A hetiszakasz flórája és faunája

A Vájechi hetiszakaszban a halálához közeledő Jáákov ősapa megáldja fiait. Jehudáról, negyedik fiáról ezt mondja (1Mózes 49:8-12):

Jehuda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai. Fiatal oroszlán Jehuda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! Nem távozik a jogar Jehudából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata. Odaköti a szőlőtőhöz csikóját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját. Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.

Jehuda oroszlánja a zsidó művészet közkedvelt szimbóluma. Bár eredendően csak egy törzset jelképezett, később azonban, ahogy a törzs neve is, az egész zsidó nép szimbólumává vált.

Jehuda volt az, aki az egész zsidó népnek kölcsönözte a nevét: jehudim – zsidók.

A leírásból az erős, bátor és egyben bölcs vezető képe rajzolódik ki. Az oroszlánt a Talmud is az állatok királyának nevezi. Érdekesség, hogy az állatvilágból az egyik legtöbb héber névvel illetett állatról beszélünk: árje, ári, lávi, kfir (oroszlánkölyök), lájis (öreg oroszlán), sáchál (irodalmi név) és maga a gur, kölyök szó is sokszor oroszlánkölyökre utal.

A Tánáchból, vagyis a zsidó Bibliából világosan kitűnik, hogy Izraelben a Negev-sivatag lakatlan részein kívül nem éltek állandó jelleggel oroszlánok, inkább a környező területeken tanyáztak. Innen indultak portyáikra és törtek be a lakott területekre, elsősorban aszályos években, amikor a saját vadászterületük kiürült. A pusztulás évét követően, amikor az ország elhagyatottan és megműveletlenül magára volt hagyva, az oroszlánok is elszaporodtak, és úgy tűnik, hogy a misnai és a talmudi korban is éltek Izraelben ezek a ragadozók. Sőt, még a keresztes hadjáratok (XI-XII. század) idejében is felbukkantak.

Az utolsó oroszlánok a XIX. század folyamán tűntek el a Közel-Keletről.

A Tánách száznál is több alkalommal említi az oroszlánt, sokszor allegóriákban vagy metaforákban, ahogy fent is látjuk. Egy

másik helyen, a Tóra utolsó hetiszakaszában Gád és Dán törzsét is oroszlánhoz hasonlítja a Tóra (5Mózes 33), a gonosz, ám kiemelkedő tehetségű Bileám (Bálám), az idegen próféta pedig a következőket mondta a zsidó népről (4Mózes 23:24): „Íme ez a nép, mint nőstény oroszlán kel fel, mint az oroszlán emelkedik…” Dávidról, a királyi dinasztia megalapítójáról ezt olvassuk (2Sámuel 17:10): „szíve oroszlánszív”. Gyakran idézik Jehudá ben Támá rabbi bölcsességét is a Misna Pirké Ávot, Az atyák tanításai című részéből (5:20):

„Légy bátor, mint a párduc, könnyű, mint a sas, gyors, mint a szarvas, erős, mint az oroszlán, amikor meg kell tenned Mennyei Atyád akaratát”. A sor még sokáig folytatható, hiszen, ahogy említettük, ez a nagymacska számos prófétai könyvben felbukkan a bátorság, a merészség, illetve a mindig győztes fél jelképeként.

A számtalan bibliai forrás mellett jól mutatja az oroszlán jelentőségét az a nagy számú hely, ahol a zsidó képzőművészetben megjelenik az állatok királya: párochetek (tóraszekrény-függöny), tóravértek, zsinagógák mozaikpadlói vagy falfestményei, könyvillusztrációk, imakönyvek nyitólapjának képei, sírkövek és még sokáig folytathatnánk a sort. Általános „zsidó nép” jelentése mellett előfordul Jechezkél (Ezékiel) próféta látomásának (1:10) illusztrációiban a sassal, a madarak királyával, illetve a kerubbal együtt, valamint a zodiákus ábrázolásokon, mely az ókori zsinagógák jellegzetes dísze volt. A díszek az egyszerű, nép megmunkálástól kezdve az igényes, képzett művész kezéről árulkodó kialakításig bármilyenek lehetnek.

Az oroszlán motívumának hagyománya még a Szentélyre nyúlik vissza, ahol, értesülünk a Királyok könyvéből (1Kir. 7:29) Slomó (Salamon) király idejében a nagy gonddal és szakértelemmel elkészített díszek között oroszlánok is helyet kaptak: „Az eresztékek között levő kereteken pedig oroszlánok, ökrök és kerubok, és így az eresztékeken is felülről; az oroszlánokon és ökrökön alul pedig csüggő munkájú füzérek.”

Érdekesség, hogy Jehuda oroszlánja a névadásban is megjelenik. Az Árje, Ári és a Lávi a mai napig közkedvelt név, gyakran jiddis megfelelőikkel társítva: Árje Léjb vagy Júda Lőw a jiddis/német Löwe – oroszlán szóból. Végezetül nem hagyhatunk említés nélkül két nagyon híres történetet a zsidó folklórból. Az egyik Mászud Álfászi rabbiról szól, akit oroszlán őrzött a sivatagban, amikor a bölcs egy tevekaravánnal utazott, ám a szombat miatt el kellett hagynia útitársait (a mesét ide kattintva, a 16. oldalon találja meg), a másik pedig Chájim ibn Átár rabbiról szól, aki – szintén jámborsága jutalmaként – sértetlen maradt az oroszlánbarlangban. Ezt a történetet itt találják meg. Ez utóbbi történet bibliai előzménye Dániel próféta könyvében található. A próféta Dareiosz perzsa király parancsa ellenére nyilvánosan imádkozik Istenhez és büntetésül az oroszlánok elé vetik. Az Örökkévaló azonban megmenti őt a fenevadaktól.