SZ. V.-t néha ezen a világon kapja, néha a túlvilágon.
SZÁGI N’HOR – (arameus) héber kifejezésmód („virágnyelv”), amely nagyot látónak mondja a vakot, és az Élők házának (Bét Háchájim) a temetőt, hogy ezzel enyhítse a kifejezés komorságát.
SZÁMBÁTJON – (görög) legendás folyó, „túl az Óperencián”, amely mögé Salmanasszár, Asszíria királya a tíz héber törzset száműzte. A Talmud és a Midrások említik. A legenda szerint egész héten hatalmas köveket görget, és így lehetetlen átkelni rajta, de szombaton megpihen (innen ered a neve).
SZÁNDÁK – (a görög nyelvből a héberbe átvett szó). Koma a brit (l. o.) szertartásán, aki ölében tartja a körülmetélendő csecsemőt. A néphit szerint a SZ. feladat betöltése arra érdemesít, hogy az illető meggazdagodjon.
SZÁNHEDRIN (SYNHEDRION) – (görög eredetű szó: tanács). A második Szentély idején a zsidó 71 tagú felsőbíróság és egyben a vallási vezetés legfelsőbb fóruma. Müködése fénykorában halálos ítéleteket is hozott (meglehetősen ritkán), illetve hagyott jóvá. Az önálló államiság idején háborút csak a Sz. beleegyezésével lehetett indítani. Bölcseink szóhasználatában korábbi korok szellemi vezetése is ezt a nevet használta. Egy talmudi traktátus is ezt a nevet viseli. A 71 tagú „nagy” Sz. Jeruzsálemben székelt, míg vidéki városokban voltak 23 tagú járásbíróságok („kis” SZ.). A jeruzsálemi nagy SZ. az időszámítás előtt már 40 évvel elvesztette jogkörét, és el is hagyta székhelyét.
A SZ. tagjainak sok nyelvet kellett tudniuk – mindannyiuknak együtt hetven nyelvet – (hogy a feleket ne tolmács által kelljen meghallgatniuk), és minden tudományban járatosnak kellett lenniük.
SZÁZ ÁLDÁS – Bölcseink rendelete szerint naponta száz áldást köteles egy zsidó ember elmondani. Ennek midrási alapja Dávid királyunk, aki ezt elrendelte, „mivel látta, hogy naponta száz zsidó hal meg egy járvány következtében”. Bölcseink kiszámították, hogy a kötelező imákkal az ember kb. 100 áldást mond naponta (csak a három Ámidá /l. o./ 57 áldás: 3 x 19). Szombaton, amikor az Ámidá rövidebb, ezt fokozott gyümölcsevéssel kell pótolni.
SZÉDERESTE – Peszách ünnep (l. o.) első estéjének ünnepi rendje, amit egy speciálisan erre a célra készített könyv – a Hágádá (l. o.) – tartalmaz. Az elterjedt hiedelemmel szemben a Sz. E. nem egy maceszgombócos vacsora, hanem az ünnep szellemével, áhítatával átitatott családi összejövetel – lehet több család _is együtt –, amelyen szembesülünk múltunkkal. A SZ.-estén szerepel a szédertál (l. o.), és rajta a SZ. kellékei, amelyek arra irányulnak, hogy a gyerekek figyelmét felkeltsék. Itt kérdezi a gyerek a „Miben különbözik?” (Má Nistáná?) négy kérdését, amelyre a válasz a tulajdonképpeni Hágádá- az elbeszélés–, amely továbbadja nemzedékről nemzedékre a hagyományt: a zsidó törzsek, Jákob fiainak kiszabadulását az egyiptomi rabságból, a csodákat, a Tóra átvételét Szináj-hegyen stb. A Hágádá elmondása, magyarázása utánjön a vacsora, és utána a Hágádá másik része, majd vidám dalok. Az est során négy pohár bor ivása kötelező. (lásd a Függelékben)
SZEUDÁ HÁMÁFSZEKET – (héber) étkezés, amely elválaszt a böjttől, vagyis böjt előtti lakoma. A Tis’á beávi (l. o.) és Jom kippuri böjt előtti étkezést nevezik így.
