Bösálách (2Mózes 13:17–17:16.) פרשת בשלח
A hetiszakasz tartalmából
l Nem sokkal azt követően, hogy elengedte országából Izrael gyermekeit, a fáraó utánuk ered seregei élén, hogy visszatérésre kényszerítse őket, és az izraeliták ott találják magukat beszorítva a fáraó seregei és a tenger közé. Az Örökkévaló utasítja Mózest, hogy nyújtsa ki botját a tenger vize fölé, mire a tenger kettéválik, és az izraeliták száraz lábbal kelnek át rajta, az őket üldöző egyiptomiak fölött pedig összezárul a víz, és mind egy szálig odavesznek. Mózes és Izrael gyermekei dicsőítő és hálálkodó éneket zengnek az Örökkévalónak. – 2Mózes 13:17–15:21.
l A sivatagban a népet szomjúság és éhség gyötri, és ismételten panaszt tesznek emiatt Mózesnek és Áronnak. Az Örökkévaló csodálatos módon megédesíti Márá vizét, később pedig Mózessel vizet fakasztat egy sziklából. Reggelente még hajnalhasadta előtt mannát hullat az égből, esténként pedig fürjeket küld az izraeliták táborába. – 2Mózes 15:22–16:21.; 17:1–7.
l Izrael gyermekei utasítást kapnak, hogy pénteken dupla adag mannát gyűjtsenek, mivel szombaton, az Örökkévaló által elrendelt pihenőnapon semennyi sem fog hullani az égből. Vannak engedetlenek, akik a hetedik napon is kimennek mannáért, de semmit sem találnak. Áron egy üvegedényben elzár egy kis adag mannát, bizonyságul a jövő nemzedékei számára. – 2Mózes 16:22–37.
l Refidimben a népet megtámadják az amalekiták, akikre Mózes imái és Józsua seregei vereséget mérnek. – 2Mózes 17:8–16.
Szemelvények
וַיִּקַּח מֹשֶׁה אֶת עַצְמוֹת יוֹסֵף עִמּוֹ, כִּי הַשְׁבֵּעַ הִשְׁבִּיעַ אֶת בְּנֵי יִשְׂרָאֵל לֵאמֹר פָּקֹד יִפְקֹד אֱלֹהִים אֶתְכֶם וְהַעֲלִיתֶם אֶת עַצְמֹתַי מִזֶּה אִתְּכֶם. (שמות יג, יט)
És Mózes magával vitte József csontjait, mivel József eskettetve megeskette Izráel fiait, mondván: Meg fog emlékezni rólatok Isten és akkor vigyétek el magatokkal csontjaimat innen. (2Mózes 13:19.)
הַשְׁבֵּעַ הִשְׁבִּיעַ – …József eskettetve megeskette [Izráel fiait]… [Miért ez az ismétlő („eskettetve megeskette”) kifejezés?] – הִשְׁבִּיעָם – [József] megeskette őket, – שֶׁיַּשְׁבִּיעוּ לִבְנֵיהֶם – hogy ők megesketik majd fiaikat. – וְלָמָּה לֹא הִשְׁבִּיעַ אֶת בָנָיו – Miért nem arra eskette meg fiait, – שֶׁיִּשָּׂאוּהוּ לְאֶרֶץ כְּנַעַן מִיָּד – hogy [halálát követően] rögvest elvigyék [holttestét] Kánaán országába, – כְּמוֹ שֶׁהִשְׁבִּיעַ יַעֲקֹב – ahogyan Jákob eskette meg [őt]?[1] – אָמַר יוֹסֵף – József azt mondta: – אֲנִי שַׁלִּיט הָיִיתִי בְּמִצְרַיִם – „Én alkirály voltam Egyiptomban, – וְהָיָה סִפֵּק בְּיָדִי לַעֲשׂוֹת – és kellő hatalmam volt ahhoz, hogy [így] cselekedjek, – אֲבָל בָּנַי לא יַנִּיחוּם מִצְרִים לַעֲשׂוֹת – az egyiptomiak azonban nem engednék meg fiaimnak, hogy [így] cselekedjenek.” – לְכָךְ הִשְׁבִּיעָם – Ezért arra eskette meg őket, – לִכְשֶׁיִּגָּאֲלוּ וְיֵצְאוּ מִשָּׁם – hogy amikor majd kiszabadíttatnak és kimennek onnét, – שֶׁיִּשָּׂאוּהוּ – vigyék őt [földi maradványait] [magukkal] .
וְהַעֲלִיתֶם אֶת עַצְמֹתַי מִזֶּה אִתְּכֶם – …és akkor vigyétek el magatokkal csontjaimat innen. – לְאֶחָיו הִשְׁבִּיעַ כֵּן – Bátyjait eskette meg erre. [De hiszen tudta, hogy fivérei nem lesznek képesek ezt megtenni.[2]Akkor viszont nyilván úgy értette, hogy csontjait fivérei gyermekei vigyék majd magukkal, és akkor harmadik személyben kellett volna fogalmaznia, azaz: „És akkor vigyék el magukkal csontjaimat innen!”] – לָמַדְנוּ – Következésképpen ebből azt tudjuk meg, – שֶׁאַף עַצְמוֹת כָּל הַשְּׁבָטִים – hogy az összes fivér csontjait is – הֶעֱלוּ עִמָּהֶם – magukkal vitték, – שֶׁנֶּאֱמַר אִתְּכֶם – mint írva van: magatokkal, [vagyis a ti csontjaitokkal együtt. Ezért beszél József második személyben].
דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל וְיָשֻׁבוּ וְיַחֲנוּ לִפְנֵי פִּי הַחִירֹת בֵּין מִגְדֹּל וּבֵין הַיָּם, לִפְנֵי בַּעַל צְפֹן נִכְחוֹ תַחֲנוּ עַל הַיָּם. (שמות יד, ב)
Szólj Izráel fiaihoz, forduljanak vissza és táborozzanak Pi-háchirot előtt, Migdól és a tenger között; Báál Cefón előtt üssetek tábort, vele szemben a tenger mellett. (2Mózes 14:2.)
וְיָשֻׁבוּ – …forduljanak vissza… – לַאֲחוֹרֵיהֶם לְצַד מִצְרַיִם הָיוּ מְקָרְבִין – Egyiptom [határaihoz] közel haladtak – כָּל יוֹם הַשְּׁלִישִׁי – az egész harmadik napon, – כְּדֵי לְהַטְעוֹת אֶת פַּרְעֹה – hogy félrevezessék a fáraót, – שֶׁיֹּאמַר תּוֹעִים הֵם בַּדֶּרֶךְ – s az így azt mondhassa: „Elvesztek [a héberek] a pusztaságban,” – כְּמוֹ שֶׁנֶּאֱמַר – mint írva van:[3] – וְאָמַר פַּרְעֹה לִבְנֵי יִשְׂרָאֵל וְגוֹ’ – „És a fáraó így fog szólani Izráel fiairól…”.
וְיַחֲנוּ לִפְנֵי פִּי הַחִירוֹת – …és táborozzanak Pi-háchirot előtt… – הוּא פִּיתוֹם – [Pi-háchirot tulajdonképpen] Pitom, [e név a pi (száj) és a tom (szátum – zárt) szavak összevonásából jött létre; azért kapta a hely ezt a nevet, mert soha egyetlen rabszolga sem volt képes onnét megszökni,] – וְעַכְשָׁיו נִקְרָא פִּי הַחִירוֹת – de ekkor Pi-háchirot-nak (nyitott száj) nevezték, – עַל שֵׁם שֶׁנַּעֲשׂוּ שָׁם בְּנֵי חוֹרִין – mert [az izraeliták] itt váltak szabad emberekké (bné chorin). – וְהֵם שְׁנֵי סְלָעִים גְּבוֹהִים וּזְקוּפִים – [Pi-háchirot] két magas és függőleges sziklatömb volt, – וְהַגַּיְא שֶׁבֵּינֵיהֶם – és a [két sziklatömb] között [húzódó] völgyet – קָרוּי פִּי הַסְּלָעִים – nevezték a sziklák szája-nak (pi).
