Naftali Kraus
Zsidó fogalomtár
S
SÁÁTNÉZ – (héber) len és kender keveréke a ruházatban, melyet a Tóra tilt (lásd Kilájim). A tilalomnak a Tóra nem adja értelmét, és Bölcseink szerint ez azok közé a dolgok közé tartozik, amiért „a népek gúnyolják Izraelt”. A S. egy kevéssé ismert és meglehetősen elhanyagolt micva, de Izraelben laboratóriumok vizsgálják az öltözetet, nincs-e bennük S., és nagy, konfekciós üzemek állandó felügyelőt (lásd Másgiách) alkalmaznak e célból.
SÁBBÁT – (héber), sábesz (jiddis), szombat. A zsidó nyugalom napja. A Tóra szerint az Örökkévaló hat nap alatt teremtette a világot és a hetedik napon – szombaton – megpihent. Ily módon mintegy tanúságtételként a világ teremtésére az egy Isten által – a zsidóság adta a világnak nemcsak a monoteizmust, hanem a heti szünnapot is, ami a modem világ egyik nagy vívmánya. Az utódvallások megtartottak a szünnapból valamit, de azt áttették, egyik vasárnapra, a másik péntekre. A zsidó szombat – amellett, hogy a totális fizikai szünnap és szellemi kikapcsolódás napja – nem esik a karaiták (l. o.) tévedéseibe, és a Szóbeli Tan (Tórá sebáál-pe) alapján kivédi a téves karaita (szó szerinti) értelmezés buktatóit. (lásd a Függelékben)
SÁBESZGAJ – (goj, jiddis) Ahogy a gaj (goj – l. o.) nem egy pejoratív kifejezés, a S. G. még kevésbé az. Ez egy nem zsidó személy, aki a zsidó embernek bizonyos szolgáltatásokat végez szombaton, melyeket a zsidónak ilyenkor tilos csinálni, de a nem zsidónak szabad. Például: villanyt gyújtani, télen befűteni stb. Ezt a nem zsidó teheti ellenszolgáltatás, akár fizetség ellenében, vagy baráti segítségként. A zsidó embernek tilos egyértelműen felkérni a S. G.-t, hogy tegye ezt vagy azt szombaton, de szabad utalni rá (Pl. azt mondani, hogy „jaj, de hideg van!”).
SÁCHRIT – (héber) a reggeli ima. A hagyomány szerint Ábrahám ősapánk vezette be. Főbb részei: a Smá Jiszráél (l. o.), az Ámidá (l. o.), amely 19 áldást tartalmaz. Hétfőn és csütörtökön a S. keretében tóraolvasás is van. A következő heti Szidra (l. o.) első bekezdését („Séniig”) olvassák fel három embernek: Kohen, Lévi és Jiszráél (l. o.).
SÁDCHÁN – (héber) sádchen (jiddis) házasságközvetítő. A S. intézménye annak idején nagy népszerűségnek örvendett a hagyományhű zsidóság körében. Az első házasságközvetítő a Tórában Eliezer volt, Ábrahám ősapánk házvezetője, aki Izsáknak menyasszonyt – a rokon Rebbekát – hozott a messzi Cháránból. Nem bizonyított, hogy a mai, ún. „szerelmi házasságok” jobbak, tartósabbak, mint azok, amelyek S. közreműködésével jöttek létre.
SÁJLE – (héber) Séélá, halachikus kérdés, amit egy zsidó ember egy kompetens rabbihoz intéz. Egy S.-kat tartalmazó kötet neve – SU”T (Séélot Utsuvot – l. o.)
SÁJTL, SEJTLI – (jiddis) paróka. Az ortodox zsidó nők fejfedője.
SÁLESUDESZ – (jiddis) a héber „szeudá slisit” (harmadik lakoma) korrumpált formája. Szombat délután, estefelé, a zsinagógában tartott S. a nap befejező aktusa. Kézmosás, utána esznek valamit, énekelnek és tóramagyarázatokat hallgatnak, egészen a szombat kimeneteléig.
SÁLOM ÁLÉCHEM – (héber) Béke veletek! Hagyományos zsidó köszönési formula, a jeruzsálemi Talmud alapján. A szokásos válasz rá: Áléchem Sálom, vagyis „Veletek a béke!”
