Likuté Szichot – Hetiszakaszok

Emor

I.

Ijár – a teljes odaadás hónapja

Ijár, amikor minden napot számolunk

1. Ijár hónapja rendelkezik egy előnnyel a többi hónaphoz képest: ennek a hónapnak minden egyes napja egy különleges micvához, nevezetesen az Omer-számlálás parancsolatához kapcsolódik.^[1]

Niszán hónapnak csak a második fele kapcsolódik a számláláshoz, míg Sziván hónapnak csak az első néhány napja. Ijár hónapnak azonban valamennyi napja rendelkezik ezzel a különleges minőséggel.

Tisré és Niszán hónapjai szintén különlegesek: Tisré hónap nagy részében, valamint Niszán egészében ugyanis nem mondjuk a Táchnun bűnbánó imarészt.^[2] Sőt, Niszán hónapjáról azt is mondja a Tóra, hogy „Ez a hónap nektek a hónapok kezdete.”^[3] Sálo ezt úgy értelmezi, hogy Niszán hónap valamennyi napja ros chodes minőségével rendelkezik.^[4] Mindazonáltal, Tisré és Niszán hónapok különleges adottságai nem kapcsolódnak az ezen idő alatt gyakorolt Isten-szolgálatunkhoz. Ezen hónapok különlegessége magukból és nem az ember cselekvéséből adódik. Ezzel szemben Ijár különleges adottsága az emberi cselekményeknek, az Omer-számlálásnak függvénye.

Maguk a napok különlegesek

Az Omer-számlálás időszaka és parancsolata között szorosabb összefüggés van, mint egyéb időszakok és az alattuk teljesítendő parancsolatok között. Más napokat tekintve ugyanis nincs valódi mélységi kapcsolat az adott nap, s az azon a napon végrehajtandó parancsolatok között. Vegyük példának Peszáchkor a mácá fogyasztásának parancsolatát. A mácá fogyasztásának parancsolata végsősoron különválik Niszán 15. napjától, azt leszámítva, hogy azon a napon kell elfogyasztani azt.^[5] Más a helyzet azonban az Omer-számlálás parancsolatával. A parancsolat ebben az esetben az adott nap számolása. Ijár hónap különleges minősége tehát abban a tényben rejlik, hogy annak minden egyes napja egy parancsolattal eszenciálisan fonódik össze.

Minden kapcsolatban van az összes többi nappal

2. Az Omer-számlálás parancsolata minden egyes megszámolt naphoz kapcsolódik. Sőt! A napi számolás az egész időszak valamennyi napjára egyesével is kihatással van, beleértve azokat a napokat is, amelyek már elmúltak,^[6] és azokat is, amik még előttünk állnak, valamint aktualitással bírnak a Tóra-adásra (a Sávuotra, azaz rögtön az Omer-számlálás végét követő Tóra-adás ünnepére) vonatkozó felkészülésre.^[7]

Ez a különleges minőség az Omer-számlálás valamennyi napjára egyformán érvényes.

Más szóval: Ijár hónap egészében véve, és egyenként minden napjában, különleges minőséggel bír.

3. Minden hónapra vonatkozólag különbséget teszünk annak első és második fele közt. A Párdész rimonim azt tanítja, hogy az év tizenkét hónapja a Tetragrammaton (a Hávájá Isten név)^[8] betűi tizenkét kombinációjának felel meg. És csak úgy, ahogy a Tetragrammaton négy betűből áll, minden egyes hónap is négy hetet foglal magába. (A négy héten felüli többlet napok is ehhez a négy héthez kapcsolódnak, illetve bennük oszlanak el.)