לִפְנֵי בַּעַל צְפוֹן – …Báál Cefón előtt… [Hát nem pusztították el az összes egyiptomi istenbálványt?[4]] – הוּא נִשְׁאַר מִכָּל אֱלֹהֵי מִצְרַיִם – Ez az egy megmaradt Egyiptom istenségei közül, – כְּדֵי לְהַטְעוֹתָן – hogy félrevezessék őket, – שֶׁיֹּאמְרוּ – s [az egyiptomiak] azt mondhassák, – קָשָׁה יִרְאָתָן – hogy az ő istenüket [túl] nehéz [legyőzni]. [Ily módon adva a lehetőséget az egyiptomiaknak, hogy továbbra is a rossz utat válasszák, és üldözzék csak őket tovább, hogy végül aztán elpusztuljanak.] – וְעָלָיו פֵּרַשׁ אִיּוֹב – Erre vonatkozóan mondta Jób, hogy – מַשְׂגִּיא לַגּוֹיִם – „Népeket késztet hibázni, [vagyis megadja nekik a lehetőséget, hogy vétkezzenek,] – וַיְאַבְּדֵם – hogy aztán elpusztíthassa őket.”[5]
וַיֻּגַּד לְמֶלֶךְ מִצְרַיִם כִּי בָרַח הָעָם, וַיֵּהָפֵךְ לְבַב פַּרְעֹה וַעֲבָדָיו אֶל הָעָם וַיֹּאמְרוּ מַה זֹּאת עָשִׂינוּ כִּי שִׁלַּחְנוּ אֶת יִשְׂרָאֵל מֵעָבְדֵנוּ. (שמות יד, ה)
És elmondták Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, és megváltozott a fáraónak és szolgáinak szíve a nép iránt, és szóltak: mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a szolgálatunkból?! (2Mózes 14:5.)
וַיֻּגַּד לְמֶלֶךְ מִצְרַיִם – És elmondták Egyiptom királyának… – אִיקְטוֹרִין שָׁלַח עִמָּהֶם – Felügyelőket küldött velük [a fáraó], – וְכֵיוָן שֶׁהִגִּיעוּ לִשְׁלֹשֶׁת יָמִים – és mivel elérkezett a harmadik nap, – שֶׁקָבְעוּ לֵילֵךְ וְלָשׁוּב – amelyről megegyeztek, hogy elmennek és visszatérnek,[6] – וְרָאוּ שֶׁאֵינָן חוֹזְרִים לְמִצְרַיִם – és látták, hogy [a zsidók] nem térnek vissza Egyiptomba, – בָּאוּ וְהִגִּידוּ לְפַרְעֹה בַּיּוֹם הָרְבִיעִי – akkor jöttek, és elmondták a fáraónak a negyedik napon. – בַחֲמִישִׁי וּבַשִּׁשִּׁי רָדְפוּ אַחֲרֵיהֶם – Az ötödik és hatodik napon üldözőbe vették őket [az egyiptomiak], – וְלֵיל שְׁבִיעִי יָרְדוּ לַיָּם – a hetedik nap éjjelén lementek a tengerhez???, – בְּשַׁחֲרִית אָמְרוּ שִׁירָה – reggel pedig a [Tenger] Dalát mondták [a zsidók].[7] – וְהוּא יוֹם שְׁבִיעִי שֶׁל פֶּסַח – Ez Peszách hetedik napján történt, – לְכָךְ אָנוּ קוֹרִין הַשִּׁירָה בַּיוֹם הַשְּׁבִיעִי – ezért olvassuk [a Tórából] mi is [az ünnep] hetedik napján a Tenger Dalát.
וַיֶּאְסֹר אֶת רִכְבּוֹ, וְאֶת עַמּוֹ לָקַח עִמּוֹ. (שמות יד, ו)
És befogatta szekerét, és népét magával vitte. (2Mózes 14:6.)
וַיֶּאְסֹר אֶת רִכְבּוֹ – És befogatta szekerét… – הוּא בְּעַצְמוֹ – ő saját maga.
וְאֶת עַמּוֹ לָקַח עִמּוֹ – …és népét magával vitte. – מְשָׁכָם בִּדְבָרִים – Szavakkal vette rá őket [a fáraó]: – לָקִינוּ וְנָטְלוּ מָמוֹנֵנוּ – megvertek minket, elvették pénzünket – וְשִׁלַּחְנוּם – és még el is küldtük őket! – בּוֹאוּ עִמִּי – Jöjjetek velem! – וַאֲנִי לֹא אֶתְנַהֵג עִמָּכֶם כִּשְׁאָר מְלָכִים – Én nem fogok úgy viselkedni veletek, mint a többi király. – דֶּרֶךְ שְׁאָר מְלָכִים – A többi királynak az a szokása, – עֲבָדָיו קוֹדְמִין לוֹ בַּמִּלְחָמָה – hogy a szolgák előttük mennek a háborúba, – וַאֲנִי אַקְדִּים לִפְנֵיכֶם – de én előttetek fogok menni – שֶׁנֶּאֱמַר – ahogy írva van: – וּפַרְעֹה הִקְרִיב – „A fáraó közeledett”[8] – הִקְרִיב עַצְמוֹ וּמִהֵר לִפְנֵי חֵילוֹתָיו – saját maga közeledett és megelőzte hadseregét. – דֶּרֶךְ שְׁאָר מְלָכִים – A többi királynak az a szokása, – לִטּוֹל בִּזָּה בָּרֹאשׁ כְּמוֹ שֶׁיִּבְחַר – hogy annyit vesz el a zsákmányból, amennyi neki tetszik, – אֲנִי אַשְׁוֶה עִמָּכֶם בְּחֵלֶק – de én veletek egyenlő arányban veszek majd – שֶׁנֶּאֱמַר – ahogy írva van [hogy azt mondta]:[9] – אֲחַלֵּק שָׁלָל – „…zsákmányt osztok”.
וַיִּקַּח שֵׁשׁ מֵאוֹת רֶכֶב בָּחוּר וְכֹל רֶכֶב מִצְרָיִם, וְשָׁלִשִׁם עַל כֻּלּוֹ. (שמות יד, ז)
És maga mellé vett hatszáz válogatott hadiszekeret, és Egyiptom egész szekérhadát, és vitézek voltak mindegyiken. (2Mózes 14:7.)
