Ne csinálj magadnak faragott képet, bármely alakját annak, ami az égben van fönt és ami a földön van alant és ami a vízben van a föld alatt. (5Mózes 5:8)
A Váetchánán hetiszakaszban a Tóra megismétli a tízparancsolatot. Ezek között a második parancsolat a bálványimádás és a faragott képek készítésének tilalma. A tilalom nemcsak emberi képmásra vonatkozik, hanem állatokra is. Bölcseink ebből a parancsolatból vezették le a figurális ábrázolás tilalmát. Ennek ellenére már az egészen korai időktől fogva jelen volt az állatábrázolás, elég, ha csak arra az isteni parancsra gondolunk, hogy Mózes készítsen egy rézkígyót, amire feltekintve meggyógyulnak a betegek, vagy arra, hogy Slomó (Salamon) király díszes rézmedencét készíttetett az első Szentélybe, melyet jámnak, tengernek neveztek és a kohénok mosakodására szolgált. A medencét tojásdad elemek övezték és szintén rézből készült bikák tartották a vállukon.
Ezek az állatok azonban – az aranyborjúval ellentétben – nem az imádat tárgyául szolgáltak, hanem tisztán a díszítés elemeit képezték.
A legkorábbi ismert zsinagógákban is számos állatábrázolással találkozunk. Míg napjainkban a legismertebb zsinagógai motívum az állatvilágból az oroszlán, az Osztrák-Magyar Monarchiában a kétfejű sas díszelgett számos rituális tárgyon. Ha pedig visszatekintünk a legkorábbi ismert zsinagógákig, akkor sok helyen nem is egy állatot, hanem egész állatseregletet láthatunk. A jó néhány állatot felsorakoztató zodiákus ugyanis a IV-V. századi zsinagógák mozaikpadlóinak kedvelt díszítőeleme volt. Tipikus formájában a zodiákus jegyei körben helyezkednek el, a kör közepén négy ló vontatta napszekér (középen Héliosszal vagy a Nappal), mindegyik jegy mellett héber nyelvű felirat az adott csillagkép nevével. A kör külső részén, a négyszögletű befoglalóforma sarkaiban a négy évszak megszemélyesítése, jellemzően női alakokkal. Ezen ábrázolástípus legteljesebb példája a Chámát Tverjá-i (Tibériás) zsinagóga mozaikpadlója. nagyon szép állapotban maradt meg a Bét Alfa-i zsinagóga mozaikpadlója is.
Abban az időszakban, amikor ezek keletkeztek, a zsidókat számos nem-zsidó, pogány és korai keresztény hatás érte és ez hatott a művészetükre is.
A zodiákus fent leírt, rendkívül elterjedt ábrázolástípusa a kutatók szerint szimbolikus jelentést hordoz: Héliosz alakja (nem istenségként, hanem pusztán szimbólumként, ráutalásként) a nappalt, a körülötte levő csillagok és Hold az éjszakát testesíti meg. A zodiákus jegyei a tizenkét hónapot képviselik, együtt a teljes évet, méghozzá körben, hiszen az évek is vég nélkül követik egymást, a sarokban pedig az évszakok láthatók.
Fotó: Wikipédia
|
Ezek az állatok szerepelnek a csillagjegyek között, az állatok nevére kattintva pedig elolvashatják sorozatunk adott állattal foglalkozó darabját: |
