A Vájigás hetiszakaszhoz kapcsolódó háftárá Jechezkél (Ezékiel 37:15-28) próféta látomásait ismerteti.

Jechezkél próféta az első jeruzsálemi Szentély korának legvégén élt, apja a Szentélyben szolgáló pap volt. A Talmud (Chulin 44b) elmondja, hogy Jechezkél nagyon szigorúan ragaszkodott a kóserság törvényeihez, és soha nem fogyasztott megkérdőjelezhető kóserságú húst. Az elsők között hurcolták el a babilóniaiak az első Szentély lerombolását követő száműzetés kezdetén, és ő hozott megnyugvást a száműzötteknek. Jechezkél próféta ugyan megérte azt az időt, amikor Ezra próféta vezetésével a zsidók visszatérhettek Erec Jiszráelbe, Izrael Földjére a hetven éves babilóniai száműzetés után, ám ő nem tartott a hazatérőkkel. Babilóniában, egyes hagyományok szerint az Eufrátesz folyó partján hunyt el a ros hásáná és jom kipur közötti tíz bűnbánó nap idejében, mások azonban úgy vélik, hogy a Szentföldön nyugszik. Napjainkban az iraki al-Kifl településen álló sírhelyet tartják általánosan elfogadott módon Jechezkél sírjának.

Jechezkél próféta az első Szentély pusztulása előtt annak jövőbeni lerombolásáról prófétált, a babilóniai száműzetés idején pedig más nemzetekről és az eljövendő megváltásról, többek között a majdan az idők végét jelentő Góg és Magóg háborújáról. A próféciák érdekessége, hogy nem Izrael Földjén, hanem azon kívül, Babilóniában került sor ezekre a látomásokra, pedig azt mondják, hogy Isten Szelleme csak a Szentföldön nyilatkozik meg ilyen módon. Mivel azonban már Erec Jiszráelben is prófétált a Szentély lerombolása és a száműzetés előtt, így – úgy tűnik – kivételesen megmaradt benne a prófétálás képessége az Országon kívül is. Ám – talán éppen azért, mert nem Izraelben élt – nem rögzítette próféciáit írásban. A Talmud (Bává Bátrá 15a) azt mondja, hogy a 120 tagú nagy gyülekezet tagjai – próféták és bölcsek -, például Ezra, Chágáj és Zechárjá próféta voltak azok, akik leírták Jechezkél próféciáit a polgári időszámítás kezdete előtti 360 körül.

Ezékiel látomása, Lipcsei máchzor

Számos látomása közül a leghíresebbek közé tartozik az égi szekér, a száraz csontok és a harmadik Szentély látomása. A Vájigás szakasz után felolvasott prófétai szakasz közvetlenül a száraz csontok látomását követi. Témája az Izraelbe való visszatérés, valamint az egész nép egyesülése Dávid király utódainak uralkodása alatt, a messiási időkben.

Mint arról korábban már több alkalommal írtunk, az eredetileg egységes királyság Slomó (Salamon) halála után kettészakadt az északi Izraelre és a déli Jehudára. A próféciában Jechezkél felszólítást kap, hogy vegyen két ágat. Az egyikre azt kellett felírnia, hogy Jehuda (ebből törzsből származott Rechávám király, a kettészakadt királyság első déli királya), a másikra pedig azt, hogy Efrájim (innen való volt Jerovám, a kettészakadt királyság első északi királya). Ezután a két botot össze kellett illesztenie, ameddig azok egybe nem forrtak. Ez a tett azt szimbolizálja, hogy a szétszóratásból való megváltás után a zsidó nép egységes lesz, a törzsek közötti széthúzás megszűnik. A háftárában idézett rész a továbbiakban arról beszél, hogy az Örökkévaló összegyűjti a zsidó népet, akárhol vannak is, egységbe fogja őket néppé, és többé nem lesznek két királyságra osztva:

És egy nemzetté teszem őket az országban Izraél hegyein és egy király lesz mindnyájuknak királyul; és nem lesznek többé két nemzetté és nem oszlanak többé fel két királysággá. (37:22)

A Jehuda és Efrájim közti megosztottság a hetiszakaszban, a Vájigásban is felmerül. Efrájim törzse ugyanis a Józseftől származó egyik fél törzs. Magyarázóink szerint amikor József azt mondta testvérének, Jehudának, hogy költözzön le az egész család Egyiptomba, akkor ők ketten kétféle megközelítést testesítettek meg. Joszef az intellektus, Jehuda a tettek embere, másként az előbbi a Tórát, az utóbbi pedig annak beteljesítését, vagyis a micvákat képviselik. A szöveg folytatásából egyértelműen megtudjuk, hogy az idők végén, a messiási időkben Dávid leszármazottai, Jehuda törzséből lesznek a királyok:

És szolgám Dávid király fölöttük és egy pásztoruk lesz mindnyájuknak, és rendeleteim szerint fognak járni és törvényeimet megőrzik és cselekszik azokat. És lakni fognak abban az országban, melyet Jáákov szolgámnak adtam, amelyben laktak őseitek; lakni fognak rajta ők és fiaik és fiaik fiai örökké, Dávid szolgám pedig fejedelmük lesz nekik örökre. (37:24-25)

 Jechezkel sírja Irakban

A rész végén Isten ígéretet tesz arra, hogy felépül a Szentély és örök időkig áll majd fenn és az Örökkévaló lesz a király egész Izrael népén:

És fölöttük lesz lakóhelyem és leszek nekik Istenül, ők pedig lesznek nekem népül. És megtudják a nemzetek, hogy én, az Örökkévaló, szentelem meg Izraelt, midőn köztük van az én szentélyem örökre. (37:27-28)

Kívánjuk, hogy ez minél hamarabb, még napjainkban bekövetkezzék!

zsido.com