SZEUDÁT MICVÁ – (héber) micva-lakoma. Esküvő, brit milá, elsőszülött kiváltása alkalmából, illetve annak részeként tartott lakoma (lásd Szide).
SZIDE (vagy magyarosan: szüde) – (a héber szeudából) jelentése: lakoma (ebéd, vacsora), amely valamelyik micvával kapcsolatos. Például: a brit (l. o.) után következő lakoma (lásd Szeudát Micvá), vagy az esküvői lakoma stb., legalább tíz férfi (minján) jelenlétét feltételezi.
SZIDRA – (héber), szedre (jiddis), a soros heti szakasz. A Tóra évi 52 szakaszra van felosztva, így felolvasását minden évben befejezik Szimchát Tórakor. Szökőévben egyes összevont szakaszokat külön-külön olvasnak fel. Valamikor hároméves ciklusban olvasták fel a Tórát, vagyis három év alatt fejezték be. Bölcseink rendelete alapján a zsidó ember köteles minden héten kétszer elovasni héberül a SZ.-t, és egyszer annak arameus fordítását (Onkelosz). Az a tény, hogy világszerte mindenütt, ahol zsidók élnek, hetente négyszer (szombaton az egészet, valamint hétfón, csütörtökön és szombat délután a Mincha imában Séniig) felolvassák ugyanazt a Tóra-passzust – ez egyike azon rendkívül erős összetartó erőnek, amely a zsidóságra annyira jellemző.
SZIDUR – (héber) imakönyv, amely magában foglalja azokat a hétköznapi, szombati és alkalmi imákat, amelyek a zsidó embert életében elkísérik. A nagyünnepi imákat egy külön könyv, a Máchzor (l. o.) tartalmazza.
SZIJUM – (héber) szijem (jiddis), valaminek a befejezése. Rendszerint egy talmudi traktátusé, amely egyfajta örömünnepnek számít. Az erev Peszách (l. o.) reggelén tartott Sz. felmenti a résztvevő elsőszülötteket az aznap őket kötelező böjttől.
SZIMCHÁT BÉT HÁSOÉVÁ – (héber) a vízöntés öröm(ünnep)e. Szukkot félünnepén (l. o.) tartott ünnepségek a (második) Szentélyben, amelyen a nép nagyjai szórakoztatták a törnegeket, többek között Rábbán Simon ben Gámliél, a fejedelem, aki zsonglőrmutatványokkal szerepelt (nyolc égő fáklyát dobált fel és kapott el – Szukká 53a.). Itt találkozunk először az Ezrát Násimmal (l. o.), a külön női karzattal, hogy a férfiak és a nők ne együtt mulassanak. Hillél, a nagy öreg (Simon dédapja) azt szokta ilyenkor mondani: Ha én itt vagyok, akkor mindenki itt van! Napjainkban szokás vidám összejöveteleket tartani Szukkot félünnepén, az egykori Sz. B. H. emlékére.
SZIMCHÁT TÓRA – (héber) a Tóra örömünnepe. Izraelben ez Szukkot (l. o.) utolsó (nyolcadik) napja, ami Smini Áceret néven egy külön ünnep. A diaszpórában ez egy külön ünnep, a kilencedik napon. Jellemzői: ünnepi körmenetek, ének és tánc a Tórával, valamint a Tóra utolsó szakaszának felolvasása és az első szakasz (Börésit) újrakezdése. Ezen a napon a 13 éven aluli gyerekek is a Tóra elé járulnak. Három ember: akit a Tóra befejezéséhez hívnak fel, aki a Máftirt olvassa, és aki a Börésithez járul a Tóra elé – a vőlegény címet kapják – Chátán Tóra, Chátán Máftir és Chátán Börésit. Ezek rendszerint kidust (l. o.) adnak, illetve lakomára hívják a közösség tagjait.
