Naftali Kraus
Zsidó fogalomtár
H
HÁCHNÁSZÁT KÁLÁ – (héber) a menyasszony kiházasítása, vagyis anyagi és morális segítség egy zsidó lány férjhezmeneteléhez. A Misna és a Talmud azokhoz a dolgokhoz sorolja a H. K.-t, amelyek „gyümölcsét az ember élvezi ezen a világon, és a tőke megmarad a túlvilágra” (Péá 1:1.). Ily módon a házasságközvetítés a zsidóknál nem csupán egy foglalkozás, hanem micva, szent tevékenység is. Ennek oka a zsidó családcentrikus hozzáállásban rejlik.
HÁCHNÁSZÁT ORCHIM – (héber) vendégfogadás (mint micva), vagy fogadó vendégek elszállásolására. A hagyomány Ábrahám ösapánknak tulajdonítja a H. 0. propagálását a világon: olyan vendégfogadót épített, amelynek bejáratai minden égtáj felé nyitva voltak. A Misna (Péá 1:1.) és nyomában a Talmud konstatálják, hogy azok között a dolgok között, amelyek hozamát az ember még ezen a világon élvezheti, de „a töke megmarad a túlvilágra”, van a vendégszeretet, illetve a vendégek fogadása és ellátása is. Ez olyannyira fontos, hogy a bölcsek a napi imába is bevették.
HÁDÁSZ – (héber) mirtuszág. Egyike a szukkotti ünnepi csokor négy összetevőjének. Mind a négy együtt: Etrog, Luláv, Hádász és Árává (lásd ott) jelképezik a zsidó nép különböző rétegeit.
HÁFTÁRÁ – (héber) A szombati vagy ünnepi tóraolvasást befejező, prófétai fejezet, amit az olvas fel, akit a kötelező hét (vagy ünnepen öt) személyen felül hívtak fel a Tórához. Mikor mit olvasnak fel, a Talmud állapítja meg. Egyesek szerint a Hasmóneusok kora előtt vezették be, amikor a szír-görögök megtiltották a Tóra tanulását. Mások a gáonita korra teszik a H.-k intézményesítését. Aki a H.-t felolvassa – az a Máftir (l. o.), aki előtte két és utána öt áldást mond el. Bár Micvá gyereket szokás betanítani a M. felolvasására. Tis’á Beáv (l. o.) és Ros Hásáná (l. o.) között hét ún. „vigasztaló” Háftárát olvasunk fel (lásd Sivá dönechemtá).
HÁGÁDÁ – (héber) elbeszélés, mese, aggáda, legenda, Legtöbbször a Peszáchkor használatos Hágádát (Hágóde – Góde „magyarul”) értjük alatta, amelyben elbeszéljük, továbbadjuk az egyiptomi rabszolgaságból való csodálatos szabadulásunk történetét.
A H. a legnagyobb zsidó „bestseller” a Biblián kívül. Több ezer kiadásban, sok nyelven jelent meg. Magyarul is (lásd a háborús Omzsa hágádát és a lubavicsi kiadású AZ ŐRKÖDÉS ÉJSZAKÁJA című hágádát, Gréda József fordításában és Naftali Kraus szerkesztésében, Budapest, 1999)
HÁGBÁHÁ – (héber) nepiesen: hágbe, aki a Tóratekercset, a leinolás (l. o.) után az asztalról felemeli. Ezzel és a Tóratekercs göngyölésével (lásd Glilá), a minján két tagját tisztelik meg (mechábedolják).
HÁKÁFOT – (héber) körmenetek a zsinagógában, Szimchát Tórakor, a Tóra örömünnepén vagy Hosáná Rábbá napján, amikor a Hosánákat mondják, és annak idején hétszer megkerülték az oltárt. Most a zsinagógában a tóraolvasó asztalt kerüljük meg hétszer, miközben dalolunk és táncolunk a Tóra tiszteletére.
HÁLÁCHÁ – (héber) a zsidó törvények és jogszabályok összessége, illetve gyűjteményes elnevezése, ahogy kijegecesedtek az idők folyamán. A Tórából (lásd ott), illetve a Talmudokból (lásd ott) levezetett zsidó jog összessége.