וְכֹל רֶכֶב מִצְרָיִם – …és Egyiptom egész szekérhadát… – וּמֵהֵיכָן הָיוּ הַבְּהֵמוֹת הַלָּלוּ – Honnan voltak hozzá az állatok? – אִם תֹּאמַר מִשֶּׁל מִצְרַיִם – Ha azt mondod, az egyiptomiaké volt, – הֲרֵי נֶאֱמַר – [nem lehet] hiszen az van írva:[10] – וַיָּמָת כֹּל מִקְנֵה מִצְרָיִם – „És elhullott Egyiptom minden jószága”, – וְאִם תֹּאמַר מִשֶּׁל יִשְׂרָאֵל – és ha a zsidóké lett volna, – וַהֲלֹא נֶאֱמַר – [az sem lehet] hiszen az van írva:[11] – וְגַם מִקְנֵנוּ יֵלֶךְ עִמָּנוּ – „És a mi jószágunk is velünk fog jönni”. – מִשֶּׁל מִי הָיוּ – Kié volt hát? – מִן הַיָּרֵא אֶת דְּבַר ה’ – Azé „aki félte az Örökkévaló szavát, [és beterelte jószágát a házakba]”.[12] – מִכַּאן הָיָה רַבִּי שִׁמְעוֹן אוֹמֵר – Ezért mondta Simon rabbi: – כָּשֵׁר שֶׁבְּמִצְרִים הֲרוֹג – „Az egyiptomiak közül a jókat is meg kell ölni, – טוֹב שֶׁבַּנְּחָשִׁים רְצוֹץ אֶת מוֹחוֹ – a kígyók közül a jóknak is szét kell zúzni a fejét”.
וַיֹּאמֶר יהוה אֶל מֹשֶׁה מַה תִּצְעַק אֵלָי, דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל וְיִסָּעוּ. (שמות יד, טו)
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Miért kiáltasz hozzám? – Szólj Izráel fiaihoz, és induljanak! (2Mózes 14:15.)
מַה תִּצְעַק אֵלָי – …Miért kiáltasz hozzám?… [Komoly veszélyhelyzetben nem helyénvaló-e, ha az ember Istenhez fohászkodik?] – לָמַדְנוּ – [Ebből] megtudjuk, – שֶׁהָיָה מֹשֶׁה עוֹמֵד וּמִתְפַּלֵּל – hogy Mózes állt és imádkozott, – אָמַר לוֹ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא – [amikor] Isten így szólt hozzá: – לא עֵת עַתָּה לְהַאֲרִיךְ בִּתְפִלָּה – „Most nincs idő hosszas imádkozásra, – שֶׁיִּשְׂרָאֵל נְתוּנִין בְּצָרָה – [most,] amikor Izrael veszélyben van.” – דָּבָר אַחֵר מַה תִּצְעַק אֵלָי – Egy másik magyarázat: „Miért kiáltasz?” [A „hozzám” szó fölöslegesnek tűnik. Elég lett volna azt mondani: „Miért kiáltasz?”] – עָלַי הַדָּבָר תָּלוּי וְלֹא עָלֶיךָ – [Az אֵלָי (hozzám) és az עָלַי (rajtam) nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ebben az értelemben pedig az idézet így is értelmezhető: „Miért kiáltasz? Rajtam… – azaz fölösleges kiáltanod, rajtam múlik ez a dolog.] Ez a dolog Tőlem függ, nem tőled.” [Azaz fölösleges közbenjárnod Izrael érdekében, mert a veszélyből való megszabadításuk terve már készen áll.] – כְּמוֹ שֶׁנֶּאֱמַר לְהַלָּן – Hasonlóan ahhoz, ami egy másik helyen olvasható:[13] – עַל בָּנַי וְעַל פּוֹעַל יָדַי – „Fiaimra és kezem munkájára vonatkozóan – תְּצַוֻּנִי – ti akartok Engem utasítani, [amikor őket tekintve már előre eltervezett tervem van]?!”
דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל וְיִסָּעוּ – …Szólj Izráel fiaihoz, és induljanak! [A parancsnak, hogy induljanak, nem a következő vers után kellene elhangzania, miután Isten utasítja Mózest, hogy válassza ketté a tengert?!] – אֵין לָהֶם אֶלָּא לִסַּע – Nincs más teendőjük, mint az, hogy elinduljanak, – שֶׁאֵין הַיָּם עוֹמֵד בִּפְנֵיהֶם – mert a tenger nem fogja útjukat állni. – כְּדַאי זְכוּת אֲבוֹתֵיהֶם וְהֵם – Elegendő őseik érdeme és az ő érdemük, – וְהָאֱמוּנָה שֶׁהֶאֱמִינוּ בִי – és a bizalom, amelyet belémhelyeztek???, – וְיָצְאוּ – amikor kimentek [Egyiptomból], – לִקְרוֹעַ לָהֶם הַיָּם – ahhoz, hogy kettéválassza számukra a tengert. [Vagyis azzal, hogy bátran elindulnak, mutatják meg, hogy bíznak bennem, és ezzel kiérdemlik, hogy a tenger kettéváljon előttük. Ez a magyarázata a versek sorrendjének, hogy még mielőtt szó van a kettéválásról, már az van írva, hogy induljanak.]
וַיָּבֹא בֵּין מַחֲנֵה מִצְרַיִם וּבֵין מַחֲנֵה יִשְׂרָאֵל וַיְהִי הֶעָנָן וְהַחֹשֶׁךְ וַיָּאֶר אֶת הַלָּיְלָה, וְלֹא קָרַב זֶה אֶל זֶה כָּל הַלָּיְלָה. (שמות יד, כ)
És Egyiptom tábora és Izráel tábora közé került, és ott volt a felhő és a sötétség; és az bevilágította az éjszakát, és nem közeledett egyik a másikhoz egész éjjel. (2Mózes 14:20.)
וַיָּבֹא בֵּין מַחֲנֵה מִצְרַיִם – És Egyiptom tábora [és Izráel tábora] közé került. – מָשָׁל – Ez [ahhoz a helyzethez] hasonlítható, – לַמְהַלֵּךְ בַּדֶּרֶךְ – amikor valaki úton van, – וּבְנוֹ מְהַלֵּךְ לְפָנָיו – s a fia előtte gyalogol. – בָּאוּ לִסְטִים לִשְׁבּוֹתוֹ – Ha útonállók közelednének [feléjük], hogy elrabolják [a fiút], – נְטָלוֹ מִלְּפָנָיו וּנְתָנוֹ לְאַחֲרָיו – [az apa] elvenné maga elől [a fiút], és maga mögé vonná, [hogy megóvja gyermekét az elölről fenyegető veszélytől]. – בָּא זְאֵב מֵאַחֲרָיו – Ha pedig egy farkas tűnne fel hátulról, – נְתָנוֹ לְפָנָיו – fogná [a fiút] és maga elé vonná. – בָּאוּ לִסְטִים לְפָנָיו – Ha [pedig] útonállók közelítenék meg [őket] elölről, – וּזְאֵבִים מֵאַחֲרָיו – hátulról pedig farkasok, – נְתָנוֹ עַל זְרוֹעוֹ וְנִלְחַם בָּהֶם – karjára venné [a fiúcskát], és felvenné [a támadókkal] a küzdelmet. – כַּךְ – Így [tett Isten] is [a zsidókkal]: – וְאָנֹכִי תִּרְגַּלְתִּי לְאֶפְרַיִם – „Én vezetgettem Efrájimot [Izraelt]; – קָחָם עַל זְרוֹעוֹתָיו – [Az Örökkévaló] az Ő karjára vette őket.”[14]
וַיְהִי הֶעָנָן וְהַחֹשֶׁךְ – …és ott volt a felhő és a sötétség… – לְמִצְרַיִם – Az egyiptomiak számára.
וַיָּאֶר – …és az bevilágította… – עַמּוּד הָאֵשׁ אֶת הַלַּיְלָה לְיִשְׂרָאֵל – [Tudniillik] a tűzoszlop bevilágította az éjszakát az izraeliták számára, – וְהוֹלֵךְ לִפְנֵיהֶם – és előttük vonult, – כְּדַרְכּוֹ לָלֶכֶת כָּל הַלַּיְלָה – amint az megszokott [is] volt, hogy egész éjjel [elöl] ment, – וְהַחֹשֶׁךְ שֶׁל עֲרָפֶל – s közben a felhő sötétsége – לְצַד מִצְרָיִם – az egyiptomiak felé fordult.