SZLICHOT – (héber) könyörgő imák, legtöbbjük középkori poéták művei. Elul hó utolsó hetében mondjuk ezeket a könyörgéseket, amelyek Ros Hásánával és a bűnbánattal vannak összefüggésben. A keleti (szfárádi) zsidók szokása Elul másodikától mondani Sz.-t.
SZMICHÁ – (héber) rabbiképesítés, amit valamikor a Synhedrion tagjai adtak. Ma is adják – kompetens rabbik, kompetens rabbiknak. Természetes előfeltétele, hogy egy rabbijelölt megtanulja és tudja mindazt, amit egy rabbinak tudnia kell.
SZOFÉR SZTÁM – (héber) tóramásoló. Olyan hagyományos írnok, aki a háláchá alapján írja a Mezuzákat (l. o.) pergamenre lúdtollal, valamint a Tfillinekbe tett Tóraidézeteket és a Tóratekercseket. A SZTÁM egy összetett szó, amely abból áll, hogy Szfárim (könyvek) T (Tfillin) és M (Mezuzá).
SZOKÁS – lásd Minhág.
SZÓL A KAKAS MÁR… – ismert chaszid dal, a magyar chaszidizmus himnusza. Szerzőségét az első kállói rebbének, Eizik Taubnak tulajdonítják, aki egy libapásztortól tanulta, illetve „vette meg” a dalt és szövegét, amelybe kabbalisztikus értelmet magyarázott. Később héber betoldások színesítették a dalt. Vannak, akik a szédereste (l. o.) utolsó akkordjaként énekelik.
SZOMBATÓRA – automatikus szerkentyű, ami eredetileg a kirakatok kivilágítási problémáját oldotta meg: bizonyos órában meggyújtja, majd később eloltja a világítást – mindezt automatikusan. Az utóbbi évtizedekben a háláchá szolgálatába állították oly módon, hogy a sábeszgoj helyett (l. o.) a SZ. Ó. gyújtja meg és oltja el a villanyt, működteti a légkondicionálót stb. Egyszerű, könnyen kezelhető, megbízható, Budapesten is kapható.
SZÖKŐÉV – (héberül: sáná meuberet) A zsidó naptár – holdnaptár, az ünnepek időpontja a holdhónapok keretében van megállapítva. Mivel a főbb ünnepek évszakokhoz kötöttek – Peszách /Húsvét/ a tavaszhoz, Sávuot /Pünkösd/ a nyárhoz, és Szukkot /Sátorosünnep/ az őszhöz –, é mivel a holdév (és hónap) rövidebb a napévnél (és hónapnál), a hold és a nap éveit időnként össze kell egyeztetni. Ez a hagyomány alapján úgy törtenik, hogy 2-3 évente, 19 éves ciklusban hétszer, a holdévet megtoldjuk egy holdhónappal. Ez a megtoldott év a szökőév. A zsidó naptárban a SZ.-ben a 13. hónap, az még egy Ádár – Ádár séni. Ilyenkor Purim a második Ádár 14-re esik.
SZUKKOT – (héber) sátorosünnep. Egyike a három zarándokünnepnek, amikor a zsidó nép apraja-nagyja felment Jeruzsálembe, és ott töltötte az ünnepet, áldozatokat mutatván be a Szentélyben. Sz. ünnepe hét napig tart, utána jön Smini Áceret, (l. o.), amely egy külön ünnep – Izraelben egyúttal Szimchát Tóra (l. o.), a Tóra örömünnepe is. A SZ. különleges jellegzetessége az ideiglenes sátor, amelyben étkezünk és alszunk, és a négy fajtából összeálló csokor (lásd Árbá Minim), amire áldást mondunk. Az ünnep elnevezései között szerepel a „Chág Heászif ‘, a Betakarítás ünnepe, ami egyúttal a mezőgazdasági jellegre is utal, vagy egyszerűen csak CHÁG (ünnep), és ideje úgy definiálódik: „örömünk évadja”. A középső napok itt is, mint Peszáchkor (l. o.) félünnepek (Chol Hámoéd), ennek zárónapja a Hosáná Rábbá (l. o.). (lásd a Függelékben)
