Szamár – חמור – chámor
A szamár, nem kérődző páratlan ujjú patás lévén, nem kóser állat, mégis számos helyen szerepel a Tórában különféle törvények vonatkozásában. A Ki tiszá hetiszakaszban egy, a szamárral kapcsolatos parancsolatot olvashatunk, ami nem más, mint a peter chámor, a szamár elsőszülöttjének kiváltása.
A szamár első fajzását váltsd meg egy bárányon, ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát…
A pidjon háben, az elsőszülött fiú kiváltásának szertartása sokak számára ismerős lehet. A kóser négylábú háziállatok (marha, juh, kecske) elsőszülöttje szent és a tórai törvények szerint egy kohénnak kell adni, aki áldozatként ajánlja fel a Szentélyben, majd elfogyasztja az állat húsát. Az első termésből is áldozatot kellett vinni a Szentélybe, ez a bikurim.
Ezek mellett azonban – teljesen rendhagyó és szokatlan módon – megjelenik a szamár is. A Tóra megparancsolja, hogy az elsőszülött hím szamarat ki kell váltani egy báránnyal, ha ez nem történik meg, akkor meg kell ölni.
A szamár az egyetlen nem-kóser állat, mellyel kapcsolatban ilyen előírást olvashatunk.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mitől is olyan különleges a szamár, ez az ősidőktől fogva teherhordásra használt négylábú, hogy külön micva is kapcsolódik hozzá. Ráadásul ez az egyik legritkábban gyakorolt micva napjainkban, nem mintha nem lenne ugyanolyan fontos, mint bármelyik más tórai parancsolat, csak éppen gyakoribb, hogy valaki kutyát vagy aranyhalat tart, mint szamarat.
Hogyan folyik a kiváltás? A chabad.org oldal írása alapján a következő történik: a világra jött elsőszülött hím egészen a kiváltásig szentnek számít, pontosan annyira, amennyire a Szentélyben bemutatott áldozatra kiszemelt állat szent. Ennek okán nem szabad ráülni, felnyergelni, felmálházni, sőt, még a szőrét sem szabad használni.
A kiváltás kötelezettsége az állat születésétől az elpusztulásáig tart, ám ideális esetben a lehető leghamarabb elvégzik a kiváltást. A tulajdonos fog egy kecskét vagy egy bárányt (vagy egy olyan tárgyat, aminek az értéke megegyezik a szamár értékével), áldást mond és kijelenti, hogy a bárány, a kecske vagy a tárgy ellenében kiváltja a szamarat. Ezt követően a bárányt vagy a kecskét egy kohénnak, a papi család tagjának adják.
A szertartást követően mind a szamár, mind pedig az ellenében adott állat vagy tárgy elveszíti a szentségét és a tulajdonos azt kezd vele, amit szeretne. Ahogy az elsőszülött fiú esetében, úgy itt is érvényes az a szabály, hogy amennyiben a tulajdonos kohén vagy lévi, akkor nem kell kiváltania az állatot.
Kanyarodjunk vissza a korábbi kérdéshez: miért éppen a szamárra vonatkozik ez a parancsolat? Miért nem vonatkozik a lóra vagy a tevére vagy bármilyen más nem-kóser, de az ember szolgálatába állított állatra? A Talmud (Bechorot 5b) két indokot említ:
- Ez egy isteni döntés, és csak azért tesszük meg, mert az Örökkévaló így parancsolta, ám nincs mögötte logika vagy magyarázat.
- A szamár jutalmat kapott azért, mert az Egyiptomból való kivonulás során segítette a zsidókat, ugyanis az egyiptomiaktól kapott értékeket és vagyontárgyakat a zsidók szamarakon szállították el a kivonuláskor. Bármilyen jelentéktelen részletnek is tűnik ez, valójában nagyon fontos a kivonulás szempontjából, ugyanis Isten korábban ígéretet tett Ávráhámnak arra, hogy utódai meggazdagodva, hatalmas vagyonnal hagyják majd el Egyiptomot, vagyis a szamarak hozzájárultak az isteni ígéret beteljesítéséhez.
A tórai történeteket kiegészítő és magyarázó midrás hozzáteszi, hogy a peter chámor parancsolata mögött az áll, hogy mindig emlékeznünk kell arra a csodára, melyet az Örökkévaló tett velünk a kivonulást közvetlenül megelőzően, amikor a tizedik csapás során, amikor a halál angyala megölte az egyiptomi elsőszülötteket, a zsidó elsőszülötteknek nem esett bántódása.
Jechezkél (Ezékiel) könyve (23. fejezet) az egyiptomiakat szamarakhoz hasonlítja. Vannak, akik hozzáteszik, hogy a zsidókat viszont báránnyal azonosítja a Tóra, és ezért van az, hogy a szamár éppen báránnyal váltható meg.
Mint fentebb említettük, a Tórában több micva is kapcsolódik az „első”-höz, legyen az ember, állat vagy termés. Ennek az az egyik oka, hogy csakis azzal rendelkezünk, amit Isten nekünk juttat. Így aztán, miután alaposan megdolgoztunk érte, Istennek ajánljuk munkánk első gyümölcseit, kifejezve ezzel, hogy a világon minden az egyetlen Istentől származik és célja az, hogy teljesítsük általa az Örökkévalótól rendelt feladatunkat.
| A haszid mesterek hozzáteszik, hogy a héber chámor (חמור) – szamár szó kapcsolódik az anyagot jelentő chomer (חומר) szóhoz, mivel mindkettő ugyanazokból a betűkből áll. Amikor tehát megváltjuk a nem-kóser szamarat, akkor azt éljük át, hogy hogyan lehet a materiális világ legdurvább elemeit is – még akkor is, ha azok negatívnak tűnnek a szemünkben – magasabb spirituális szintre emelni. |
A Rebbe ezzel kapcsolatban azt is mondta, hogy éppen ez magyarázza meg, hogy Zechárjá próféta miért írta azt, hogy a másiách, a megváltó szamárháton érkezik majd. A messiás eljövetele ugyanis egy olyan korszak kezdetét jelzi, amikor a chomer, az anyag, a materialitás kifinomulttá válik és olyannyira átalakul, hogy istenszolgálatunkban pozitív szerepet tud majd betölteni.
Adja az Örökkévaló, hogy ezt minél hamarabb, még napjainkban megtapasztalhassuk!
Nyitókép: Pixabay
