Naftali Kraus
Zsidó fogalomtár
K
KÁBBÁLÁ – (héber) A titkos tanok összefoglaló gyűjteménye, a Párdészben (l. o.) a Szod kifejezője. Alapkönyve a Széfer Jecirá (A teremtés könyve) és a Zohár (l. o.); egyik szóvivője az Ár”i (Askenázi rabbi Lurja), aki kb. 400 évvel ezelőtt élt. A báál-sem-tovi chaszidizmusban feloldódott K. elemei a zsidó ember szellemi fejlődésére hatnak, de elvetik a gyakorlati K.-t. Korábban tilos volt 40 éven alul K.-val foglalkozni, de Ár”i ezt megengedte, és ma sokan tanulmányozzák a Zohárt.
A K.-nak semmi köze a mai divatos, sarlatánok által terjesztett ál-Khoz, amely sok nem zsidót is vonz.
A K. szó maga a héber nyelvben nagy „fejlődésen” ment át. Ma a nyugtát is így nevezik, valamint azt az okmányt, melyet a sochét (rituális metsző l. o.) kap, amikor elvégezte tanulmányait.
KÁBBÁLÁT SÁBBÁT – (héber) A szombat fogadása a zsinagógában zsoltárversekkel és a Lechá Dódi (l. o.) című dicshimnusz eléneklésével.
KÁDÁCHÁT – (héber) láz, hideglelés, mocsárláz a Bibliában átok, büntetés (3Mózes 26:16.). A jiddis kedóchesz (vagy gedóchesz) elterjedt szitokszó.
KÁDDIS – (héber) a halottak után elmondott ima, arameus nyelvű, mert azt ismerték valamikor a nép széles rétegei. Tartalmában nincs szó halálról vagy halottakról, hanem Isten dicsőségét zengi, és igazságosságát hirdeti. A K. eredete ködbe veszően aggádikus, de a Talmud konstatálja, hogy aki teljes erőből (szívből) mondja, hogy „Legyen az Ö nagy neve áldott” (Jhé smé rábbá mvorách), ami a K. egy része, annak megsemmisítik rossz (halálos) ítéletét. (Sábbát 119b.). A mienkhez hasonló K. szöveg már Ámrám gáon imakönyvében megtalálható.
Ötféle K. szöveget ismerünk: Az árvák K.-a, a „Teljes Káddis”, a fél Káddis; a temetőben, temetés után elmondott K., és a K. Dörábbánán, amit tanulás után mondanak. Az árva – szülei után – 11 hónapig mond Káddist.
KÁDÉS-KDÉSÁ – (héber) oltári prostituáltak hím- és nőnemben, akik a korabeli idolok, főleg a Báál és Astarte szolgálatában működtek. A Tóra kifejezetten tiltja (5Mózes 23:18.), a próféták elítélik és kipellengérezik tevékenységüket. A kifejezés arra utal, hogy ezen „ipar” űzői szentnek tartották szolgálatukat (Kádos héberül szent). A szó nőnemben már Jehuda és menye, Támár viszonyában is felbukkan (1Mózes 38:21–22.), ahol egyszerű szajhát jelent.
KÁDOS – (héber) szent. Minden ami tiszta és fennkölt, és nincs benne semmi profán – az Kádos. Az Örökkévaló egyik elterjedt elnevezése: háKádos-Báruch-hu – a Szent, áldassék a neve. A Tóra arra kéri a zsidókat, legyenek ők is szentek, „Ahogy az Örökkévaló szent” (3Mózes 19:1–2.; valamint uo. a szakasz végén, ahol a Tóra ehhez hozzáteszi: „…és elválasztalak benneteket a népektől, hogy az enyém legyetek” (uo. 21:26.). Bölcseink értelmezése szerint ez főként a frivol, erkölcstelen nemi élettől való tartózkodásra vonatkozik.
KÁHÁL, KHILÁ – (héber) hitközség, közösség.
