Zsidó múlt, jelen és jövő
A szerző bevezetője a „Zsebrabbi” megjelenése elé
Az Ősi Forrás 19. köteteként, rendhagyó könyvet tart kezében az olvasó. Ezúttal nem a Próféták könyveinek egyikét próbálom közelebb hozni a XXI. század ideges, türelmetlen emberéhez; nem a zsidó ünnepeket propagálom, és nem a Biblia női alakjait, vagy a Talmud Bölcseit ismertetem.
Ez egy rendhagyó könyv. Fogalomtárnak hívom – nem tudom helyes-e magyarul ez a kifejezés –, ami azt jelentené, hogy egybegyűjtöttünk itt olyan zsidó fogalmakat, amelyeket minden zsidónak illene ismerni. A legtöbb fogalom vallási töltetű, hiszen a zsidó nép elsősorban ebben a köntösében jelenik meg önmaga és a népek előtt – immár néhány ezer éve.
Talán ott kellene az ismertetést kezdeni, hogy mi nincs ebben a könyvben. Bár sok héber szó van benne – ez nem héber-magyar szótár, és bár a magyar nyelv jövevényszavai között van zsidó eredetű is – ez nem szleng szótár. Egyáltalán nem szótár.
Fölösleges mondani, hogy „a teljesség igénye nélkül” gyűjtöttem össze azt a több mint 600 szócikket, amelyekbe sűrítve az olvasó megtalálja a zsidó múltat és jelent, és talán valamelyes utalást ajövőre is. A versenyfutás az idővel, valamint az „egyszemélyes zenekar”, amellyel az olvasó könyveim előszavaiban szembesül – itt is jelentős faktorként minősítheti-minősíti a munkát. Minden hibáért, tévedésért a szerző felelős.
A héber szavak, kifejezések az újhéber, szfárádi kiejtéssel íródtak. Sem au, sem ű, sem aj vagy oj; sem ortodox, sem neológ kifejezésmódok – csak a ma használatos héber. Ebből a könyvből meg lehet tudni mit jelent az, hogy krismelájnolni, és mi az, hogy káppárá, (Pesten geppóre), de nem lehet jiddisül megtanulni. Az egy más diszciplína.
Izraelben jelentek és jelennek meg hasonló munkák – utóbb egyikük orosz nyelven –, amiből több mint gyanítható, hogy ott is, illetve itt is szükség van rájuk, mert hiánycikk – széles körben – a zsidóság alapjainak tüzetes ismerete. Ebben az iskolarendszer a ludas, amely vallásosra és vallástalanra osztja fel – mechanikusan a világ hetven országából idesereglő diaszpórabeli zsidókat. Intelligens ember, aki jól tud héberül, ismeri a héber idiómát, amely a nagybetűket, mint „holdszentelő” betűket (Otijot Kidus Leváná) jelzi, de gyakran nem tudja, hogy ennek alapja a hasonló nevű ima, amit egyszer egy hónapban mondunk, este a sötétben, holdfénynél, és ezért a „nagy betűk”. A magyar zsidó sem az imát, sem a kifejezést nem ismeri.
* * *
Főként a terjedelem okozta érthető korlátozások miatt, a kötetben nincsenek személyek – még Mózes mesterünk sem – és nincsenek könyvek, még Maimonides 14 kötetes JÁD-ja sem. Ezek talán egy következő kötetben – ha Isten éltet, és lesz kiadó. Itt csak a teljesen alapvető fogalmakat találja az érdeklődő olvasó, aki – ha zsidó gyökereit keresi, és azon ismeretbeli hiányosságait akarja pótolni, amelyekről homályosan tudja-sejti, hogy hiányoznak neki, csak nem volt kitől megkérdeznie.
Az alapvető fogalmakat igyekeztem az élet minden területére kiterjeszteni. A családi élet, a konyha, a zsinagóga, a megélhetés, a gyereknevelés fogalmai – ezek azok a fogalmak, amelyeket száz évvel ezelőtt majdnem minden magyarországi zsidó ismert. Ma nem minden működő rabbi ismeri őket, ami nagy szomorúsággal tölt el, de éppen ezért remélem, hogy olyan kisebb-nagyobb helyeken, ahol nem működik rabbi – ez a kis könyv, egy „zsebrabbi” szerepét fogja betölteni addig is, amíg az érdeklődő részletesebb és kompetensebb választ talál kérdésére. „A többit pedig, menj és tanuld meg!” – mondta Hillél, egy betérni szándékozó nem zsidónak.
Mivel egyes szócikkek rövidsége nem teszi a dolgot eléggé érthetővé – ennélfogva a Kasrut és Ünnepek témakörében a kötet végén, a két Függelékben részleteztem a részletezendőket. A cél nem a tudálékosság, hanem hogy az olvasó értse és magáévá tegye a tudnivalókat, amelyek a gyakorlati, mindennapi zsidóság lényegét jelentik.
Köszönöm a kiadónak, Iványi Gábornak, aki felülmúlva önmagát teljesíti az említett Hillel tanácsát: „Ahol nincsenek férfiak – légy te a férfi!” (Atyák bölcs tanításai 2:5.), és teszi azt, ami mások feladata lenne. Köszönöm a gondos szerkesztőnek, Pesti Zuzsának, akinek odaadó munkája önmagáért beszél. Köszönöm mindenkinek aki segített, és azoknak is, akik legalább nem gáncsoltak.
Ez a sorozat 19. kötete. Ha Isten éltet – Im jirce Hásém – a következő Ezékiél próféta könyve lenne, a Harmadik Szentély víziója. Szüleim emlékének ajánlom ezeket a könyveket. Ők voltak azok, akik arra neveltek, hogy elhagyjam a siralom völgyét, a holokauszt vérgőzös Európáját, és megtaláljam helyemet Izrael országában. Jhi zichrám báruch – legyen emlékük áldott!
Naftali ben Dvora Kraus
Rechovot, Izrael
A teremtés 5769. évében,
Ros Hásáná és Jom Kippur között