Egy péntek esti angyalköszöntő dal bevezető szavai is S. Á.-el kezdődnek. Ez a XVII. században a kabbalisták által bevezetett dal, arra a talmudi legendára épül, miszerint „két szolgálattevő angyal kíséri haza a zsidó embert péntek esténként a zsinagógából, egy pozitív és egy negatív angyal. Amikor hazaérnek és látják az égő gyertyákat, a terített asztalt és a bevetett ágyat, a jó angyal azt mondja: Bár a jövő héten is így lenne! Erre a negatív angyal is kénytelen áment mondani. Ellenkező esetben a rossz angyal kívánja, hogy így legyen máskor is, és a jó kénytelen áment mondani rá!” (Talmud, Sábbát 119b.). A legenda szerint ezeket az angyalokat üdvözöljük péntek este, és kérjük áldásukat.
Az angyalköszöntő Sálom Áléchem dal szövege, magyarul:
„Békesség reátok, szolgálattevő angyalok, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (Ezt háromszor megismétlik).
Jöttetek békében, a béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (Háromszor megismétlik)
Áldjatok meg békességgel, béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (Háromszor megismétlik).
Távozzatok békében, béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő!” (Háromszor megismétlik).
Majd ezt mondják:
„Angyalait rendeli melléd, hogy vigyázzanak rád, bármerre is jársz. Az Örökkévaló ügyeljen indulásodra és érkezésedre, ma és mindörökké!”
(Zsolt 91:11., 121:8.)
Ennek utána éneklik az Éset Chájil (Derék asszony) című dalt (lásd ott).
SÁMESZ – (héberül sámás) templomszolga, egyházfi.
SÁVUOT – (héber) a hetek ünnepe. Sziván hó hatodikán, hét héttel Peszách (l. o.) után. A Tórában az aratás, illetve a primőrök ünnepeként van említve, de Bölcseink hagyományaiban, vagyis a szóbeli Tanban – és imáinkban – mint a Tóraadás ünnepe szerepel. Egyike a három zarándokünnepnek, az imában az Ákdámut (l. o.) nevű arameus himnuszt recitálják, és van ahol Rút könyvét olvassák fel. S. éjszakáján szokás a zsinagógában vagy Tórát tanulni, vagy a Tikunt (l. o.) olvasni. Szokás tejes ételeket enni, folklorisztikus okokból. (lásd a Függelékben)
SCHIV-M’RÁ – (héber) haldokló. A háláchá utasítása szerint elfogadják a S. M. szóbeli rendelkezését és nem kell, hogy végrendeletét írásban adja. Szokás, hogy a S. M. megáldja gyermekeit halála előtt, és elmondja a Vidujt (l. o.).
SEHECHJÁNU – (héber) „Hogy éltetett bennünket”. Köszönő áldás az Örökkévalónak, amikor beköszönt egy ünnep, vagy valami családi öröm adódik, vagy új ruhát öltünk, vagy olyan gyümölcsöt eszünk, amit idén még nem ettünk.
SÉJGEC – többes szám: skócim (jiddis), fiatal nem zsidók nem hízelgő elnevezése. (lásd: siksze)
SEKEL – ősrégi héber pénznem. Sekel Hákódes (szent sekel) és fél sekel, amit évente adóba adtak a Szentély karbantartására (Máchcit Hásekel). Ma az izraeli pénznem neve, mint újsekel ismeretes.
SEPTUAGINTA – (görög) a „Hetvenek” bibliafordítása. A zsidó hagyomány szerint Tálmáj (Ptolemaiosz) hellén király, aki Egyiptomban uralkodott, meg akarta ismerni a zsidó Bibliát, ezért összehívott hetvenkét zsidó bölcset és felkérte őket: fordítsák le a Tánáchot. Tálmáj külön-külön szállásolta el őket, és egyik sem tudott arról, mit ír a kollégája – mégis mindnyájan egyöntetűen fordították a Bibliát, és ugyanazon változtatásokat eszközölték (Megilla 9a.). Ez az, amit a tudomány ma Septuaginta néven illet. A Talmud (ott és másutt) felsorol több változtatást, amelyeket a tudósok eszközöltek. Zsidó részről nem fogadták kitörő örömmel a Biblia görög fordítását és voltak, akik összehasonlították ezt a napot azzal, amikor az aranyborjút csinálták, mivel kétségeik voltak afelől, van-e lehetőség a Tóra pontos és hűséges lefordítására.