KAMATSZEDÉS – a háláchá (l. o.) szigorúan tiltja. A kamat neve a Tórában, „nesech” – (magyarul: harapás), mivel a kamat „harapja” azt, aki fizeti. A Talmud igen éles szavakkal ítéli el az uzsorakamatszedőt, és istentagadónak nevezi azt: „Mondá rabbi Joszi: Jer és lásd, mennyire vakok a kamatszedők! Ha valaki azt mondja felebarátjára, hogy az egy rossz ember, az illető tiltakozik és megkeseríti amaz életét. Ezek pedig (a kamatszedők) hoznak tanúkat, tollat és tintát, megírják a váltót és aláírják, hogy ez és ez megtagadta Izrael istenét!” (Bava Mecia 71a.). lásd Hetér Iszká, ami bizonyos formában megengedi a K.-t.
KÁPIT’L – (jiddis) fejezet, rész. „Á kápit’l Thillim” – egy fejezet a zsoltárokból.
KÁPPÁRÁ, KÁPPÁROT – (héber) bűnbocsánat. Amikor egy ember megtér, bánja vétkeit, bocsánatért esedezik és bocsánatot nyer, vagyis az Örökkévaló megbocsátja vétkeit. Ez a Tösuvá (l. o.) alapja.
A K. egy szertartás neve is (többes számban Káppárot, jiddisül kepóre vagy gepóre), amit erev Jom Kippurkor rendeznek vallásos zsidók, amikor egy csirkét vagy kakast lengetnek fejük felett, és elmondanak egy – az imakönyvben található – szöveget, melynek lényege, hogy a szárnyas lesz/legyen a „váltság” az ember helyett. Több nagy bölcs ellenezte ezt, idegen elemeket találván benne, de a népszokás erősebb mindennél. Vannak, akik a szárnyast pénzzel cserélik fel.
KARAITÁK – (héber) kései zsidó szekta, a babilóniai diaszpórából erednek. Tagjai csak az írott Tórában hisznek, elvetik a Talmudbölcsek értelmezését, tagadják a szóbeli Tant. Ennek alapján, például, szombaton a sötétben ülnek.
Az irányzat alapítója Ánán ben Dávid, aki a VIII. században élt Babilóniában. Ánán szerette volna, ha kinevezik exilarchának, de helyette öccsét nevezték ki. Történészek szerint ezért helyezkedett szembe a rabbinikus irányzattal. Egyes karaita források szerint Ánán 714-ben született, és az ötvenedik nemzedék volt Dávid királytól, akitől származtatta magát. Száádjá gáon nagy veszélyt látott a szektában, és harcolt ellene. A második világháborúban a Krím félszigeten élő K. közölték a megszálló nácikkal, hogy ők.„nem zsidók, és ennek megfelelő bánásmódot kértek.
Napjainkban a karaiták egy eljelentéktelenedett szekta; Izraelben néhány százan élnek közülük, főleg Cholon városában. A számos hasonlóság ellenére nem tévesztendők össze a szamaritánusokkal (l. o.).
KÁRÉT – halálbüntetés, amit az égi felsőbíróság rendel el, és ami ellen nincs apelláta. A Talmud (l. o.) egy külön traktátusban – Kárétot – tárgyalja, melyek azok a vétkek, amelyekre a K. a büntetés. Van, aki azt tartja, hogy a K. velejárója a gyermektelenség. Mások szerint a K. súlyosabb, mint a földi bíróság által kiszabott halálbüntetés, mivel a K. a lelket is érinti.
KASEROLNI – (magyarul: kóserítani) valamit, ami nem kóser (l. o.), vagyis a háláchá (l. o.) szerint, ami egy zsidó számára élvezhetetlen – kóserrá tenni. Például: lehet egy táréf (tréfli) (l. o.) vendéglőt kaserolni, azáltal, hogy kicserélik az edényeket, a tűzhelyet stb„ és másgiáchot (l. o.) alkalmaznak. Nélkülözhetetlen része a dolognak, hogy az immár kóser vendéglő, nem használ nem kóser alapanyagokat.
Újabban kaserolnak egész gyárakat is egy-két napra, úgy, hogy a futószalagot (csöveket stb.) forró vízzel vagy gőzzel teszik kóserrá. Mindezért a rabbi és stábja felelős, és az ő szavuk a döntő.
