„És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg.” (2Mózes 3:2)
Bokor – סְּנֶה – szne
Az írott Tóra nem sok felvilágosítással szolgál a fordításokban „égő csipkebokor”-ként szereplő növénnyel kapcsolatban.
A tórai történeteket kiegészítő midrás (Smot rábá 2:5) azonban elmondja, hogy egy igen elterjedt, sövényként használt bokorfajtáról van szó, mely sokféle körülményt képes volt elviselni:
„Ahogy ez a bokor a víz mellett nőtt, úgy növekszik Izrael népe kizárólag a Tóra érdemében. Ahogyan a bokor kertekben és folyópartokon is nőtt, úgy él Izrael népe mind ebben, mind pedig az eljövendő világban. Ahogy ennek a bokornak tüskéi és rózsái is vannak, úgy vannak a zsidó népben gonoszok és igaz emberek is. Ahogyan a bokornak befelé forduló tüskéi voltak, melyek olyan módon nőttek, hogy amikor az ember bedugta közéjük a kezét, akkor nem sérült meg, de amikor kihúzta, összekarmolta. Ugyanígy, amikor Izrael népe lement Egyiptomba, ismeretlenek voltak, de amikor feljöttek onnan, akkor a csapások jelei és csodái által váltak ismertté. Éppen úgy, ahogyan ennek a bokornak [illetve a virágának] öt szirma ered egy pontból, úgy váltatik meg Izrael népe Ávráhám, Jicchák, Jáákov, Mose és Áron érdemében.”
Talmudi bölcseink (Jeruzsálemi Talmud, Máászerot 3a) elmondják, hogy a bokor olyan bogyókat termett, melyek először vörösek voltak, majd feketébe fordultak. Egy másik helyen azt is olvashatjuk, hogy a bogyók éretlen állapotukban szőrösek voltak, illetve hogy a virágok lehettek fehérek, rózsaszínek vagy pirosak is. Mindebből
azt a következtetést vonták le a tudósok, hogy valószínűleg a Rubus sanctus latin nevű növényről van szó, vagyis a „szent szeder”-ről.
Ez a bokor sűrűn, szövevényesen növő, indaszerű ágakkal rendelkezik. Valamiféle vízforrás mellett nő oázisokban, vagy mély patakmedrek – vádik – oldalában. Az ágakon elhelyezkedő hegyes tüskék lefelé hajlanak, a virágok az egészen halványtól az igen sötét, pirosba hajló rózsaszínig bármilyenek lehetnek.
Érdekesség, hogy maga a héber megnevezés: szne ugyanabból a szócsaládból származik, mint a Szináj-hegy neve, ahova Mózes később felment, hogy átvegye a Tórát. Isten éppen a pusztaság elhagyatott részén, a Hórev-hegy környékén nyilatkozott meg először Mózesnek, amikor ő apósa, Jitró nyáját őrizte. Isten fokozatosan jelent meg Mózesnek. Először csak a furcsa, szokatlan jelenség volt látható, majd az Örökkévaló angyala is megjelent a tűz belsejében. Csak ezt követően fordult oda Mózes teljes odaadással és figyelt fel arra, hogy a bokor, hiába lángol, nem ég el. Isten csakis azt követően szólt hozzá, hogy Mózes felfigyelt a környezetére, a körülötte levő természetre és az abban történő dolgokra, odafordult, közelebb ment és megpróbálta megérteni, amit látott:
„És mondta Mózes: Hadd térek csak oda, hogy lássam ezt a nagy látványt: miért nem ég el a csipkebokor? Midőn látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből és mondta: Mózes! Mózes! És ő mondta: Itt vagyok. És mondta (Isten): Ne közeledj ide, vesd le sarudat lábadról, mert a hely, amelyen te állsz, szent föld az. És mondta: Én vagyok, atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! És elrejtette Mózes az arcát, mert félt feltekinteni Istenhez.” (2Mózes 3:3-6)
Ha meg akarjuk találni az Örökkévalóval való kapcsolatot, nekünk magunknak is körbe kell tekintenünk. Észre kell vennünk a környezetünket és kérdéseket kell feltennünk azzal kapcsolatban, amit látunk, éppen úgy, ahogyan Mose tette a bokor előtt.
Jehosua ben Korcha rabbi az egyik leghíresebb talmudi bölcs, rabbi Akiva tanítványa volt. Egyszer odament hozzá egy nem-zsidó ember és megkérdezte tőle: „Rabbi, hogy lehetséges az, hogy Isten ilyen egyszerű növényben jelent meg Mózesnek?” – Azt válaszolta erre a rabbi: „Ha szentjánoskenyérfa [cháruv] vagy fügefa lett volna, vajon akkor is feltetted volna ezt a kérdést? De válaszolok neked. Miért tüskés bokorban jelent meg Isten? Hogy megtanítson minket arra: nincs olyan hely a világon, ahol ne lenne megtalálható az Isteni Jelenlét. Az Örökkévaló még egy egyszerű tüskés bokorban is ott van”.
Az Örökkévaló Jelenléte, a Sechiná lement Egyiptomba Jáákov családjával és nemcsak a magas Szináj-hegyen, hanem az alacsonyan növő „szné”-ben, bokorban is ott volt. Ami Izrael népének fájt, az Neki is fájt. De mindebben ott volt a gyógyulás, az Egyiptomból való megváltás ígérete is. Isten szavai képesek voltak arra, hogy a száműzetés okozta sebeket begyógyítsák. A szóban forgó bokor ágaiból készített kenőcsöt évezredek óta használják sebek gyógyítására. A bokor szúrós ágai és édes gyümölcse szintén ezt a kettősséget, a megsebesülés veszélyét és a gyógyulás felé vezető lelki megnyugvás ígéretét hordozzák. Ez is lecke számunkra:
Isten együttérző jelenléte akkor is velünk van, ha a helyzet, amiben vagyunk, fájdalmas, nehéz, akár kibírhatatlannak tűnő. Nehézségeink hegyes tüskéi a hit legédesebb gyümölcsei számára készítik elő az utat.
Cikkünk a berotbatayin oldal bejegyzésének felhasználásával készült.
Címlapkép: flickr