SIKOR – (héber) siker (jiddis) részeg/es. A magyar nyelvbe átvett héber fogalom.
SIKSZE – (jiddis) fiatal nem zsidó lány/nő nem hízelgő elnevezése. (lásd: séjgec)
SIRÁJIM – (héber) maradék. Lengyel és galíciai eredetű chaszid rebbék szokása az általuk tartott összejövetelen (lásd Tisch) S.-t – az általa fogyasztott étel maradékát – kiosztani, amit a chaszidok „elhappolnak”.
SIRATÓFAL – (héberül: kótel máárávi). A Templomhegyet egykor körülvevő fal megmaradt, nyugati része. A Midrás (l. o.) szerint „Soha nem távozott el a Schiná (az isteni jelenlét) a nyugati faltól” (Tánchumá, Smot 10.). Zsidók állandóan imádkoztak a S. mellett, még akkor is, amikor az arabok és a brit mandátum megnehezítette és majdnem lehetetlenné tette ezt. 1948 és ’67 között a
- jordániai uralom alatt állott, és zsidók nem látogathatták. Azóta központi zarándokhely Jeruzsálemben; naponta ezrek imádkoznak ott, tanulnak Tórát és tartanak Bar-Micvákat (l. o.). Félünnepkor (l. o.) sok száz kohanita (l. o.) tart ott látványos áldást (Birkát Kohánim). A nők külön részlegben imádkoznak.
SIV’Á – (héber) hét. Ez a gyász hét napja, amikor valaki gyászolja közeli hozzátartozója elhunytát. Magyarországon úgy mondják, hogy „süvét ülni”. A gyász – amikor a gyászoló otthon ül, egy alacsony széken vagy kereveten, gumicipőben és fogadja a kondoleálókat – tulajdonképpen csak hat napig tart, mert a hetedik nap reggelén, rövid „ülés” után felkelnek. Ugyanis a nap egy része teljes napnak számít.
A gyászoló a S. alatt nem dolgozik, nem hallgat rádiót vagy tévét, ha férfi – háromszor naponta imádkozik, lehetőleg minjennel (l. o.), és Káddist mond (l. o.). A gyászhét hálácháit és szokásait – lásd a Sulchán Áruch magyar megfelelőiben. Ha S. közben beáll az egyik zarándokünnep, ez megszakítja a gyászt, és a hét kitöltöttnek tekintendő.
SIV’Á DÖNECHEMTÁ – (arameus) a hét vigasztaló Háftárá, a Tisá Beáv utáni szombattól folyamatosan felolvasott hét vigasztaló Háftárá (l. o.), amelyek Jesája próféta vigasz szavai a megváltásról.
SIV’Á NÖKIJJIM – (héber) hét tisztulási nap, mielőtt a zsidó asszony alámerül a mikvében (l. o.) havi tisztulási ciklusa befejeztével. Részletek – a Kicur Sulchán Áruchban, Donin és/vagy Lau rabbik könyveiben. (lásd: Niddá)
S’KAJACH – (eljiddisült héber), a Jáser Kocháchá verbális rövidítése. Ezzel gratulálnak annak, aki a Tóra elé járult, vagy az előimádkozónak, kántornak sikeres jelenéséért. Általános köszönetként is használják.
SLÁCHMÓNESZ – (jiddis) lásd Misloách Mánot.
SLIMÁZL – slemil (jiddis) ügyefogyott, szerencsétlen.
SLOSIM – (héber) a gyász harmincadik napja. Utána már lehet borotválkozni és hajat vágatni. Szülők után a gyász egy évig tart, de Káddist (l. o.) csak 11 hónapig mondanak. Ha ünnep jön közbe, az a S.-ot is megszünteti, akárcsak a Siv’át.
SMÁD – (héber) kiirtás, a megsemmisülés eufémisztikus kifejezése ezzel a héber fogalommal, amely alatt hitehagyást, a zsidóság elhagyását értjük. Ha egy zsidó „smádolja” magát, ez azt jelenti, hogy kitért a hitéből. A tömeges S. azt jelenti, hogy az egyház vagy a világi hatóságok hatalmi szóval és erőszakos tettekkel kényszerítik a zsidókat a S.-ra.