A kásrut többi vetületét lásd a neszech, párve, kóser tej, címszavaknál, valamint a Függelékben.
KÁSRUT – lásd kóser; táréf (tréfli)
KAZINCZY utcai templom – az ortodoxia (l. o.) fellegvára Budapesten. Épült 1913-ban. Szigorúan askenáz rítus szerint imádkoztak benne, a sámás (l. o.) cilindert hordott szombaton. Több világhírű ortodox rabbi szolgált benne (pl. Reb Koppel Reich, aki a felsőházban képviselte a hagyományhű zsidóságot). 1944-ben utolsó rabbija r’ Jonatán Steif volt. A megszálló német fasiszták lovaiknak istállót csináltak belőle. Csak az utóbbi években sikerült teljesen helyreállítani. Télen zárva van, nyáron, szombatonként, néhány tucat külföldi turista imádkozik benne.
KDUSÁ – (héber) a szentség kifejezése héberül, a szent nyelven. Minden, ami tiszta és fennkölt, és nincs benne semmi profán – az Kádos héberül (l. o.)
A K. imabetét is, amit az előimádkozó által ismételt Ámidá (l. o.) során mondunk. Hétköznap rövid, szombaton és ünnepnapon hoszszabb, tartalmazza azt a jesájai verset, amely úgy szól, hogy „Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, kinek dicsőségével teli a föld” (Jesájá 6:3.).
KESET – (héber) szivárvány. A Tóra tanúsítja (1Mózes 9. fejezet), hogy az Örökkévaló szövetséget kötött Noéval, és a szivárványt adta az özönvíz után megmaradt élőlényeknek, annak jeléül, hogy többé nem lesz özönvíz, még ha az emberiség rá is szolgálna.
A zsidó ember speciális áldást mond a szivárvány láttán, amely ily módon a Szövetség jele: „Áldott vagy te, Örökkévaló, a világ ura, aki megemlékezik szövetségéről, hű szövetségéhez és megtartja szavát!”
KETER ÁRÁM-CÓVÁ (Aleppo=Cháláb, Szíria) – Ösrégi biblia-kézirat, feltehetően a X. századból. Tibériáson másolta Slomó ben-Buea, és pontozta a maszoréta Áron ben Áser. Az aleppói (Szíria) zsidó közösség őrizte évszázadokon keresztül, de az Izrael kikiáltása utáni (1948) pogrom során megsérült, és közel száz oldal elveszett. A maradék – Izraelben van. Sokan a Keter alapján próbálják pontosítani/rekonstruálni a nehéz bibliai szövegeket. Újabban világszerte keresik az elveszett lapokat.
KETER TÓRA – (héber) a Tóratekercs koronája. Korona formáju dísz, aranyozott, vagy ezüst, amit a Tórára tesznek, amikor a frigyszekrényben van.
KEVER RÁCHEL – (Ráchel sírja) Izrael egyik legfontosabb és leglátogatottabb szent helye, Bét Lechem (Betlehem) mellett. A Tóra tanúsága szerint (1Mózes 35:19–20.) Ráchel második fia, Benjamin szülésébe halt bele, és Jákov az Efrát (Bét Lechem) felé vezető úton temette el. A mai sírboltot Sir Mose Montefiori, az angol zsidó nábob emelte az ősanya tiszteletére. A Midrások szerint Jákov azzal indokolta Ráchel út menti temetését, hogy amikor majd fiait a galutba viszik, és elhaladnak sírja mellett, akkor Ráchel kegyelemért könyörög fiaiért (lásd Jeremiás 31:14–16.).
KFIRÁ – (héber) istentagadás. Az emuná (l. o.) ellentéte.
KIBUD ÁV VÁÉM – (héber) az apa és az anya tisztelete. A tórai tízparancsolat ötödik paragrafusa. A Tóra hosszú életet ígér annak, aki betartja, és a Talmud érdekes történeteket beszél el ismert emberekről, tanaitákról, akik kitűntek a szülői tisztelet terén.