[Ezen túlmenően is vannak még párhuzamok.] A Tetragrammaton minden egyes betűje egymástól különböző rangot és minőséget testesít meg. A Tetragrammaton első fele, annak hagyományos betűzésében a jud-hé betűk kombinációja, amely egy különböző, és egyúttal magasabb szintet is képvisel, mint a második fele, a váv-hé betűk kombinációja;^[9] hasonlóképpen van ez a betűk fennmaradó tizenegy kombinációjával is. Ez az összes többi hónapra vonatkozólag is érvényes. Minden egyes hét különbözik a többitől, és általában véve, az első két hét periódusa magasabb szinten van a második két hetéhez viszonyítva.^[10]

Ez a különbségtétel gyakorlati dolgokat is maga után von. Például különbséget teszünk a hónap első és második fele közt az esküvői ünnepség levezénylése szempontjából.^[11] Ijár hónapnak azonban valamennyi napja azonos, a feljebb már említett Isten-szolgálatot illetően.

Az isteni szekér emberei

4. Vajon hogyan érjük el, hogy Ijár hónap minden egyes napja ugyanolyan minőséggel bírjon? Erre a választ magának a hónapnak nevében találjuk meg: אייר (Ijár) az אברהם (Ábrahám), יצחק (Izsák), יעקב (Jákob), רחל (Ráchel) nevek akronimja, a három ősapáé és egy ősanyáé, akik együttesen jelenítik meg az [Örökkévaló iránti teljes odaadást szimbolizáló] Isteni szekér^[12] négy tartó kerekét. Ezen utalást (Ijár akronimját) még háláchikus kontextusban is fellelhetjük.^[13]

Az isteni szekér elvét a Tánjá^[14] úgy magyarázza, hogy [ez egy olyan fokú alázatot és odaadást szimbolizál, amelyben az ezt a fokot elérő cádikok] minden porcikája szent és elkülönült a földi dolgok hívságaitól. Ennek pedig az a következménye, hogy az illető teljesen mentes minden fajta önérdektől. Még fizikai tevékenységei alatt is teljesíti, hogy „minden utadban csak őt ismerd meg”^[15], azaz teljesen aláveti magát Istennek, analóg módon a szekérrel, amely kizárólag arra szolgál, hogy hajtója akaratát szolgálja ki.

A teljes odaadás hónapja

Ebben az állapotban pedig minden nap egyenértékű, hiszen a valóságot egyetlen módon érzékeljük: Istenen keresztül.

Ijár hónapnak a szekér szellemiségében megcselekedett Isten-szolgálata azt eredményezi, hogy ez a hónap egyfajta köztes időszak lesz Niszán és Sziván hónapok között. Tehát az első hónap

– a kivonulás hónapja, „midőn kivezeted a népet Egyiptomból,” annak érdekében, és azon módon, hogy „szolgálni fogjátok Istent a hegyen,”^[16] amely versben a „szolgálni fogjátok” kifejezése a szolga szolgálatát jeleníti meg a kábálát ol (a isteni fenség terhének önmagunk alávetése) útján –

és a harmadik hónap (Sziván) között, amelyben a „három részes Tóra odaadatott a három csoportot felölelő népnek.”^[17]

(folytatása következik)

1. [„És számoljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hét legyen, a hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot.” (3Mózes 23:15-16.) Ez az Omer-számlálás micvája, amelyet Niszán hónap 16. napjától (Peszách ünnepének második napjától) egészen Sziván hatodik napjáig (azonban ezt a napot nem magába foglalva), azaz Sávuot ünnepéig.] ↑

2. [Táchánun, az a hétköznapi reggeli, illetve délutáni imában az Ámidát követő kiegészítő bűnbánó ima, amelyet az ünnepeken, vagy ünnep-jellegű napokon kihagyunk (Sulchán áruch, Orách chájim 131. fejezet; lásd ott, az Álter Rebbe SÁ-jában 5. bekezdés.)