SMÁ JISZRÁÉL – (héber) Halljad Izráel! – a legszentebb zsidó ima, hitvallás, amelyben a zsidó ember hitet tesz a monoteizmus, az egyistenhit mellett. Bibliai eredetű: „Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy!” (5Mózes 6:4.) Naponta négyszer mondjuk, kétszer a reggeli, egyszer az esti imában, valamint lefekvés előtt. Haldokló jelenlétében (is) mondjuk, a halál pillanatában. Ezzel a verssel mentek a halálba azok a mártír, önfeláldozó zsidók, akik nem voltak hajlandók életüket hitehagyással megváltani.
A Talmud szerint, ha nincs rá más lehetőség, a Smá elmondásával minimálisan teljesítjük a napi tóratanulás parancsolatát.
SMINI ÁCERET – (héber) a nyolcadik nap, amely ünnepi nagygyűlés. Szukkot ünnep utolsó napja, amely egy önmagában álló ünnep, ekkor már nem ülünk a sátorban. Izraelben, ahol az ünnepek egynaposak, a S. Á. egyúttal Szimchát Tóra (l. o.) is. Külföldön, vagyis Izraelen kívül, ez egy külön nap, az ünnep kilencedik napja.
SMITÁ – (héber) minden hetedik évben a Tóra kötelezi a zsidó földművest Erec Jiszráélban (de külföldön nem) parlagon hevertetni földjét, nem vetni és nem aratni. Ami magától megterem – az mindenkié, nem szabad áruba bocsátani, de a tulajdonos ugyanúgy élvezheti, mint bárki más.
Napjainkban ez a tóraparancsolat csupán Midörábbánán (l. o.) érvényes, de Izraelben a vallásosabb közönség betartja, és csak nem zsidók által termesztett mezőgazdasági termékeket használ. Az 5768-as (2008) év S. év volt Izraelben. Ez éles vitákat váltott ki, miután az országos főrabbinátus, a néhai Kook főrabbi által ideiglenesen bevezetett „eladás” alapján áll (kvázi eladják Izrael földjeit egy nem zsidónak, ahogy Peszách előtt eladják a chámécot (l. o.). A S. törvényei és törvényerejű szokásai sokrétűek, bizonyos vonatkozásokban az évelő gyümölcsökre is vonatkoznak.
SMUÁ RÖCHOKÁ – (héber) elkésett hír. Ha valaki egy közeli hozzátartozója haláláról késve értesül – akkor nem kell hét napig gyászolnia (lásd Siv’á). Részletek a Kicur Sulchán Áruchban vagy Donin Zsidónak lenni című könyvében találhatók.
SNÓDEROLÁS – (magyar-jiddis) Adományozás, templomi felajánlás, amikor valaki a Tóra (l. o.) elé járul és bemond egy bizonyos összeget, amit a templom céljaira ad. A jiddis szó a héber Nádár (N. D. R) szóból származik, ami azt jelenti, hogy fogadalmat tesz, illetve adományt ígér. Senádár (vagy senódár – askenáz kiejtéssel) vagyis: felajánlott, és máris itt a korrumpált Snóder. Magát a pénzt „snóder-geldnek” hívja a jiddis.
SOÁ – (héber) holokauszt (l. o.). A Bibliában több helyen előforduló kifejezés (Példabeszédek 3:25.; Jesája 10:3. és Cfánjá 1:15.) tragédiát, nagy szerencsétlenséget jelent, de nem fedi azt, ami valójában történt a XX. században.
SOCHÉT – (héber), sajchet (jiddis) vagy sakter – rituális metsző, aki a háláchá (l. o.) által megengedett állatokat, szárnyasokat, rituális módon levágja. Bizalmi állás, amit mindenkor megbízható, istenfélő emberekkel igyekeznek betölteni. A legfontosabb elvárás a S.-tól – azonfelül, hogy tudja a szakmájába vágó háláchákat –, hogy a kése csorbítatlanul éles legyen. Ezt időről-időre be kell mutatnia az őt felügyelő rabbinak. A S.-tól elvárják, hogy Tálmid-Cháchám (l. o.) is legyen, de a pászkenolás (l. o.) a rabbi dolga.
SÓFÁR – (héber) kürt, kos szarvából. Az ünnepi liturgiában (Ros Hásáná) jelentős szerepet játszik. Már a próféták említik a S.-t, melynek hangja megremegteti a lelket. Jom Kippur kimenetelekor a S. hangjára ér véget a böjt.
