Naftali Kraus

Zsidó fogalomtár

V

VÉRVÁDAK – (héberül: álilot dám). Az európai népek egyik legaljasabb kitalációja a zsidók ellen. Gyakran, de nem mindig, keresztény papok uszítására azzal vádolták a zsidókat, hogy keresztény gyerekeket ölnek meg és vérüket veszik, hogy azt a peszáchi maceszba belesüssék. A „vád” és annak gyilkos következményei rendszerint vallásos zsidókat érintettek, akiknek a vallás tiltja, hogy akár egy tojásban lévő vércseppet is megegyenek, és akik a húst kisózzák és kiáztatják, hogy egy csepp vér se maradjon benne. Ismeretes a magyarországi tiszaeszlári vérvád, a XIX. század végén, és az oroszországi Beilis V. a XX. század elején.

A V. a mai napig ott van a vidéki papok uszító beszédeiben. A XXI. század nyolcadik évében több magyar szélsőjobboldali website felújította a V.-at, napjainkra applikálva, anélkül, hogy a hatóságok valamit is tettek volna ellene.

VÉSET – (héber) nyelőcső. Ez az, amit a levágott libánál köteles a sochét, (sakter, l. o.) megvizsgálni, nem sérült-e meg, mert ha sérült, az tréflivé (l. o.) teheti a baromfit.

VIDUJ – (héber) bűnvallomás, bűnbánó ima. A haldokló mondja el a V.-t (lásd az imakönyvekben). Jom Kippurkor is mondjuk, többször is.

VILÁG JÁMBORAI – (chászidé umot háolám). A Talmud szerint 36 igaz ember (lámed-váv cádikim) érdemében áll a világ. Ismeretlen emberek, senki sem tud kilétükről. A modem értelmezésben: olyan nem zsidók, akik a holokausztban zsidókat mentettek, életük kockáztatásával. (lásd 36 cádik)

VÖJITEN LÖCHÁ – (héber) a szombat kimenetelekor elmondott ima. A kezdő mondatok bibliai eredetűek, Jákob áldását idézik (1Mózes 27:28.) amit apjától, Izsáktól kapott.