Napjainkban a H. elfogadott fö oszlopa: Joszéf Káró Sulchán Áruchja (lásd ott), Móse Isszerlész krakkói rabbi megjegyzéseivel. Az ungvári Slómó Ganzfried állította össze a Sulchán Áruch rövidített változatát (Kicur Sulchán Áruch). Ismert és elismert még: Snéor Zálmán miLádi Sulchán Áruch változata (Sulchán Áruch há-Ráv), és a radini rabbi Jiszráél Méir há-Kohén („Cháféc Chájim”) Misná Brurája. Magyarul létező források: Kicur Sulchán Áruch három kötetben (dr. Singer Leó várpalotai rabbi fordításában); Hayim Halevy Donin, amerikai rabbi „Zsidónak lenni” című egykötetes Sulchán Áruchja, Naftali Kraus és (néhai) Mikes Katalin fordításában, valamint Jiszráél Méir Lau izraeli országos főrabbi könyve, „A zsidó élet törvényei” , Efrájim Jiszráél fordításában.
HÁLÁCHÁ L’MOSE MISZINÁJ – (héber) egy olyan Háláchá (l. o.), amely ősrégi szájhagyományon alapszik – amit Mózes kapott szóban a Szináj-hegyen –, és amelynek nincs nyoma az írott Tórában, és nem onnan fejtik ki Bölcseink a Drás alapelvei alapján. Egyes vélemények szerint a noachiták 7 alaptörvénye is H. L M.
HÁLLÉL – (héber) dicshimnusz, a Zsoltárok 113-118. fejezetei recitálásával. Újholdkor, a három zarándokünnepen és Chanukakor (l. o.) mondjuk, újholdkor és Peszách utolsó napjain bizonyos részek kihagyásával. Ros Hásánákor és Jom Kippurkor azért nem mondunk H.-t, mert ezek az ítélkezés napjai, míg Purimkor azért nem, mert a szabadulás nem volt teljes: a zsidók továbbra is Ahasvéros hűbéresei maradtak.
HALOTTHAMVASZTÁS – A háláchá (l. o.) szigorúan tiltja, és a goj, pogány szokások utánzását látja benne. Elégetett zsidó hamvait tilos zsidó temetőben elhelyezni. Auschwitz és 6 millió zsidó elgázosítása és elégetése után, a háláchától eltekintve is morbid és izléstelen. A magyar neológia (l. o.) által közzétett és Dr. Lőwinger Sámuel által szerkesztett és kiadott halachikus brosúrában már a múlt század harmincas éveiben tiltották a H.-t (lásd Naftali Kraus: MIT MOND A HÁLÁCHÁ, Budapest, 2005, 133. oldal).
HÁMÁN-TÁSKA – (jiddisből: hómentasn vagy Móón-tasche, ami mákos derelye németül). Háromszögletű, mákkal töltött sütemény. Purimra sütik, Hámán bukásának emlékére. Izraelben OznéHámánnak, vagyis Hámán fülének hívják.
HÁR HÁBÁJIT – (héber) a jeruzsálemi Templomhegy, amelyen a Szentély állott. A legszentebb zsidó szent hely, ahová nem szabad napjainkban belépni sem, mivel a Háláchá (l. o.) szerint mindnyájan tisztátalanok vagyunk, mint mindenki, aki halottat érint (vagy közelében van), és nincs módjában megtisztulni a szó halachikus értelmében.
A Templomhegyet Izrael a hatnapos háború során szabadította fel (1967) a jordániai uralom alól, és azóta szakadatlan politikai küzdelem folyik a Wakf (moszlim hitbizomány) embereivel, akik uralkodni próbálnak a hegyen, ahol nekik két mecsetük van. Izrael hetente lehetővé teszi számukra az imát és ezzel bizonyítja, hogy a háborúk sújtotta körzetben gyakorolja a korlátlan vallásszabadságot.