וְלֹא קָרַב זֶה אֶל זֶה – …és nem közeledett egyik a másikhoz… – מַחֲנֶה אֶל מַחֲנֶה – [Azaz] az egyik tábor [sem közeledett] a másikhoz.
וַיּוֹשַׁע יהוה בַּיּוֹם הַהוּא אֶת יִשְׂרָאֵל מִיַּד מִצְרָיִם, וַיַּרְא יִשְׂרָאֵל אֶת מִצְרַיִם מֵת עַל שְׂפַת הַיָּם. (שמות יד, ל)
Aznap mentette ki az Örökkévaló Izraelt Egyiptom kezéből, és Izrael holtan látta az egyiptomiakat a tenger partján. (2Mózes 14:30.)
וַיַּרְא יִשְׂרָאֵל אֶת מִצְרַיִם מֵת – …és Izrael holtan látta az egyiptomiakat… [Ha az egyiptomiak belefulladtak a tengerbe, akkor hogyan láthatta őket Izrael „a tenger partján”?[15]] – שֶׁפְּלָטָן הַיָּם – Mert a tenger kivetette őket – עַל שְׂפָתוֹ – a partjára, – כְּדֵי שֶׁלֹּא יֹאמְרוּ יִשְׂרָאֵל – hogy Izrael ne mondhassa: – כְּשֵׁם שֶׁאָנוּ עוֹלִים מִצַּד זֶה – „Amiképpen mi kijövünk ezen az oldalon, – כָּךְ הֵם עוֹלִין מִצַּד אַחֵר – úgy jönnek ők ki a másik oldalon, – רָחוֹק מִמֶּנּוּ – távolabb tőlünk, – וְיִרְדְּפוּ אַחֲרֵינוּ – és [újra] üldözőbe vesznek minket.”
אָז יָשִׁיר מֹשֶׁה וּבְנֵי יִשְׂרָאֵל אֶת הַשִּׁירָה הַזֹּאת לַיהוה וַיֹּאמְרוּ לֵאמֹר, אָשִׁירָה לַיהוה כִּי גָאֹה גָּאָה סוּס וְרֹכְבוֹ רָמָה בַיָּם. (שמות טו, א)
Akkor fogja énekelni Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket az Örökkévaló tiszteletére, és szóltak, mondván: Hadd énekeljek az Örökkévalónak, mert igen fenséges, lovat lovasával együtt vetett a tengerbe. (2Mózes 15:1.)
אָז יָשִׁיר מֹשֶׁה – Akkor fogja énekelni Mózes… [Miért van jövő időben írva?] – אָז כְּשֶׁרָאָה הַנֵּס – Mikor látta a csodát, – עָלָה בְּלִבּוֹ שֶׁיָּשִׁיר שִׁירָה – elhatározta szívében, hogy énekelni fog. – זֶהוּ לְיַשֵּׁב פְּשׁוּטוֹ – Ez a válasz az egyszerű magyarázat szerint. – אֲבָל מִדְרָשׁוֹ – A midrási magyarázat azonban a következő: – אָמְרוּ רַבּוֹתֵינוּ זִכְרוֹנָם לִבְרָכָה – Bölcseink – áldott legyen emlékük –, azt mondták: – מִכַּאן רֶמֶז לִתְחִיַּת הַמֵּתִים מִן הַתּוֹרָה – „Itt találhatjuk a Tórában az utalást a halottak feltámadására” [azaz Mózes majd a feltámadás után is fog énekelni Istennek.]
יהוה אִישׁ מִלְחָמָה, יהוה שְׁמוֹ. (שמות טו, ג)
Hadak Ura az Örökkévaló, Örökkévaló a Neve. (2Mózes 15:3.)
ה’ שְׁמוֹ – …Örökkévaló a Neve. – מִלְחֲמוֹתָיו לֹא בִּכְלֵי זַיִן – Az Ő háborúi nem fegyverrel történnek, – אֶלָּא בִּשְׁמוֹ הוּא נִלְחָם – hanem Ő a Nevével harcol, – כְּמוֹ שֶׁאָמַר דָּוִד – ahogy mondja Dávid:[16] – וְאָנֹכִי בָא אֵלֶיךָ בְּשֵׁם ה’ צְבָאוֹת – „…én az Örökkévaló, a Seregek Urának Nevével jövök ellened!”. [Ezek szerint úgy kell olvasni, mintha az lenne írva: „Hadak Ura az Örökkévaló Nevével”.] – דָּבָר אַחֵר ה’ שְׁמוֹ – Egy másik magyarázat: „Örökkévaló a Neve” – אַף בְּשָׁעָה שֶׁהוּא נִלְחָם – még akkor is, mikor [Isten] háborúzik – וְנוֹקֵם מֵאוֹיְבָיו – és bosszút áll ellenségein, – אוֹחֵז הוּא בְּמִדָּתוֹ לְרַחֵם עַל בְּרוּאָיו – Ő akkor is megtartja könyörületének attribútumát teremtményei felett, – וְלָזוּן אֶת כָּל בָּאֵי עוֹלָם – és ellátja a világ minden teremtését. – וְלֹא כְּמִדַּת מַלְכֵי אֲדָמָה – Míg egy földi király, – כְּשֶׁהוּא עוֹסֵק בְּמִלְחָמָה – aki háborúzik, – פּוֹנֶה עַצְמוֹ מִכָּל עֲסָקִים – elfordul minden mástól [és csak azzal foglalkozik], – וְאֵין בּוֹ כֹּחַ לַעֲשׂוֹת זוֹ וְזוֹ – és nincs ereje két dolgot egyszerre csinálni. [E szerint pedig úgy olvassuk: „…a háború idején is Örökkévaló az Ő Neve”. Az „Örökkévaló (JHVH)” név, a kegyelmet jelképezi.]
וּבְרֹב גְּאוֹנְךָ תַּהֲרֹס קָמֶיךָ, תְּשַׁלַּח חֲרֹנְךָ יֹאכְלֵמוֹ כַּקַּשׁ. (שמות טו, ז)
A te fönséged nagyságában elpusztítod az ellened támadókat, szabadon engeded haragodat, és az elemészti őket, mint a pelyvát. (2Mózes 15:7.)
וּבְרֹב גְּאוֹנְךָ – A te fönséged nagyságában… – אִם הַיָּד בִּלְבָד רוֹעֶצֶת הָאוֹיֵב – Ha a kéz egymagában összezúzza az ellenséget, – כְּשֶׁהוּא מְרוֹמָם בְּרוֹב גְּאוֹנוֹ – akkor ha [Isten] felemeli azt az Ő fönsége nagyságában, – אָז יַהֲרוֹס קָמָיו – akkor elpusztítja vele az Ellene támadókat. – וְאִם בְּרוֹב גְּאוֹנוֹ לְבַד – És ha az Ő fönsége nagysága egymagában – אוֹיְבָיו נֶהֱרָסִים – elpusztítja az Ellene támadókat, – קַל וָחֹמֶר כְּשֶׁשָּׁלַּח בָּם חֲרוֹן אַף – akkor bizonyos, hogy amikor [Isten] szabadon engedi az Ő haragját, – יֹאכְלֵמוֹ – az elemészti őket.
