Hol van a Szináj-hegy?

Sávuot ünnepén a Tóra-adásra emlékszünk, amiről köztudott, hogy a Szináj hegyen zajlott. A hagyomány szerint azért ezt a helyszínt választotta az Örökkévaló, mert a Szináj szerényen visszahúzódott, miközben a többi hegy arról vitázott, melyikükön kapja meg a Tórát a zsidó nép. Azonban azt, hogy valójában hol is van a Szináj hegy, csak találgatni tudjuk.

A „szent föld” fogalma a zsidó vallásban fontos idea. Először abban a szentírási szakaszban kerül szó róla, amelyben Móse Rabbénu (Mózes) egy égő csipkebokorral találkozik. Ebben a történetben az Örökkévaló azt mondja Mózesnek, hogy vegye le lábbelijét, mert a föld, amelyen áll, szent. A föld tehát képes a szentséget mint minőséget hordozni, amennyiben történt rajta valami, illetve olyan építmény áll rajta, vagy pedig mert úgy teremtetett.

Jáákov Ávinu (Jákob) elmenekül az ő bátyja, Észáv elől, és közben az úton alvóhelyet talál, s álmában álmot lát, melyben egy létra és angyalok szerepelnek, valamint el­hangzik az Örökkévaló ígérete, hogy megvédelmezi őt. Amikor pe­dig felébredt, a következőket mondta: „Jaj nekem, mert az Örökkévaló lakik ezen a helyen” – azaz az Örökkévaló jelenléte érzékelhető azon a helyen.

Amikor az ember csodát tapasz­tal, és az életét menti meg egy ilyen ese­mény, áldást mond: Seászá ni­szim … bemákom háze („Áldott az Örök­kévaló … aki ezt a csodát tette ezen a helyen”), azon a helyen, ahol a csoda történt.

Hasonlóképpen: a zsinagóga épü­lete is valamiképpen szent, ahogyan a temető is az.

Zsidók tízezrei zarándokoltak el a századok során különféle cádikok sírjához, mert az, hogy cádikot temetnek el valahol, jelentőssé teszi az illető helyet.

Két olyan hely, amelynek a történelmi és vallási jelentősége felmérhetetlen, a mai napig is ismeretlen előttünk. Az egyik Mózes nyugvóhelye, a másik pedig a Szináj-hegy. 

A dvinszki Meir Szimchá rabbi, a Mesech Chochmá szerint az Örök­kévaló gondoskodott róla, hogy ne tudhassuk, hová temették el Mó­zest, mert ha tudnánk, abból bál­ványimádás lehetne, ahogyan az arany­borjúval is történt.

 

A Szináj pusztája

Ami a Szináj-hegyét illeti, annak pontos helyéről vita folyik. A jelek szerint Elijá próféta idejében sem volt már ismert, mert a Királyok könyve (19:8.) azt mondja: „És felkelt, és evett, és ivott, és ebből erőre kapva negyven napon és negyven éjjelen át ment, amíg az Örökkévaló hegyéhez, a Hórébhez elért.”

Mint tudjuk, létezik a „Szináj pusztája”, ezt a területet Izrael a hatnapos háborúban foglalta el, s az Anvar Szadat elnökkel kötött béke keretében adta vissza. A Szináj-félsziget déli csücskéhez közel van egy hegy, amit „Szináj-hegy” néven ismernek, s annak egy része, a „Dzseba Musza” volna az, amit a szentírási Szináj-hegynek kellene tartanunk?

Egy ókori pogány szekta, a naba-teu­sok valami 2400 évvel ez­előtt szentélyt építetek ezen a helyen, ebből arra következtethetünk, hogy a helynek szent jelleget tulajdonítottak, márpedig ennek oka lehet az is, hogy a hegy valóban a Szináj-hegye.

Miképpen nyerte a „Szináj-hegye” elnevezést? Az egyik történeti hagyomány szerint erről a mintegy 1700 esztendővel ezelőtt élt Heléna császárné tehet, Nagy Konstantin kelet-római császár édesanyja. A másik szerint zsidó bölcsek évszázadokkal Heléna előtt ezt a hegyet tartották a tényleges Szináj-hegynek. Van-e erre szöveges forrásunk?  

Josephus Flavius a következőkép­pen írja le a hegyet: „A legmagasabb minden hegyek közt”, és „a legmagasabb az ország hegyei közt, de nemcsak azért nehéz felmászni rá, mert olyan nagyon magas, hanem azért is, mert a sziklái meredekek”.

A hagyomány által Szináj-hegynek tartott hegy több csúcsból áll, de ezek a távolból egynek tűnnek, s így együtt valóban a régió legmagasabb hegyét alkotják. Ha Josephus nem téved, és Szináj a bibliai Midián legmagasabb hegye, illetve a Szináj-félsziget valóban részét képezte az ókori Midiánnak, akkor úgy dönthetünk, hogy a hegy megvan.