SÓHER – (eljiddisült héber) eredetileg Sáchor – fekete. A pesti szlengben lerobbant, pénztelen valakit jelenít meg.
SÓLET – (héberül chámin l. o.), jiddisül Tsólnt. Jellegzetes zsidó szombati étel, amit a szombat beállta előtt megfőznek, és másnap délig melegen tartanak.
SOR HÁBÁR – (héber) az őstulok; mitológiai lény, a Leviatán (l. o.) párja.
SRÁCIM – (héber) csuszómászók, férgek, bogarak, zöldségben, gyümölcsben, melyek „élvezetét” a Tóra tiltja. Ide tartoznak a tengervízben élő S.: a rákok és egyebek, amelyek élvezete tilos, mint a sertésé.
Ezenkívül van nyolcféle nagyobb csúszómászó, amelyeket nemcsak enni tilos, de érintésük tisztátalanná tesz.
STATUS QUO ANTE – a magyar zsidóság tragikus szakadásakor (1870), az a rész, amely ellene volt a széthúzásnak, és nem akart sem ide, sem oda csatlakozni – S. Q. A. néven vezette tovább életét, hasonlóan·a lengyel, román és orosz zsidósághoz, ahol nem volt szakadás. Ez így folytatódott 1949-ig, az erőszakos, hatósági egyesítésig. Már ennek előtte a S. Q. A. közösségek nagy része eltűnt, szétporladt, felszívódott. Az egyesített, kommunisták által uralt hitközségben (MIOK), csupán az ortodoxoknak sikerült külön tagozatként fennmaradni (l. o.). A S. Q. A. reprezentatív nagytemplomát a Rumbach utcában, a kommunista hitközség eladta, majd visszakapta, és jelenleg romjaiban szerepel mint turista attrakció.
STRÁJMLI – (jiddis) állati prémmel (rókafarok) körülvarrt kalpag, a lengyel chaszid zsidó férfiak szombati és ünnepi fejfedője. Állítólag évszázadokkal ezelőtt a lengyel nemesek viselete volt. Mások szerint megkülönböztető jel volt, amit a lateráni zsinat kényszerített a zsidókra: állatfarkot tűzni öltözetükre. A S.-n 13 rókafarok van.
SULCHÁN ÁRUCH – (héber: „terített asztal”). Zsidó halachikus törvénytár. Rabbi Joszéf Káró négyrészes összefoglaló műve, amely a naprakész háláchát tárja az érdeklődő elé. Részei: Orách Chájjim (a mindennapi valamint szombati és ünnepnapi törvények); Jore Déá – a kásrut (stb.) törvényei; Chósen Mispát (a magánjog háláchái) és Even háÉzer (a házasságjog, a családi élet stb. törvényei). (lásd háláchá) Hasonló művek léteznek több formában, több kiadásban, több szerzőtől is. Az ismertebbek: S. Á. Háráv, melynek szerzője a ladii Schnéur Zálmán, a Chábád (l. o.) megalapítója; Misna Brura, a radini Cháféc Chájjim műve; a rövidített Kicur S. Á., az ungvári Slomó Ganzfried alkotása (létezik régies magyar fordításban, három kötetben), valamint Chájé Ádám, Chochmát Ádám, stb.
Magyarul megjelent: Zsidónak lenni…, az amerikai Hayim Halevy Donin rabbi műve, Naftali Kraus és Mikes Katalin fordításában, valamint rabbi Jiszráél Méir Lau rabbi könyve, Efrájim Jiszráél fordítása, melyet Izraelben adtak ki.
SUL – (német) jiddis: sil, sül. Zsinagóga, zsidó templom.
SU”T – (héber, rövidítés) Séélot utsuvot = kérdések és feleletek. Rabbinikus válaszok összessége korabeli halachikus kérdésekre. A Su”tok, amelyek a középkorban íródtak – meglepően pontos képet adnak a zsidók akkori életéről, és így történelmi jelentőségük is van. Azonkívül a rabbik ma is merítenek belőlük halachikus döntvényeikben, az összehasonlítás alapján.Több mint tízezer Su”t összeállítást ismerünk.
SVÁT – a héber naptár 11. hónapja. S. 15-én van a Fák Újéve. (lásd – Tu Bisvát)