תַּהֲרֹס – …elpusztítod… – תָּמִיד אַתָּה הוֹרֵס קָמֶיךָ – Te mindig elpusztítod az ellened támadókat, – הַקָּמִים נֶגְדֶּךָ – [vagyis] azokat, akik szembeszállnak Veled. – וּמִי הֵם הַקָּמִים כְּנֶגְדּוֹ – [És] kik azok, akik szembeszállnak Vele? – אֵלּוּ הַקָּמִים עַל יִשְׂרָאֵל – Azok, akik szembeszállnak Izraellel. – וְכֵן הוּא אוֹמֵר – Amint az Írás mondja:[17] – כִּי הִנֵּה אוֹיְבֶיךָ יֶהֱמָיוּן – „Hiszen háborognak ellenségeid…” – וּמַה הִיא הַהֶמְיָה – És mi ez a háborgás? – עַל עַמְּךָ יַעֲרִימוּ סוֹד – „…Néped ellen titkon ármányt szőnek…” – וְעַל זֶה קוֹרֵא אוֹתָם – És ezért nevezik őket – אוֹיְבָיו שֶׁל מָקוֹם – „Isten ellenségeinek.”
אָז נִבְהֲלוּ אַלּוּפֵי אֱדוֹם אֵילֵי מוֹאָב יֹאחֲזֵמוֹ רָעַד, נָמֹגוּ כֹּל יֹשְׁבֵי כְנָעַן. (שמות טו, טו)
Edom törzsfői akkor megijedtek, Moáb hatalmasait remegés fogta el, Kánaán lakói mind kétségbe estek. (2Mózes 15:15.)
אַלּוּפֵי אֱדוֹם אֵילֵי מוֹאָב – …Edom törzsfői, Moáb hatalmasai… – וַהֲלֹא לֹא הָיָה לָהֶם לִירָא כְּלוּם – De hát nekik nem volt mitől félniük, – שֶׁהֲרֵי לֹא עֲלֵיהֶם הוֹלְכִים – hiszen [Izrael fiai] nem őket készültek megtámadni! – אֶלָּא – Valójában – מִפְּנֵי אֲנִינוּת – ez a neheztelés miatt volt, – שֶׁהָיוּ מִתְאוֹנְנִים וּמִצְטַעֲרִים – mert megbántódtak és szenvedtek – עַל כְּבוֹדָם שֶׁל יִשְׂרָאֵל – az Izraelt ért tisztesség miatt. [Edom és Moáb különösen féltékeny volt a rangra, amelyet Izrael fiai értek el, hiszen közös őseik voltak; Edom Ézsautól, Ábrahám egyik unokájától származik, Moáb pedig Lóttól, Ábrahám unokaöccsétől.]
נָמֹגוּ – … kétségbe estek (námogu)… – נָמַסּוּ – [A námogu egy szinonimája az, hogy] elolvadt megsemmisült, – כְּמוֹ – [hasonló értelemben,] mint [a következő versben]:[18] – בִּרְבִיבִים תְּמוֹגְגֶנָּה – „…záporesővel (tmogögená) porhanyítod…” – אָמְרוּ – Azt mondták [a kánaániták]: – עָלֵינוּ הֵם בָּאִים – „Ellenünk törnek, – לְכַלּוֹתֵינוּ – hogy megsemmisítsenek bennünket – וְלִירַשׁ אֶת אַרְצֵנוּ – és megörököljék országunkat.”
תְּבִאֵמוֹ וְתִטָּעֵמוֹ בְּהַר נַחֲלָתְךָ מָכוֹן לְשִׁבְתְּךָ פָּעַלְתָּ יהוה, מִקְּדָשׁ אֲדֹנָי כּוֹנְנוּ יָדֶיךָ. (שמות טו, יז)
Elviszed és beülteted őket tulajdon hegyedre, a lakhelyre, amelyet előkészítettél, Örökkévaló, Isten Szentélyébe, amelyet tulajdon kezeddel állítottál fel. (2Mózes 15:17.)
תְּבִאֵמוֹ – Elviszed… őket. – נִתְנַבֵּא מֹשֶׁה – Mózes megjövendölte, – שֶׁלֹּא יִכָּנֵס לָאָרֶץ – hogy ő nem fog bemenni az országba. – לְכָךְ לֹא נֶאֱמַר תְּבִיאֵנוּ – Ezért nem az áll a szövegben, hogy: „Elviszel minket.”
מָכוֹן לְשִׁבְתְּךָ – …a lakhelyre, amelyet előkészítettél… [A hely-et jelentő legegyszerűbb héber szó a „mákom”. Az itt használt „máchon” kifejezés egy járulékos elgondolásra utal: „möchuván” – elhelyezkedik pontosan.] – מִקְדָּשׁ שֶׁל מַטָּה – A földi Szentély – מְכֻוָּן כְּנֶגֶד – pontosan alatta helyezkedik el – כִּסֵּא שֶׁל מַעְלָה – a mennyei Trónusnak, – אֲשֶׁר פָּעַלְתָּ – amelyet alkottál.
מִקְּדָשׁ – …a Szentély… – הַטַּעַם עָלָיו זָקֵף גָּדוֹל – A [„Szentély” szóra eső] intonáció egy zákéf gádol,[19] – לְהַפְרִידוֹ – azért, hogy elválassza azt [a „Szentély”-t] – מִתֵּיבַת הַשֵּׁם שֶׁלְּאַחֲרָיו – az „Uram” szótól, amely utána következik, – הַמִּקְדָּשׁ – [imigyen adva neki azt a jelentést, hogy] „a Szentélyt, – אֲשֶׁר כּוֹנְנוּ יָדֶיךָ ה’ – amelyet kezeid emeltek, Uram.”
– חָבִיב בֵּית הַמִּקְדָּשׁ – [Ez mutatja] a Szentély becsességét, – שֶׁהָעוֹלָם נִבְרָא בְּיָד אַחַת – mivel a világ „fél kézzel” lett megteremtve, – שֶׁנֶּאֱמַר – mint írva van:[20] – אַף יָדִי יָסְדָה אֶרֶץ – „Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját,” – וּמִקְדָּשׁ בִּשְׁתֵּי יָדַיִם – a Szentély viszont „két kézzel” [lett megteremtve]. – וְאֵימָתַי יִבָּנֶה בִּשְׁתֵּי יָדַיִם – És mikor lesz „két kézzel” felépítve? – בִּזְמַן – Amikor eljön az idő, – שֶׁה’ יִמְלֹךְ לְעֹלָם וָעֶד – hogy Az Örökkévaló uralkodni fog mindörökké,[21] – לֶעָתִיד לָבֹא שֶׁכָּל הַמְּלוּכָה שֶׁלּוֹ – a jövőben, amikor az egész királyság az Övé lesz.
וַיַּסַּע מֹשֶׁה אֶת יִשְׂרָאֵל מִיַּם סוּף וַיֵּצְאוּ אֶל מִדְבַּר שׁוּר, וַיֵּלְכוּ שְׁלֹשֶׁת יָמִים בַּמִּדְבָּר וְלֹא מָצְאוּ מָיִם. (שמות טו, כב)
És útnak indította Mózes Izráelt a Sás-tengertől, és elmentek Súr sivatagja felé, és meneteltek három napon át a sivatagban, és nem találtak vizet. (2Mózes 15:22.)