HARMINCHAT CÁDIK – (héberül: lámed-váv cádikim) 36 anonim igaz ember, akiken a világ nyugszik, és akik „naponta fogadják az isteni Dicsfényt (Schiná)” – (talmudi mondás alapján, Szukká 45a.). A legenda szerint minden nemzedékben van 1-2 ilyen titkos cádik. (lásd André Schwarz-Bart Igazak ivadéka című könyvét.)
HARMINCKILENC FŐ MUNKA – amit szombaton tilos egy zsidó embernek végezni. Ezeket Bölcseink a pusztabeli Hajlék építésének leírásából fejtik ki. Többek között tilos írni, építeni, sátrat verni, festeni, rajzolni, vadászni, halászni, varrni stb. Ezek a főmunkák és ezek elágazásai szintén tilosak. Például: a sátorverésből következik, hogy esernyő kinyitása szombaton szintén tilos.
Ünnepeken ugyanez a helyzet, azzal a kivétellel, hogy főzni, sütni, melegíteni szabad, ha van előre gyújtott tűz (villany- vagy gázkályha), amit tilos eloltani. A részleteket vagy kompetens rabbitól, vagy a Kicur Sulchán Áruchból lehet megtudni.
HÁSÁVÁT ÁVÉDÁ – (héber) a Tóra egyik parancsa, amely előírja az elveszett talált tárgyak visszaszolgáltatását jogos tulajdonosának, ha az bizonyítani tudja tulajdonjogát. A főbb ismertető jelek: a tárgy nagysága, súlya, száma és a hely, ahol elveszett. A részleteket a Talmud (l. o.) Bava Mecija traktátusa tárgyalja.
HÁSGÁCHÁ PRÁTIT – (héber) az „isteni felügyelet”, amely a zsidó felfogás szerint minden teremtett lény osztályrésze, ami nélkül az ember nem tudna létezni. A Báál-Sém-Tov, a chaszid mozgalom (l. o.) megalapítójának fogalmazásában „egy fűszál sem rezdül, egy falevelet sem mozgat a szél, a H. P. nélkül”, vagyis minden történésnek az isteni mozgatóerő az alapja.
HÁSZ VÖSÓLEM – (jiddis) Isten ments! A héber Chász Vösálomból magyarosítva a héber chet betű hére (H) fordításával. A hívő zsidó közbeszédből ránk maradt kifejezés. (lásd: Holile)
HÁTÁFÁT DÁM BRIT – (héber) ha egy fiúgyerek előbőr nélkül születik, vagyis nincs szükség a circumcisióra – egy vércsöppet serkentenek belőle, hogy ez legyen a micva szimbóluma. Bizonyos, más esetekben is ez az eljárás. Pl. ha egy nem zsidó körülmetélteti magát, de nem a betérés céljából – akkor ha betér, szintén alkalmazzák a H. D. B.-t.
HÁTÁRÁT NEDÁRIM – (héber) fogadalmak feloldása. Jelképes aktus, amit erev Ros Hásánákor teszünk, amikor egy három- (vagy tíz-) tagú ad hoc Bét Din előtt elmondjuk az imakönyvben található szöveget. Ebben kérjük a Bét Dint, oldják fel az év folyamán tett fogadalmainkat – bármilyen néven és címen mondtuk, és nem tettük hozzá, hogy „bli néder” (ne számítson fogadalomnak). Válaszul erre a Bét Din deklarálja, hogy a fogadalmak érvénytelenek, nem köteleznek. Hasonló értelme van a Kol Nidrének is (l. o.) (lásd még: fogadalmak feloldása)
HÁVDÁLÁ – (héber) a szombat- és ünnepbúcsúztató áldás, borra, égő, fonott gyertyára és illatos fűszerre mondják. Azt áldjuk benne, aki „különbséget tesz a szombat és a hétköznap, a világosság és a sötétség, Izrael és a népek között, és a hetedik nap és a munka hat napja között”. A fonott gyetyát is H.-nak (Hávdóle) hívja a nép.
HECHSER – (héber) bizonylat, amelyben egy kompetens rabbi igazolja valami (pl. élelmiszer) kósersgát (lásd ott) a háláchá szerint. Egy üzem, vendéglő, mikve stb. lehet kóser vagy nem kóser a háláchá (l. o.) szerint, és ennek megállapításában egyedül a rabbi illetékes. Ha valami nem kóser, sok esetben lehet kaserolni (l. o.) vagyis alkalmassá, kóserré tenni, de van, amit semmiképpen nem lehet.