KIDUS – (héber) megszentelés, pl. a szombat és ünnepnapok megszentelése egy pohár borra mondott K. által, amely a szombat illetve ünnep kapcsán az Örökkévalót dicsőíti, és megemlékezik a világ teremtéséről és az egyiptomi kivonulásról. Ezzel kapcsolatosan Kidusnak nevezzük azt az összejövetelt is, amit a zsinagógában, szombaton vagy ünnepen, az ima és a borra mondott áldás után tartanak.
A péntek esti, szombatfogadó K. szövege, magyarul:
„És lett este és lőn reggel, a hatodik nap. Elkészült az ég és a föld, és minden seregük. A hetedik napra befejezte Isten alkotó munkáját; szünetet tartott a hetedik napon minden alkotó munkájában. Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert aznap beszüntette (az Isten) minden tevékenységét, amellyel teremtett és alkotott.” (1Mózes 1:31. és 2:3.)
Uraim, engedelmükkel
„Áldott vagy te, Örökkévaló Istenünk, a világ ura, aki a szőlőgyümölcsét teremtette!”
„Áldott vagy te, Örökkévaló Istenünk, aki megszentelt bennünket parancsolataival és minket választott arra, hogy szeretete és jóakarata jeléül, nekünk adja szent szombatját, a teremtés műve emlékére. Ez a nap ugyanis első a szent gyülekezés (ünnepek) között, amelyek az egyiptomi kivonulásra emlékeztetnek. Ránk esett választásod a népek közül, minket szenteltél meg, hogy szeretetből és kegyesen minket részesíts szent szombatodban. Áldott vagy te, Örökkévaló, a szombat megszentelője!”
KIDUS HÁSÉM – (héber) Isten nevének megszentelése egy zsidó által, azzal, hogy zsidó módra viselkedünk, ami kivívja a nem zsidó világ elismerését. Legeklatánsabb példája a K. H.-nek, amikor egy zsidó hajlandó életét is áldozni, amikor hite elhagyására akarják rávenni – akár szép szóval, akár erőszakkal. Ellentéte a Chilul Hásém (lásd ott).
KIDUSIN – (héber) a menyasszony megszentelése, a Chupá (baldachin) alatt (l. o.), amikor a vőlegény gyűrűt húz menyasszonya ujjára, és deklarálja, hogy: „Te pedig meg vagy szentelve nekem, ez által a gyűrű által, Mózes és Izrael törvényei szerint”.
KIDUS LEVÁNÁ – (héber) az újhold megszentelése, a hónap elején. Az elmondandó szöveg – amelyben dicsérjük az Örökkévalót, a hold megújulásáért – az imakönyvekben található.
KIDUS LEVÁNÁ, OTIJOT – (héber) A K. L. (holdszentelés) szövege az imakönyvekben általában nagybetűkkel van nyomtatva, mivel – rendszerint este mondják ezt, a szabad ég alatt, ahonnan a megújuló hold látható. Így lett a héber nyelvben szólásmondás a K. L. betűk, amely alatt NAGY BETŰKET értünk.
KILÁJIM – (héber) keresztezés. Másfajta növények együttes ültetése, amit a Tóra tilt. Állatokra is érvényes: tilos keresztezni két fajtát és/vagy együtt dolgoztatni ökröt és szamarat, valamint a tilalom a különféle anyagokból összevarrt ruhaneműkre is vonatkozik. (lásd Sáátnéz).
KIMCHÁ DÖPISZCHÁ – (arameus) peszáchi liszt (héberül: máot chitin), ez egy Purim (l. o.) és Peszách (l. o.) között végrehajtott intézményes gyűjtőakció, amely a nincstelenek ünnepi ellátását célozza meg, elsősorban a mácot (pászka) és az előírt négy pohár bor beszerzésére. Az újkorban a chaszidok bevezették – a néhai lubavicsi rebbe kezdeményezésére – az őszi ünnepek alkalmából rendezett gyűjtőakciót is, „mivel a nélkülözőknek akkor is kell enni”.