וַיַּסַּע מֹשֶׁה – És útnak indította Mózes… – הִסִּיעָן בְּעַל כָּרְחָם – Útnak indította őket akaratuk ellenére. – שֶׁעִטְּרוּ מִצְרַיִם סוּסֵיהֶם – Mivel az egyiptomiak lovaikat ékesítették – בְּתַכְשִׁיטֵי זָהָב וָכֶסֶף וַאֲבָנִים טוֹבוֹת – arany és ezüst díszekkel és drágakövekkel, – וְהָיוּ יִשְׂרָאֵל מוֹצְאִין אוֹתָן בַּיָּם – és az izraeliták egymás után szedegették össze ezeket a tengerből, – וּגְדוֹלָה הָיְתָה בִּזַּת הַיָּם – [addig-addig, hogy végül] a tengerből nyert préda gazdagabb volt, – מִבִּזַּת מִצְרַיִם – mint az Egyiptomból [kivitt] zsákmány, – שֶׁנֶּאֱמַר – mint írva van:[22] – תּוֹרֵי זָהָב נַעֲשֶׂה לָּךְ – „Aranyláncokat készítünk neked [a tengerből nyert zsákmányból] – עִם נְקֻדּוֹת הַכָּסֶף – ezüstgolyócskákkal [az Egyiptomból szerzett zsákmányból].” – לְפִיכָךְ הֻצְרַךְ לְהַסִּיעָן – Ezért kellett útnak indítania őket [Mózesnek] – בְּעַל כָּרְחָם – akaratuk ellenére.
וַיִּצְעַק אֶל יהוה וַיּוֹרֵהוּ יהוה עֵץ וַיַּשְׁלֵךְ אֶל הַמַּיִם וַיִּמְתְּקוּ הַמָּיִם, שָׁם שָׂם לוֹ חֹק וּמִשְׁפָּט וְשָׁם נִסָּהוּ. (שמות טו, כה)
És fölkiáltott ő az Örökkévalóhoz, és az Örökkévaló mutatott neki egy fát, és azt a vízbe dobta, és édessé vált a víz; ott adott számára törvényt és rendelkezést, és ugyanott próbára tette őt. (2Mózes 15:25.)
שָׁם שָׂם לוֹ – …ott adott számára… – בְּמָרָה נָתַן לָהֶם – Márában [Isten] átadta nekik [az izraelitáknak] – מִקְצַת פַּרְשִׁיּוֹת שֶׁל תּוֹרָה – a Tóra egyes részeit, – שֶׁיִּתְעַסְּקוּ בָהֶם – hogy elfoglalják magukat azok tanulmányozásával: – שַׁבָּת – a Szombattal [foglalkozó részeket], – וּפָרָה אֲדֻמָּה – a vörös tehénnel[23] – וְדִינִין – valamint az igazságszolgáltatással [foglalkozó részeket].
וְשָׁם נִסָּהוּ – …és ugyanott próbára tette őt. – לָעָם – Vagyis a népet [habár ez egyes számban van írva, mégis ezt jelenti]; – וְרָאָה קְשִׁי עָרְפָּן – és látta akaratosságukat, – שֶׁלֹּא נִמְלְכוּ בְּמֹשֶׁה – mert azok nem kérték Mózest – בְּלָשׁוֹן יָפֶה – tiszteletteljes modorban [ekképp]: – בַּקֵּשׁ עָלֵינוּ רַחֲמִים – „Fohászkodj könyörületért számunkra, – שֶׁיִהְיֶה לָנוּ מַיִם לִשְׁתּוֹת – hogy ihassunk vizet,” – אֶלָּא נִתְלוֹנְנוּ – hanem ehelyett zúgolódtak.
וַיִּסְעוּ מֵאֵילִם וַיָּבֹאוּ כָּל עֲדַת בְּנֵי יִשְׂרָאֵל אֶל מִדְבַּר סִין אֲשֶׁר בֵּין אֵילִם וּבֵין סִינָי, בַּחֲמִשָּׁה עָשָׂר יוֹם לַחֹדֶשׁ הַשֵּׁנִי לְצֵאתָם מֵאֶרֶץ מִצְרָיִם. (שמות טז, א)
És tovább vonultak Élimből, és elérkezett egész Izráel gyülekezete Szin sivatagához, amely Élim és Szináj között van, a második hónap tizenötödik napján Egyiptomból való kivonulásuk után. (2Mózes 16:1.)
בַּחֲמִשָּׁה עָשָׂר יוֹם – …tizenötödik napján… – נִתְפָּרֵשׁ הַיּוֹם שֶׁל חֲנִיָּה זוֹ – Ennek a táborverésnek a dátuma azért szerepel pontosan, – לְפִי שֶׁבּוֹ בַּיּוֹם כָּלְתָה – mert ezen a napon elfogyott – הַחֲרָרָה שֶׁהוֹצִיאוּ מִמִּצְרַיִם – a lepény, amelyet Egyiptomból vittek ki magukkal, – וְהֻצְרְכוּ לַמָּן – és [most már] szükségük volt a mannára. – לְלַמְּדֵנוּ – Ebből megtudjuk, – שֶׁאָכְלוּ מִשְּׁיָרֵי הַבָּצֵק – hogy a tészta maradékából – שִׁשִּׁים וְאַחַת סְעֻדּוֹת – [ijár 15-éig] hatvanegy étkezésre[24] [futotta], – וְיָרַד לָהֶם מָן בְּשִׁשָּׁה עָשָׂר בְּאִיָּר – és a manna ijár 16-án kezdett el hullani, – וְיוֹם א’ בְּשַׁבָּת הָיָה – ami a hét első napja [vasárnap] volt, – כִּדְאִיתָא בְּמַסֶּכֶת שַׁבָּת – mint azt a [Talmud] Sábát traktátusában olvashatjuk.[25]
וַיֹּאמֶר מֹשֶׁה בְּתֵת יהוה לָכֶם בָּעֶרֶב בָּשָׂר לֶאֱכֹל וְלֶחֶם בַּבֹּקֶר לִשְׂבֹּעַ בִּשְׁמֹעַ יהוה אֶת תְּלֻנֹּתֵיכֶם אֲשֶׁר אַתֶּם מַלִּינִם עָלָיו, וְנַחְנוּ מָה לֹא עָלֵינוּ תְלֻנֹּתֵיכֶם כִּי עַל יהוה. (שמות טז, ח)
És megmondta Mózes: Ez lesz majd, ha ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyétek, és reggel kenyeret, hogy jóllakjatok, amikor hallja az Örökkévaló a ti zúgolódásotokat, amellyel ti ellene zúgolódtok, mert mik vagyunk mi? – Nem ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Örökkévaló ellen. (2Mózes 16:8.)
בָּשָׂר לֶאֱכֹל – …húst, hogy egyétek… – וְלֹא לִשְֹבֹּעַ – De azzal jól nem fogtok lakni, [hiszen a jóllakást csak a kenyér kapcsán említi az Írás ebben a versben]. – לִמְּדָה תוֹרָה דֶּרֶךְ אֶרֶץ – A Tóra ennek révén jó modort tanít, [ez esetben azt,] – שֶׁאֵין אוֹכְלִין בָּשָׂר לָשֹׂבַע – hogy húst nem illik jóllakásig enni.