   Táchánunt nem mondjuk egész Niszán hónapban (Orách chájim 429. fejezet; az Álter Rebbe SÁ-jában 9. bekezdés), és Tisré második felében (Jom kipur estéjétől egészen Tisré hónap végéig (Mágén Ávrahám, Orách chájim 669. fejezet vége; Álter Rebbe Szidurja. Lásd Likuté szichot 20. kötet 368. oldal.] ↑

3. [2Mózes 12:2.] ↑

4. SLÁ, Pszáchim traktátus eleje, háchodes háze kezdő szavakkal; uo. Torá sebiktáv, Bo vége. ↑

5. [A Tóra a macesz evését rendeli el Peszáchkor (2Mózes 12:8., 15., 18., stb.) A chámécnak (tehát a kovászosnak) az evése (sőt még a tulajdonlása is) Peszách estéjétől egészen az ünnep végéig tiltott. A macesz evése ezzel szemben csak Niszán 15. napján kötelező, Peszách fennmaradó napjaira pedig csak opcionális (Midrás Möchiltá és Rási a 2Mózes 12:15-höz; Pszáchim 120a.; Rási az 5Mózes 16:8-hoz). Bár a zsidók valójában Niszán hónap 15. napján hagyták el Egyiptomot, a macesz parancsolatát akár más napra is elrendelhette volna az Örökkévaló. Ebből is látható, hogy a macesz parancsolata, és annak dátuma történelmileg kapcsolódnak egymáshoz, de nem esszenciájukban.] ↑

6. [Az Omer-számlálás parancsolata az, hogy számoljunk annyi napot, hogy az „hét teljes hét legyen” (3Mózes 23:15.)] Bármely nap számolása ennek értelmében kihatással van minden azt megelőző napra azzal, hogy visszamenőlegesen járul hozzá a hét hétnek a minőségéhez, csak úgy, mint teljességéhez (éppen ezért mondunk el minden nap áldást, még akkor is, ha a számolás később valamilyen módon megszakíttatott). [Lásd még lejjebb, 17. bekezdéstől.] ↑

7. [Lásd Zohár 3:97a-b. (Zohár és Rájá mehemná); Zohár chádás, Jitro 31a. Lásd még Sibálé háleket 236. fejezet; RáN, Pszáchim vége, uböhágádá kezdő szavakkal; Széfer háchinuch, 306. fejezet.] ↑

8. Párdész rimonim 13:3-tól.

   [A négy betű 24 különböző betű kombinációra adna lehetőséget a betűk sorrendjének cserélgetésével. A Tetragrammatonban azonban két betű megegyezik egymással (tekintve, hogy a második és a negyedik betű is héi), így csak 12 különböző kombinációt adnak ki.] ↑

9. [Lásd Zohár 1:21a.; Zohár chádás, Tikunim 101b.;] Tánjá 26. fejezet; Igeret hátsuvá 4. fejezet. ↑

10. [Lásd Zohár 3:58a-b. és Hágáhot Chájim Vitál rabbi uo.] ↑

11. RöMÁ, Even háezer 64:3. ↑

12. [A három ősapa és Ráchel szimbolizálják az attribútumok összességét, amelyek együtt alkotják az isteni szekeret. Lásd Zohár 1:150a. (és Sááré Zohár a Brésit rábá 47:6-hoz) az ősatyákat illetően; valamint Zohár 2:29b., és 3:244a, Ráchelt illetően.] ↑

13. Bét Smuél az Even háezer 126. fejezetéhez 20. bekezdése. Lásd még Möoré or, álef, 84. bekezdés. ↑

14. Tánjá, 23. fejezet. ↑

15. [Példabeszédek 3:6. Lásd még korábbról, Vájikrá, 40-41. lábjegyzetek.] ↑

16. 2Mózes 3:12. ↑

17. Sábát 88a. [„Három részes Tóra – mivel a Szentírás három részből áll: Tóra, Próféták, Szent iratok. „Három rétegű nép” – mivel a zsidó nép három csoportra osztható fel: Kohénok, leviták, és izraelek.] ↑