KINDLI – (jiddis) kifli alakú, édes sütemény, amit valamikor Magyarországon sütöttek, Purim tiszteletére. Ma inkább a Hámántáska van divatban (l. o.)
KINOT – (héber) egyes számban kiná. Sirám, gyászzsolozsma. A legismertebbek az Échá néven ismert Jeremiás Siralmai, az 5 Tekercs (l. o.) egyike, amelyet Tis’á Beáv (l. o.) estéjén és reggelén olvasnak fel a zsinagógában, a két Szentély pusztulásának emlékére. A műfaj néhol Szlichot (l. o.) formájában is jelentkezik, más böjt- és gyásznapokon.
KIPÁ – (héber) fejfedő. (lásd Kiszuj Háros)
KISZLÉV – (arameus, akkádi eredetű) a zsidó év kilencedik hónapja. Zechárjá próféta említi (7:1.). Téli hónap, rendszerint november-decemberben. K. 25-én keződik a nyolcnapos Chanuka ünnep (l. o.).
KISZUJ (HÁ)DÁM – (héber) egyike a 613 parancsolatnak, amely előírja egy levágott, tiszta szárnyas vagy más állat vérének befödését homokkal, hamuval, miegyébbel, egy áldás kíséretében. A zsidók nemhogy nem esznek vért, de irtóznak is tőle. Maimonides szerint az ókori pogányok véres praktikákkal áldoztak bálványaiknak, és ez a micva egyike azon eszközöknek, amelyekkel a Tóra elrettenti a zsidókat a vérnek még a látványától is.
KISZUJ (HÁ)ROS – (héber) fejfedés, fejfedők férfiaknak, nőknek. A zsidó férfiak jellemző öltözetéhez tartozik a kalap, a kis sapka = kipá (jiddisül: jármulke), vagy valamilyen más formájú fejfedő. Vannak, akik csak zsinagógában, temetőben, Ázkárán (l. o.) vagy étkezés közben teszik fel. Talmudi eredetű szokás, ami az idők folyamán törvénnyé lépett elő.
Férjes asszony fejfedése kötelező háláchá. Kendő, turbán, sapka, bármi használható erre a célra, ami nem teszi láthatóvá az illető nő haját. Újabban a modern paróka teszi ezt.
KITTEL – (német) jiddisül kitl vagy kitli. Fehér ing vagy köntös, amit Ros Hásánákor, Jom Kippurkor, illetve a széderestén szokás felvenni. Egyes közösségekben a vőlegény a Chupa (l. o.) alatt is K.-t visel.
KNÉDLI – (német) gombóc. Általában maceszból (l. o.) vagy maceszlisztből készítik, Peszáchkor (l. o.). Vannak, akik csak év közben fogyasztják, mivel Peszáchkor nem aprítanak pászkát levesbe, illetve kávéba rituális okokból („Gebrocks”).
KOHEN, KOHANITA – zsidó pap, aki a Szentélyben teljesített szolgálatot; az erre a célra kiválasztott levita törzs (lásd ott) leszármazottja. Áron, Mózes testvére volt az első főpap. A kohaniták a nép juttatásaiból éltek, adományokat, az áldozatok húsából részeket és a termésből kb. 2 százalékot kaptak. Amikor nincs Szentély, a kohaniták feladatai szimbolikusak: több megszorítás, mint előjog jár a címmel. Ők áldják meg a népet ünnepekkor, (Erecben nap mint nap), és ők járulnak elsőként a Tóra elé. Viszont tilos számukra, hogy elvált asszonyt vegyenek feleségül, vagy hogy halotthoz közelítsenek, illetve hogy temetésen vegyenek részt.
KOHEN, LÉVI, JISZRÁÉL – (héber) kohanita, levita, izraelita. Napjainkban, miután Izrael tíz törzse száműzetett és eltűnt (lásd Számbátjont, a legendás folyót), a zsidó nép maradéka – akik a Jehuda és a Lévi törzs leszármazottai –, három részre oszlik, vallási, származási szempontból: kohanitákra, levitákra és egyszerű izraelitákra, akik se nem kohaniták, se nem leviták. Az első két kategória különböző előjogok, illetve megszorítások alanyai (lásd szócikkeikben), míg az izraelitákat csak a K. és a L. után hívják a Tóra elé.