– וּמָה רָאָה לְהוֹרִיד לֶחֶם בַּבֹּקֶר – Miért gondolta jónak [Isten], hogy reggel hullasson kenyeret – וּבָשָׂר בָּעֶרֶב – és este húst? – לְפִי שֶׁהַלֶּחֶם שָׁאֲלוּ כְּהוֹגֶן – Azért, mert a kenyeret illendően kérték, – שֶׁאִי אֶפְשָׁר לוֹ לָאָדָם בְּלֹא לֶחֶם – hiszen lehetetlen az embernek kenyér nélkül [élnie], – אֲבָל בָּשָׂר שָׁאֲלוּ שֶׁלֹּא כְהוֹגֶן – a húst azonban illetlenül kérték, – שֶׁהַרְבֵּה בְהֵמוֹת הָיוּ לָהֶם – ugyanis rengeteg marhájuk volt. [Vagyis nyugodtan vághattak volna maguknak, indokolatlan volt kérniük.] – וְעוֹד שֶׁהָיָה אֶפְשָׁר לָהֶם בְּלֹא בָשָׂר – Ráadásul [akár] el is lehettek volna hús nélkül. – לְפִיכָךְ נָתַן לָהֶם בִּשְׁעַת טוֹרַח – Ezért hát [Isten] egy nem [különösebben] alkalmas időben adott nekik [húst], – שֶׁלֹּא כְהוֹגֶן – [ami hasonlóan] illetlenség volt
אֲשֶׁר אַתֶּם מַלִּינִים עָלָיו – …amellyel ti ellene zúgolódtok… – אֶת הָאֲחֵרִים – [Azaz] „Másokat [arra késztettek, hogy így tegyenek, vagyis hogy zúgolódjanak], – הַשּׁוֹמְעִים אֶתְכֶם מִתְלוֹנְנִים – akik zúgolódni hallanak titeket.”
וַיַּעֲשׂוּ כֵן בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, וַיִּלְקְטוּ הַמַּרְבֶּה וְהַמַּמְעִיט. (שמות טז, יז)
És így cselekedtek Izráel fiai, és szedegettek, egyik többet, a másik kevesebbet. (2Mózes 16:17.)
הַמַּרְבֶּה וְהַמַּמְעִיט – …egyik többet, a másik kevesebbet… – יֵשׁ שֶׁלָּקְטוּ הַרְבֵּה וְיֵשׁ שֶׁלָּקְטוּ מְעַט – Egyesek sokat gyűjtöttek, mások keveset, – וּכְשֶׁבָּאוּ לְבֵיתָם – és amikor hazatértek, – מָדְדוּ בָעֹמֶר – minden személy lemérte egy omer-rel, – אִישׁ אִישׁ מַה שֶּׁלָּקְטוּ – amennyit gyűjtött, – וּמָצְאוּ שֶׁהַמַּרְבֶּה לִלְקוֹט – és azt találták, hogy [annak,] aki többet gyűjtött, – לֹא הֶעְדִּיף – nem volt több, – עַל עֹמֶר לַגֻּלְגֹּלֶת אֲשֶׁר בְּאָהֳלוֹ – mint a sátrában [lakó] személyenként egy omer-nyi, – וְהַמַּמְעִיט לִלְקוֹט – és az, aki kevesebbet gyűjtött, – לֹא מָצָא חָסֵר מֵעֹמֶר לַגֻּלְגֹּלֶת – sem talált kevesebbet, mint személyenként egy omer-nyit, – וְזֶהוּ נֵס גָּדוֹל שֶׁנַּעֲשָׂה בוֹ – ez egy nagy csoda, ami [a mannával] megesett.
וַיֹּאמֶר יהוה אֶל מֹשֶׁה, עַד אָנָה מֵאַנְתֶּם לִשְׁמֹר מִצְוֹתַי וְתוֹרֹתָי. (שמות טז, כח)
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és tanításaimat? (2Mózes 16:28.)
עַד אָנָה מֵאַנְתֶּם – …Meddig vonakodtok…? [Miért vette bele az Örökkévaló Mózest is a kérdésébe?] – מָשָׁל הֶדְיוֹט הוּא – Van egy mondás, amely szerint: – בַּהֲדֵי הוּצָא לָקֵי כַרְבָּא – „Amikor a gyomot kapálják, [sokszor] vele együtt a káposztát is eltalálják.” – עַל יְדֵי הָרְשָׁעִים מִתְגַּנִּין הַכְּשֵׁרִין – A gonoszak révén [sokszor] az igazak is megszégyenülnek.
וַיֹּאמֶר מֹשֶׁה זֶה הַדָּבָר אֲשֶׁר צִוָּה יהוה מְלֹא הָעֹמֶר מִמֶּנּוּ לְמִשְׁמֶרֶת לְדֹרֹתֵיכֶם, לְמַעַן יִרְאוּ אֶת הַלֶּחֶם אֲשֶׁר הֶאֱכַלְתִּי אֶתְכֶם בַּמִּדְבָּר בְּהוֹצִיאִי אֶתְכֶם מֵאֶרֶץ מִצְרָיִם. (שמות טז, לב)
És szólott Mózes: ez az, amit az Örökkévaló elrendelt: egy teli omerrel legyen belőle megőrzésre következő nemzedékeitek számára, hogy lássák a kenyeret, amelyet enni adtam nektek a sivatagban, midőn kivezettelek titeket Egyiptom országából. (2Mózes 16:32.)
לְמִשְׁמֶרֶת – …megőrzésre… – לִגְנִיזָה – Elraktározásra.
לְדֹרֹתֵיכֶם – …következő nemzedékeitek számára… [Mi hasznát látnák az elkövetkező nemzedékek?] – בִּימֵי יִרְמְיָהוּ – Jeremiás napjaiban [történt], – כְּשֶׁהָיָה יִרְמְיָהוּ מוֹכִיחָם – hogy amikor Jeremiás megfeddte őket: – לָמָה אֵין אַתֶּם עוֹסְקִים בַּתּוֹרָה – „Miért nem foglalkoztok a Tóra tanulásával?” – וְהֵם אוֹמְרִים – ők így feleltek: – נַנִּיחַ מְלַאכְתֵּנוּ וְנַעֲסוֹק בַּתּוֹרָה – „Hagyjuk oda a munkánkat, és tanuljunk Tórát?! – מֵהֵיכָן נִתְפַּרְנֵס – Akkor miből fogjuk eltartani magunkat?” – הוֹצִיא לָהֶם צִנְצֶנֶת הַמָּן – Ő (Jeremiás) erre elővette a mannával teli korsót, – וְאָמַר לָהֶם – és azt felelte nekik:[26] – הַדּוֹר אַתֶּם רְאוּ דְּבַר ה’ – „Ó, ti mai nemzedék! Íme, nézzétek az Örökkévaló szavát!” – שִׁמְעוּ לא נֶאֱמַר – Nem az áll a Szentírásban, hogy: „Halljátok!”, – אֶלָּא רְאוּ – hanem az, hogy: „Nézzétek! [Utalva ezzel arra, hogy elővette a korsó mannát és megmutatta nekik.] – בָּזֶה נִתְפַּרְנְסוּ אֲבוֹתֵיכֶם – Atyáitok ezen [a mannán] éltek. – הַרְבֵּה שְׁלוּחִין יֵשׁ לוֹ לַמָּקוֹם – Istennek számos küldöttje van, – לְהָכִין מָזוֹן לִירֵאָיו – hogy gondoskodjék azokról, akik félik Őt.”
וַיֹּאמֶר יהוה אֶל מֹשֶׁה עֲבֹר לִפְנֵי הָעָם וְקַח אִתְּךָ מִזִּקְנֵי יִשְׂרָאֵל, וּמַטְּךָ אֲשֶׁר הִכִּיתָ בּוֹ אֶת הַיְאֹר קַח בְּיָדְךָ וְהָלָכְתָּ. (שמות יז, ה)
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Lépj a nép elé és végy magaddal néhányat Izráel vénei közül és botodat, amellyel a folyamot sújtottad, vedd kezedbe és menj. (2Mózes 17:5.)