HERÓT(E) – a héber chárátá magyarított és szlengesített változata. Eredeti értelme: megbánás, amely a megtérés egyik összetevője: megbánás a múltra nézve és fogadkozás, hogy a jövő jobb lesz.
HETÉR ISZKÁ – (héber) halachikus terminus technicus, melynek segítségével az, aki befektet pénzt, kaphat érte kamatot, amit egyébként a Tóra tilt. Lényege: a H. I. segítségével a befektető kvázi társas viszonyra lép azzal, akinek a pénzt kölcsönzi (vagy a bankkal), és így – mint társ – nem kamatot kap, hanem részt a nyereségből. Ma az izraeli bankok megegyeztek az országos főrabbinátussal, és aláírtak egy egyezséget, amely rögzíti a H. I. halachikus feltételeit. (lásd még: Kamatszedés; Nesech).
HOLILE – (jiddis) a héber chálilából – Isten őrizz! Van, aki hozzáteszi, hogy H. vöhász, ami ugyanazt jelenti, vagy Isten ments! (lásd Hász vösólem!)
HOLOKAUSZT – (héberül: soá) eredeti értelme a nácizmus megjelenése előtt: égőáldozat. A zsidó népet a második világháború során elért tragédia, amikor a náci őrület hatmillió európai zsidót irtott ki szisztematikusan, megsemmisítő táborokban, gázkamrákban, munkaszolgálatban és a Duna-parton. Egyetlen „vétkük” az volt, hogy zsidók voltak. Örök szégyen és megvetés azoknak a népeknek – tisztelet a kevés kivételnek –, akik tevőlegesen részt vettek a H. szervezésében és kivitelezésében, és lelkesen deportáltak, gyilkoltak és raboltak, és ezzel túlteljesítették az eredeti náci-fasiszta normát. 50-60 évvel később a neonácizmus, amely Európa-szerte felütötte a fejét, cáfolja a H. tényét, és ezzel egy újabb H.-t készít elő.
A zsidó történelemben, a véráztatta pogromokon innen és túl, volt két esemény, amely joggal vetekedhet a H.-tal, de nem érte el annak méreteit és gyilkos eredményeit. Ez a két Szentély (l. o.) lerombolása, és a zsidók országukból való száműzése volt.
HOSÁNÁ RÁBBÁ – (arameus) a „nagy” Hosáná (hozsanna), Szukkot ünnep hetedik napja. Félünnep, amelyet követ a Smini Áceret, Szukkot nyolcadik napja. Ezen a napon hétszer kerülik meg a tóraolvasó asztalt, és a hozsannák szövege is hétszeres. Az ima végén ötször földhöz verik a H.-t (öt, füzfaágból kötött csokor – l. o.) Éjszaka virrasztanak és elolvassák Mózes ötödik könyvét, majd befejezik a Zsoltárokat.
- R.-kor a Sáchrit (l. o.) ünnepélyesebb, a kántor fehér kitlit ölt mint Jom Kippurkor, és az imaszövegbe szombati szövegeket toldunk be. Sokak szerint a megtérés utolsó határideje a H. R.
HOSÁNOT – (héber) öt egybekötött fűzfaág egyenlő egy hosánával (jiddisül: sájjne), amit Hosáná Rábbá (l. o.) napján, a hozsannák mondásakor kézben tartanak, majd a végén ötször a földhöz verik, hogy „enyhítsék az isteni szigort (Dinim)”. Ezek kabbalisztikus fogalmak, melyek alapja a Zóhárban található, bár a szertartás (a fűzfaág földhöz verése) már a Misnában (l. o.) jelen van (Szukká 45a.), mint egy szokás, amit a három utolsó próféta, Chágáj, Zechárjá és Máláchi vezetett be.
HÜCPE – (jiddis) szleng, héber eredete: Chucpá = szemtelen/ség, amely a magyar irodalmi nyelvbe is beszivárgott.