Más tudósok azonban, például Edward Robinson úgy vélik, hogy nincs a régióban más olyan hely, amely képes lenne annyi ember szállásául szolgálni, őket és állataikat vízzel és élelemmel ellátni, mint a Dzseba Musza.

Más szakértők szerint a szöveges források tanúsága az, hogy a zsidók Kádes-Barneáig mentek a Vörös-tengertől, azaz a Szináj-félsziget északi részére, ebből pedig az következne, hogy a megfelelő hegy a Sin Bisár, mely a félsziget közép-nyugati régiójában van, nem délen.

Szaúd-Arábia

Sok kérdés merült fel ezekkel az elméletekkel kapcsolatban, és némelyek Szaúd-Arábiát javasolják mint a Szináj-hegy országát. A felmerült kérdések, többek közt:

A 2Mózes 3:1-ben ezt olvassuk: „Mó­zes pedig legeltette apósának, Jit­rónak, Midján papjának juhait és te­relte a nyájat a pusztaságon túl és el­érkezett Isten hegyéhez, Hórébhez.”

Az Örökkévaló hegye a bibliai neve a helynek (lásd Rásit, aki szerint azért neveztetik így a hegy, mert itt adatott a Tóra). Hóréb a közelebbi környék neve a hegy körül.  

Ebből az következik, hogy a Szináj hegye Midiánban van. Márpedig a szakértők egy része szerint Midiánnak semmi köze a mai Szináj-félszigethez, hanem a mai Szaúd-Arábiában volt. Ráadásul a Szinájként ismert hegy nincs a „pusztaságon túl”, Szaúd-Arábiában azonban tényleg vannak olyan hegyek, melyek a pusztaság szélén emelkednek.

Mózes a fáraói udvarában nevelkedett, és már ifjú felnőttként ment ki megtudakolni, milyen a sora a zsidóknak, testvéreinek, s ezenközben ölte meg az egyiptomit, ahogy a Tóra mondja: „És midőn Fáraó is meghallotta ezt a dolgot, azon volt, hogy megölje Mózest. De Mózes elmenekült Fáraó elől és tanyázott Midján országában és leült egy kútnál.” (2Mózes 2:15)

Régészeti eredmények szerint Egyiptomnak többszörös bányászati érdekeltségei voltak a Szináj-félszigeten, illetve katonai erődítményei, és nem lett volna biztonságos ott rejtőzködnie sokáig annak, akit a fáraó kerestet. 

Dzsebel al-Madba (Oltárhegy) Petrában (Jordánia) az egyik népszerű helyszín Mózes rejtőzködésének azonosítására. A völgy, amelyben Petra fekszik, a „Vádi Musza” nevet viseli, ez pedig azt jelenti: „Mózes völgye”. Ájn Musza: Mózes forrása is e völgyben található, és egy arab krónikás, Numari szerint itt ütötte meg Mózes a sziklát, hogy víz törjön elő a pusztában vándorló zsidók szomjának oltására.

A hegy tetején talált régészeti leletek szerint egykor ragyogó kék kőzet borította a hegyet, ez megfelelne a bibliai zafír leírásának.

Vulkán

A Szináj-hegy bibliai leírása, miszerint lángokban áll és füstöl: „És Szináj hegye füstölgött egészében, mivel leszállott reá az Örökkévaló tűzben…” (2Mózes 19:18.), arra indított egyeseket, hogy vulkáni hegyet föltételezzenek, ez pedig Szaúd-Arábia északi hegyei közt lenne keresendő. Freudnak tetszett ez az elmélet.

Személyesen ezt a változatot ne­he­zen elfogadhatónak tartom, mi­vel a leírás azt is mondja: „és vil­lámlás volt és mennydörgés és a har­sona hangja igen erősen hallatszott”, azonkívül a tüzet a szöveg az Örök­kévalónak tulajdonítja, nem a hegy­nek.

Más helyeket is javasoltak, például a Negev egyes helyeit, de sok kérdés merülne fel velük kapcsolatban is, és egyik sem meggyőző.

 

Akkor hova utazzunk?

Összegzésül elmondhatjuk, hogy Szináj-hegynek több hegy is szóba jött már, a legnépszerűbbek közé tartozik a Dzseba Musza a Szináj-félszigeten és Dzseba al-Mahba Szaúd-Arábiában. Döntő érv egyik mellett sem szól. Amíg ez a dilemma meg nem oldódik, a magam ré­széről nem zarándokolok se a Szi­náj-félszigetre, se Petrába, hanem meg­elégszem a Teleki térrel és más zsi­nagógákkal, ha szent helyre akarok menni.

 

Hurwitz Sholom, a Teleki téri imaház rabbijának írása

A cikk az Egység magazin 96. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.