עֲבוֹר לִפְנֵי הָעָם – …Lépj a nép elé… [Mi célból?] – וּרְאֵה אִם יִסְקְלוּךָ – „És lásd, vajon megköveznek-e! – לָמָה הוֹצֵאתָ לַעַז עַל בָּנַי – Miért rágalmaztad meg az Én gyermekeimet?!”
וְקַח אִתְּךָ מִזִּקְנֵי יִשְׂרָאֵל – …és végy magaddal néhányat Izráel vénei közül… – לְעֵדוּת שֶׁיִּרְאוּ – [Tanúkul,] hogy lássák, – שֶׁעַל יָדְךָ הַמַיִם יוֹצְאִים מִן הַצּוּר – a te [cselekedeted] révén fog a víz előtörni a sziklából; – וְלֹא יֹאמְרוּ – és ne állíthassák [később], – מַעְיָנוֹת הָיוּ שָׁם מִימֵי קֶדֶם – hogy már korábbi időkből voltak ott források.
וּמַטְּךָ אֲשֶׁר הִכִּיתָ בּוֹ אֶת הַיְאוֹר – …és botodat, amellyel a folyamot sújtottad… – מַה תַּלְמוּד לוֹמַר – Miért áll az a szövegben: – אֲשֶׁר הִכִּיתָ בּוֹ אֶת הַיְאוֹר – „…amellyel a folyamot sújtottad”? [A botot többféleképpen is azonosítja a Szentírás: 1. „Isten botja”,[27] 2. „…a bot, amely kígyóvá változott”.[28] Akkor itt miért éppen úgy azonosítja a szöveg a botot, hogy az, amelyik a folyamot sújtotta?] – אֶלָּא – Azért, – שֶׁהָיוּ יִשְׂרָאֵל אוֹמְרִים עַל הַמַּטֶּה – mert Izrael fiai azt állították a botról, – שֶׁאֵינוֹ מוּכָן אֶלָּא לְפֻרְעָנוּת – hogy az csupán büntetésre való. – בּוֹ לָקָה פַרְעֹה וּמִצְרַיִם – Ez által büntette [Isten] a fáraót és az egyiptomiakat – כַּמָּה מַכּוֹת בְּמִצְרַיִם וְעַל הַיָּם – sok csapással Egyiptomban és a tengeren. – לְכָךְ נֶאֱמַר אֲשֶׁר הִכִּיתָ בּוֹ אֶת הַיְאוֹר – Ezért áll a szövegben: „…amellyel a folyamot sújtottad.” – יִרְאוּ עַתָּה – Most majd meglátják, – שֶׁאַף לְטוֹבָה הוּא מוּכָן – hogy jó célra is szánta [azt az Örökkévaló].
וַיַּעַשׂ יְהוֹשֻׁעַ כַּאֲשֶׁר אָמַר לוֹ מֹשֶׁה לְהִלָּחֵם בַּעֲמָלֵק, וּמֹשֶׁה אַהֲרֹן וְחוּר עָלוּ רֹאשׁ הַגִּבְעָה. (שמות יז, י)
És Józsua úgy cselekedett, amint Mózes mondta neki, hogy szálljon szembe Amálékkal; és Mózes, Áron és Chúr fölmentek a domb csúcsára. (2Mózes 17:10.)
וּמֹשֶׁה וְאַהֲרֹן וְחוּר – …Mózes, Áron és Chúr… – מִכַּאן – Innét vezetjük le [azt a törvényt,] – לְתַעֲנִית – hogy böjtnapon – שֶׁצְּרִיכִים שְׁלֹשָׁה לַעֲבוֹר לִפְנֵי הַתֵּיבָה – három ember kell, hogy álljon az előimádkozó pódiuma elé, [közülük az egyik vezeti az imát, a másik kettő pedig az előimádkozó egy-egy oldalánál áll,][29] – שֶׁבְּתַעֲנִית הָיוּ שְׁרוּיִים – mert [Izrael fiai] ekkor épp böjtöltek.
חוּר – …Chúr… – בְּנָהּ שֶׁל מִרְיָם הָיָה – Mirjám fia volt, – וְכָלֵב בַּעְלָהּ – és Kálév[30] volt [Mirjám] férje. [Vagyis Chúr nemzedéke ismert személyisége volt.]
וַיִּבֶן מֹשֶׁה מִזְבֵּחַ, וַיִּקְרָא שְׁמוֹ יהוה נִסִּי. (שמות יז, טו)
És Mózes oltárt épített, és elnevezte a névvel: Az Örökkévaló az én csodatételem! (2Mózes 17:15.)
וַיִּקְרָא שְׁמוֹ – …és elnevezte a névvel… – שֶׁל מִזְבֵּחַ – Az oltárt [nevezte el].
ה’ נִסִּי – …Az Örökkévaló az én csodatételem! – הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא עָשָׂה לָנוּ כַּאן נֵס גָּדוֹל – [Jelentése:] Isten itt nagy csodát tett értünk. – לֹא שֶׁהַמִּזְבֵּחַ קָרוּי ה’ – Ez nem azt jelenti, hogy az oltár neve „az Örökkévaló” volt, – אֶלָּא הַמַּזְכִּיר שְׁמוֹ שֶׁל מִזְבֵּחַ – hanem, hogy [valahányszor] valaki említeni fogja ennek az oltárnak a nevét, – זוֹכֵר אֶת הַנֵּס שֶׁעָשָׂה הַמָּקוֹם – említeni fogja a csodát [is], amelyet Isten tett: – ה’ הוּא נֵס שֶׁלָּנוּ – „Az Örökkévaló a mi csodatételünk.”
[1] 1Mózes 47:29-31.
[2] Lásd az előző Rási-kommentárt.
[3] Következő vers.
[4] 2Mózes 12:12.; 4Mózes 33:4.
[5] Jób 12:23.
[6] Lásd 2Mózes 8:23.
[7] Uo. 15. fejezet
[8] Uo. 14:10.
[9] Uo. 15:9.
[10] Uo. 9:6.
[11] Uo. 10:26.
[12] Uo. 9:20.
[13] Jesájá 45:11.
[14] Hóséá 11:3.
[15] Ibn Ezra szerint a „tenger partján” Izrael fiaira utal. Azaz Izrael fiai, akik a tengerparton álltak, látták meghalni az egyiptomiakat. Rási ezzel nem ért egyet.
[16] 1Sámuel 17:45.
[17] Zsoltárok 83:3-4.
[18] Uo. 65:11.
[19] A zákéf gádol (egy Tóra-olvasási dallamjelölés) az általa jelölt szó és a következő szó között tartandó szünetet jelent.
[20] Jesájá 48:13.
[21] 18. vers.
[22] Énekek éneke 1:11.
[23] 4Mózes 19.
[24] Niszán 15-étől ijár 15-éig 31 napot számolunk, ami hatvankét étkezést tesz szükségessé (naponta két étkezést). Mivel azonban niszán 15-ik napjának esti étkezését (a széder vacsorát) még Egyiptomban fogyasztották el, ezért az nem számít bele a hatvankettőbe.
[25] 87b.
[26] Jeremiás 2:31.
[27] 2Mózes 4:20.
[28] Uo. 7:15.
[29] Eszerint szoktuk a jom kipuri Kol nidré szertartást levezetni, de a többi böjtnapon nem szokott három ember előre állni, ugyanis ma már nem csak az előimádkozó, hanem mindenki mondja a bűnbánó fohászokat. (Mágén Ávráhám 566:10.)
[30] Jehuda törzsének fönöke (4Mózes 13:6.). Lásd még 1Krónikák 2:19. és 2Mózes 24:14-hoz írt Rási-kommentárt.