KOLÉL – (héber) jiddisül kajlel: társaság, társulat. Valamikor a mandátum előtti és alatti Palesztinában, a jeruzsálemi Landsmannschaftokat nevezték így, amelyek tagjai a külföldön összegyűjtött és itt kiosztott (Cháluke) pénzekből éltek, és Tórát tanultak. Napjainkban egy Litvániából származó gyakorlat, amikor a nős emberek nem dolgoznak, hanem tanulnak, a feleségek dolgoznak és tartják el a családot, és a tanuló kap egy kevés havi apanázst a K.-tól. Magyarországon nem volt szokásban, mivel Chátám Szófer ellenezte. Ma (2008-ban) Budapesten két K. is működik, külföldi tanulókkal, akik családjukat is magukkal hozzák. Befolyásuk a helyi zsidókra, fóleg a nyelvi nehézségek miatt, szinte a nullával egyenlő.
KOL NIDRÉ – (héber) „minden fogadalom”. Jom Kippur előestjének kezdetén háromszor elmondott, arameus nyelvű deklaráció, amelyben kijelentjük, hogy minden fogadalmunk semmis. A rövid szöveg arra a hosszabbra hasonlít, amelyet Erev Ros Hásánákor mondunk a zsinagógában. Logikus feltevés, hogy a szöveg és a dallam a spanyolországi zsidóüldözések korából származik, amikor a marannusok ezzel probálták annullálni a kereszténységre való kikényszerített áttérésüket. (lásd még Fogadalom Feloldása)
KOMA – (héber) szándák, annak a személynek elnevezése, aki a körülmetélési aktuson a csecsemőt az ölében tartja.
KORBÁNOT – (héber) áldozatok. Amíg a Szentély fennállott, érvényben volt az áldozati rend, melyről két talmudi (l. o.) traktátus szolgál részletes magyarázattal és útmutatással. Ez napi két állandó és kötelező közösségi áldozatból állott (Támid), valamint több kötelező, illetve önkéntes „ajándék”-áldozatból, amelyeket a Szentélyben mutattak be. A K. fontosságára és központi mivoltára jellemző, hogy a zsidók ma is, kétezer év után, várják és remélik a K. felujítását a felépítendő harmadik Szentélyben (lásd Maimonides JÁD, 14. könyv, Hilchot Mláchim, a végén).
A második Szentély pusztulásával az ima foglalta el az áldozatok helyét. Azonban a virtuális áldozással nem hagytak fel. A mindennapi reggeli és délutáni imákban (Sáchrit és Minchá) benne foglaltatnak bő talmudi részletek, amelyekben az áldozatok rendje – a Korbánot – részletesen le van írva. Ebben szerepel a tömjénfüstölés procedurája is, valamint a tömjén alapanyagai és elkészítési utasításai. (Kötóret) Ez ma minden imakönyvben – kivéve a reformistákét – megtalálható, hogy ne felejtsük el, és legyünk készenlétben, ha aktuális lesz.
KÓSER – (héber) ami a háláchá (l. o.) által megengedett. Nemcsak a Tórában felsorolt ún. tiszta állatokra vonatkozik, amelyek a zsidó ember számára élvezhetőek, hanem mindenre, amit a zsidó törvények megengednek. Ellentéte a táréf (tréfli), ami szó szerint egy vadállat által széttépett állatot jelent, de átvitt értelemben mindent, ami nem kóser.
KÓSER TEJ – tiszta állat (tehén, bárány, kecske) teje, amikor egy megbízható zsidó ember jelen van a fejésnél (hogy ne keverjenek bele szamár- vagy tevetejet). (lásd a Függelékben)
KÓSER LÖPESZÁCH – (héber) Peszáchra gyártott bármilyen étel, amit különleges gonddal készítettek, hogy megfeleljen a speciális peszáchi követelményeknek – vagyis ne legyen benne még egy szemernyi cháméc (l. o.) sem. (lásd a Függelékben)
KOSZ SEL BRÁCHÁ – (héber) pohár bor, amire áldást mondtak. Rendszerint az étkezés után elmondott áldásról van szó, de az esküvői lakoma után elmondott ún. Hét Áldás (l. o.) során ivott pohár bor is K. S. B.-nak számít.
KÓTEL HÁMÁÁRÁVI – (héber) Nyugati vagy Siratófal (l. o.), Jeruzsálemben, a Templomhegyet körülvevő fal maradványa; izraeli szent hely, ahová a világ minden részéből zarándokolnak zsidók és nem zsidók.
KŐTÁBLÁK – (héberül: Luchot Hábrit), amelyeket Mózes hozott le Szináj hegyéről, a rajtuk lévő tízparancsolattal együtt (l. o.). Miután Mózes eltörte az első táblákat – az aranyborjú miatt –, újból felment a hegyre, és 40 nap elteltével lehozta a második K.-t.
A középkori nem zsidó festők és szobrászok nyomán elterjedt, hogy a K. felül gömbölyűek, bár a Talmudból világosan kiderül, hogy négyszögletesek voltak.
KÖTÓRET – (héber) tömjén. Az egykori szentélyszolgálat egyik fontos része. (lásd Korbánot)
KREPLÁCH – (jiddis) tésztával fedett darálthús, amit háromszor évente szokás enni: erev Jom Kippurkor (l. o.), Hosáná Rábbákor (l. o.) és Purimkor (l. o.) Az ok: kabbalisztikus, szimbolikus.
KRIÁT HÁTORÁ – (héber) a Tóra felolvasása (leinolása), szombaton, ünnep- és böjtnapokon, újholdkor valamint hétfőn, csütörtökön és szombat délután.
KRIÁT SÖMÁ – (héber) a S’má Jiszráél hitvallás elmondása (l. o.).
KRIE – (eljiddisült héber) krie reiszolni, vagy bevágni a ruhát, anynyit jelent, hogy közvetlenül a temetés után a gyászoló ruháját (kabátját, ingét) a gyász jeléül bevágják (a bibliai „megszaggatta ruháját” megfelelője).
KRISME-LEINOLÁS – (jiddis) az elalvás előtti S’má ima elmondása, több betoldással. A krisme szó a Kriát Sömá eljiddisült összevonása.
K’TÁNIM – (héber) kicsi, többes számban. Vizelés, virágnyelven. A zsidó gyerekeket a chéderben (l. o.) arra oktatják 3 éves kortól, hogy beszéljenek választékosan, ne használjanak vulgáris kifejezéseket és a test természetes funkcióit is, amenyire lehet, szemérmes, elvont módon fejezzék ki. Eredete talmudi (Bráchot, 23. és 25. old.) és Rási is említi az 1Mózes 20:9-re írott kommentárjában. A magyar nyelvben, mielőtt eldurvult volna napjainkban, szintén létezett a „kisdolog” és a „nagydolog” (lásd Magyar értelmező kéziszótár).
KTUBÁ – (héber) házasságlevél, amelybe a feleség jogait rögzítik, arameus nyelven. A jogszabály szerint az asszonynak nem szabad férjével élni, ha a K. nincs birtokában. Teljes talmudi traktátus szabályozza a részleteket.
KVATER – (német eredetű szó) Ez rendszerint egy házaspár, akik a körülmetélendő csecsemőt a circumcisió helyszínére hozzák: az asszony az ajtóig, férje onnan Élijáhu székéig (l. o.).
KVITTEL – (német-jiddis: kvitl) kártya, cédula, amit egy rebbének adnak, amelyre ráirja a chaszid, amit kér, kíván.
Népszerű kártyajáték (Kvitli – 21-es), amit ajesivákban Chanukakor játszanak.
KVOD HÁMÉT – (héber) a halott tisztelete. Egy sor utasítás szabályozza a halachikus temetés mikéntjét. A nyitott sír előtt a Chevra kádisá (l. o.) emberei bocsánatot kémek az elhunyttól, ha valamit nem a neki járó tisztelet alapján csináltak.
